Linckia guildingi

tüskésbőrű faj

A Linckia guildingi a tengericsillagok (Asteroidea) osztályának Valvatida rendjébe, ezen belül az Ophidiasteridae családjába tartozó faj.

Linckia guildingi
A természetes élőhelyén
A természetes élőhelyén
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Tüskésbőrűek (Echinodermata)
Altörzs: Asterozoa
Osztály: Tengericsillagok (Asteroidea)
Öregrend: Valvatacea
Rend: Valvatida
Család: Ophidiasteridae
Nem: Linckia
Nardo, 1834
Faj: L. guildingi
Tudományos név
Linckia guildingi
Gray, 1840
Szinonimák
  • Linckia diplax (Müller & Troschel, 1842)
  • Linckia ehrenbergii (Müller & Troschel)
  • Linckia nicobarica Lutken, 1871
  • Linckia ornithopus (Muller & Troschel, 1842)
  • Linckia pacifica Gray, 1840
  • Ophidiaster diplax Müller & Troschel, 1842
  • Ophidiaster ehrenbergi Müller & Troschel, 1842
  • Ophidiaster flaccidus Lutken, 1859
  • Ophidiaster guildingi Müller & Troschel, 1842
  • Ophidiaster irregularis Perrier, 1869
  • Ophidiaster ornithopus Müller & Troschel, 1842
  • Ophidiaster pacifica (Gray, 1840)
  • Scytaster stella Duchassaing, 1850
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Linckia guildingi témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Linckia guildingi témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

 
Linckia guildingi a londoni Természettudományi Múzeumban

A Linckia guildingi előfordulási területe az Atlanti-óceánban a Karib-térségtől Brazília déli részéig tart. A Kanári- és a Madeira-szigetek vizeiben is jelen van. Az Indiai-óceánban főleg nyugaton fordul elő, a Vörös-tenger és Madagaszkár között. A legnyugatibb állománya a Csendes-óceánban levő Palau környékén található meg.

Életmódja szerkesztés

Kizárólag a tengervízben él.

A Stellicola flexilis, Stellicola novaecaledoniae, Stellicola pollex és Stellicola caeruleus nevű evezőlábú rákok élősködnek ezen a tengericsillagfajon.

Források szerkesztés

  • Linckia guildingi Gray, 1840 WoRMS
  • Gray J.E. (1840). A synopsis of the genera and species of the class Hypostoma (Asterias Linnaeus). Annals of the Magazine of Natural History 6: 175-184; 275-290.