Londoni levelek

A Londoni levelek című cikksorozat Friedrich Engels első angliai tartózkodása (1842. november 29–1844. augusztus 26.) idején született műveinek fontos darabja. Négy levelet tartalmaz, melyek 1843 május–júniusában íródtak, s a Rheinische Zeitung betiltása miatt a Schweizerischer Republikaner című lap május 16. és 23-i, illetve június 9. és 27-i számaiban jelentek meg először, német nyelven, aláírás nélkül.

Londoni levelek
Szerző	Friedrich Engels (aláírás nélkül)
Eredeti cím	Briefe aus London
Nyelv	német
Műfaj	cikksorozat
Kiadás
Kiadó	Schweizerischer Republikaner
Kiadás dátuma	1843. május 16., 23., és június 9., 27.
Média típusa	nyomtatott újság
Sablon • Wikidata • Segítség

A Londoni levelek áttekintése

I.

A „demokrata párt”, (chartista párt) rohamtempóban fejlődik. A politikai pártok tisztán megfelelnek a társadalmi osztályoknak, a toryk azonosak a nemességgel és a vele szövetséges „Magas Egyház” ortodox frakciójával, a whigek pártját a gyárosok, kereskedők, dissenterek alkotják, a középosztály alsóbb rétege a „radikálisokat” tömöríti, a chartisták pedig a dolgozó emberek, a proletárok közül toborozza tagságát. Mint írja: „A szocializmus nem alkot zárt politikai pártot, de általában a középosztály alsó rétegéből és a proletariátusból toborozza híveit. Angliában tehát azt a furcsa tényt tapasztalhatjuk, hogy minél mélyebben áll a társadalomban egy osztály, minél »műveletlenebb« a szó köznapi értelmében, annál közelebb áll a haladáshoz, annál nagyobb jövője van. Általában ez a jellege minden forradalmi korszaknak[…]” A történések egy nagy forradalmi átalakulás előjelei Angliában. Németországban a kommunista mozgalom főként az értelmiségből indult ki, Angliában a tudományos világ reakciós, „háromszáz esztendeje süketek és vakok, s nem veszik észre az idők jeleit.” A chartisták főleg a városokban erősek és a whigekkel állnak harcban, a toryknak ott nincs tömegbázisuk. A rendőrség sokszor erőszakosan fellép a whigek érdekében, akiknek a gyűléseire legtöbbször csak meghívóval, belépőjeggyel lehet bejutni, ennek ellenére azt állítják, hogy a gyűlések nyilvánosak. Előfordulnak azonban kivételek, például Manchesterben a chartisták győzelmet arattak.

II.

A whigek csak a nem nyilvános gyűléseken tudnak győzni, a nyilvános gyűléseken a chartisták elsöprik őket. A gabonatörvény-ellenes mozgalom társadalmi hatásai ellentmondásosak. A farmerek függése a földesuraktól a bérleti szerződés potenciális felmondása miatt teljes, s ez egyben politikai függést is jelent, egy mozdulatlan, konzervatív, apolitikus tömböt. Az importvámok csökkentése, a szabad kereskedelem proletarizálódást idéz elő a mezőgazdasági bérlők soraiban, ami aláássa a toryk társadalmi bázisát. A whigek titkolt, ám valódi célja, hogy a külföldről beáramló olcsóbb gabona lejjebb szállítja a munkások megélhetési költségeit, s ez lehetővé teszi a bérek csökkentését, mely a profit növekedését okozza. A whigek viszonylagos előnyt szereznek emiatt a torykkal szemben, de az abszolút haszonélvezője a változásnak a chartizmus mozgalma lesz, mert a proletarizálódott parasztokat maga mellé állítja.

III.

„Az angol szocialisták sokkal elvszerűbbek és gyakorlatibbak, mint a franciák, s ez különösen abból fakad, hogy nyílt harcban állnak a különböző egyházakkal és hallani sem akarnak a vallásról.” A nagyobb városokban gyűléscsarnokaik (hall) vannak, amelyekben vasárnaponként összejönnek és előadóiktól beszédeket hallgatnak. Ezek tartalma vallásellenes és munkástematikájú. Érvelésüket a tapasztalati tényekből való kiindulás, szemléletesség, elvi következetesség jellemzi. Manchesterben 8000 tagjuk van, akik tagsági díjat fizetnek.

A szocialisták figyelemre méltó teoretikusa a bristoli Charles Southwell, aki „Az ész orákuluma” (The Oracle of Reason) címen ateista lapot ad ki. Southwell ellen blaszfémia vádjával eljárást indítottak, s 12 havi börtönre ítélték. A kiegészítő büntetésül kiszabott pénzbírságot gyűjtésekkel fedezték. Bristolban a helyi szocialista közösségnek el kellett adnia a hallt, mert nem tudták fenntartani. Egy keresztény szekta vette meg, aminek az egyik első istentiszteletén a lelkész provokatív módon nyilvánult meg az ateisták ellen, mire azok megzavarták az istentiszteletet, mely végül botrányos, erőszakos jelenetekbe torkollt. Ennek következtében Southwellt újra letartóztatták.

