Loggia
A loggia (olasz szó; magyaros írásmóddal: lodzsa)[1] az építészetben hagyományosan "pillérekre vagy oszlopokra támaszkodó, nyitott, árkádos csarnok."[2] vagy "Félig nyitott, árkádos csarnok vagy valamely épület falához simuló oszlopos - boltíves galéria.[3] A hagyományos értelemben a loggia lehet önálló építmény is vagy megjelenhet egy- vagy többszintes elrendezésben épületek homlokzatán.[4] Ennél lényegesen szűkebb a loggia ma használatos fogalma.
.jpg)
A loggia hagyományos fogalma szerkesztés
A loggia a gótikus építészetben jelent meg először, pl. a velencei építészetben, majd a reneszánsz korában Olaszországban és más országokban is egyre szélesebb körben elterjedt mind egyházi, mind világi épületeken. A magyar reneszánsz építészet máig megőrzött remeke a Perényi-loggia a sárospataki Rákóczi-várban. A dunántúli késő reneszánsz várkastélyok uralkodó formai eleme lett a loggia, amely a soproni tűztornyon és lakóházakon is megjelent.
A loggia mai fogalma szerkesztés
A loggia mai értelmezésben lakóépületek erkélyszerű, ám a fal síkjából nem kiugró része - leginkább a az épülethomlokzatba bemélyedő nyitott térrész neve.[5] Magyar jogszabályi meghatározás szerint " az épület homlokzati síkján belül lévő, három oldalról falakkal, alulról és felülről födémekkel határolt, helyiséghez közvetlenül csatlakozó külső tartózkodó tér."[6][7]
Források szerkesztés
- Művészeti kislexikon. Akadémiai Kiadó, Bp. 1973.
Jegyzetek szerkesztés
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
- Szent Péter-bazilika
- Loggia del Mercato Nuovo, Firenze
- Loggia del Bigallo, Firenze
- Loggia del Mercato Nuovo, Firenze
- Loggia Rucellai, Firenze
- Loggia dei Servi di Maria, Firenze
- Loggia dei Tessitori, Firenze
- Loggia del Pesce, Firenze
- Orsanmichele, Firenze