A Lichenostomus a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a mézevőfélék (Meliphagidae) családjába tartozó nem.[1][2]

Lichenostomus
Bíborszárnyú mézevő (Lichenostomus cratitius)
Bíborszárnyú mézevő
(Lichenostomus cratitius)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Mézevőfélék (Meliphagidae)
Nem: Lichenostomus
Cabanis, 1851
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lichenostomus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lichenostomus témájú médiaállományokat és Lichenostomus témájú kategóriát.

Rendszerezésük szerkesztés

A nemet Jean Cabanis német ornitológus írta le 1851-ben, az alábbi 2 faj tartozik:

Besorolásuk vitatott, a korábbi rendszerek 21 fajt soroltak a nembe. A 2011-ben lezajlott DNS-szintézisen alapló vizsgálatok megállapították, hogy a nem polifiletikus, így kivontak belőle fajokat, melyeket 6 újonnan létrehozott nemekbe helyeztek át.[3]

Az átsorolt fajokat a következő nemekbe rakták át, még nem minden szervezet fogatta el a változtatást.

Előfordulásuk szerkesztés

Ausztrália területén honosak. Természetes élőhelyeik a szubtrópusi és trópusi lombhullató erdők, mangroveerdők, szavannák és cserjések, valamint emberi kornyezet.

Megjelenésük szerkesztés

Testhosszuk 16–21 centiméter közötti.

Életmódjuk szerkesztés

Elsősorban gerinctelenekkel, főleg rovarokkal táplálkoznak.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d e f g h i j k l m n o p q r A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. április 5.)
  2. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. április 5.)
  3. Nyári, Á.S. (2011). „Systematic dismantlement of Lichenostomus improves the basis for understanding relationships within the honeyeaters (Meliphagidae) and historical development of Australo–Papuan bird communities”. Emu 111, 202–211. o. DOI:10.1071/mu10047.