A szocialisták fontos tevékenységi területe a munkásművelődés. Olcsó kiadásban kaphatók például Rousseau „Társadalmi szerződés”-e, Holbach „A természet rendszere”, Voltaire, Thomas Paine és Shelley különböző művei. Háromezer fős gyűléscsarnokukat Manchesterben Hall of Science-nek (Tudás Csarnokának) hívják, ahol a vasárnapi előadásokat zsúfolásig telt ház mellett tartják. Az előadások közérthetőek, ateista jellegűek, s így közművelődési funkciót is betöltenek. A gyűlések formailag hasonlítanak a templomiakhoz: a kórus zenekari kísérettel szociális himnuszokat énekel (egyházi dallamok kommunista szöveggel), miközben a hallgatóság áll. Az előadó stílusa fesztelen, humoros, a nevetés fontos kísérőjelensége ezeknek az eseményeknek. A hall egyik sarkában könyv és brosúrabolt, míg a másikban büfé, sőt kávéház is van.

„Itt tehát minden csupa élet és összefüggés, szilárd talaj és tett, itt tehát minden külső alakot ölt, – míg mi azt hisszük, hogy tudunk valamit, ha faljuk a Stein könyvének fakó szánalmasságait, vagy hogy vagyunk valakik, ha itt-ott, rózsolajjal illatosítva, kimondunk egy véleményt.”

IV.

Az ír függetlenségi mozgalom élén a liberális Daniel O’Connell rendkívüli sikereket ér el. Városról városra megy Írországban, s mindenhol százezres nagyságrendű gyűléseket tart. Az íreket megedzette a sok évszázados szenvedés, így ezek a tömegek potenciálisan rendkívüli politikai erőt jelentenének egy valóban demokratikus népmozgalom kezében. „Kétszázezer ember; s micsoda emberek! – Emberek, akiknek nincs egy fillér vesztenivalójuk, kétharmad részüknek még egy ép kabát sincs a testén, igazi proletárok és sansculotte-ok, s ráadásul írek, vad, féktelen, fanatikus gaelek. Aki nem látta az íreket, nem ismeri őket. Adjatok nekem kétszázezer írt, és halomra döntöm az egész brit monarchiát.” – írta Engels. Ezt a hatalmat azonban nem ténylegesen az ír nép, hanem társadalmi osztálya és önös politikai pozíciószerzése érdekében használja: „Ha O’Connell valóban a nép embere volna, ha volna elég bátorsága és nem félne maga is a néptől, vagyis ha nem kétkulacsos whig, hanem egyenes, következetes demokrata volna, már rég nem lenne angol katona Írországban, naplopó protestáns pap színkatolikus vidékeken, ónormann báró a kastélyában. Csakhogy éppen itt a bökkenő. Ha a népet csak egy pillanatra szabadjára engednék, Daniel O’Connell és pénzarisztokráciája hamarosan éppúgy kirepülne a nyeregből, mint ahogy ő a torykat ki akarja repíteni a nyeregből.”

Jelentősége

„Engels ebben a periódusában az angliai helyzet tanulmányozása révén nemcsak Hessen, de bizonyos szempontból Marxon is túlhaladt. Egyre inkább felismerte a gazdasági mozgás és az osztályharc szerepét a gazdasági és társadalmi fejlődésben, s nemcsak Hess, hanem Weitling utópista elgondolásait is fokozatosan elvetette.” Engels kommunizmus koncepciójában a gazdasági realitás mind nagyobb szerepet játszott, s ezzel párhuzamosan filozófiai materializmusa is mind jobban elmélyült, melyről így írt: „Manchesterben szinte orrommal ütköztem bele abba, hogy a gazdasági tények, amelyek az eddigi történetírásban semmilyen vagy csak nagyon lenézett szerepet játszanak, legalábbis a modern világban döntő történelmi erők; hogy ezek az alapjai a mai osztályellentétek keletkezésének; hogy ezek az osztályellentétek pedig azokban az országokban, ahol a nagyipar következtében teljesen kifejlődtek – tehát kiváltképp Angliában –, a politikai pártképződés, a pártharcok s ezzel az egész politikai történelem alapjai.”

Külső hivatkozások

• Friedrich Engels: Briefe aus London (német nyelven). www.mlwerke.de, 1843. május 16. (Hozzáférés: 2012. szeptember 8.)
• Friedrich Engels: Letters from London (angol nyelven). MIA, 1843. május 16. [2014. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 26.)