Wikipédia

Loysch Ödön

(1874–1945) gimnázium- és múzeumigazgató

Loysch Ödön (Edmund; Késmárk, 1874. december 2. – Késmárk, 1945. március 15.[1]) főgimnáziumi és múzeumigazgató.[2]

Loysch Ödön
Született1874. december 2.
Késmárk
Elhunyt1945. március 15. (70 évesen)
Késmárk
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

1885-1893 között a késmárki evangélikus líceumban tanult, ahol Horváth Borbála-féle líceumi jutalomdíjat kapott, a magyar önképző kör aljegyzője is volt és manchette-vivásban ért el eredményeket, majd a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem Bölcsész Karának hallgatója volt.

1897-ben a rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnázium (történelem, földrajz és német nyelv) tanárául választották.[3] 1902-1924 között megszakításokkal gimnáziumi igazgató. 1931-ig taníthatott a rimaszombati gimnáziumban, de már 1929-ben nyugdíjba vonult.[4]

A csehszlovák államfordulatkor felmentették igazgatói állásából. 1919 márciusában a gimnázium felsős növendékei az ő tanácsára Miskolcra szöktek a kényszersorozástól való félelemben.[5] 1919-ben a Vörös Hadsereg bevonulása után a munkástanács egyik vezetője volt.[6]

1896-tól a Magyar Történelmi Társulat tagja.[7] 1904-től szabadkőműves páholytag.[8] 1907-1935 között a Gömör Vármegyei Múzeum igazgatója volt, s elsősorban régészeti leletekkel maga is gyarapította a gyűjteményt. 1908-1913 között az MKE helyi képviselője Rimaszombatban, 1910-től az MKE Gömöri osztályának választmányi tagja.[9] Később is tapasztalt túrázó volt.[10]

A késmárki temetőben nyugszik.[11]

Művei szerkesztés

Munkái többnyire földrajzi és történelmi értekezések, ismertetések, melyek a berlini Gesellschaft für Erdkunde „Bibliotheca Geographia” című vállalatának kiadványaiban, továbbá a bécsi földrajzi társaság „Jahresberichte für Österreich-Ungarn” – és Wagner „Geographisches Jahrbuch” című folyóiratokban jelentek meg.

  • 1899 A Magas Tátra orometriája - Die Orometrie der Hohen Tátra. Jahrbuch des Ungarischen Karpathen-Vereines 26, 56-90.
  • 1901 Egy történelmi dolgozata a reformáczióról a rimaszombati egy. prot. főgimnázium 1901-iki értesítőjében jelent meg.
  • 1909 A méhii "Halomszer" fölásatása. Múzeumi és Könyvtári Értesítő 1909/2-3, 142-144

Források szerkesztés

  • Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - Gömör-Kishont vármegye
  1. ↑ 2022 Osobnosti Kežmarku 20. storočia. 181. Hibás születési évvel
  2. ↑ vasarnap.com
  3. ↑ Bodor István 1898: A Rimaszombati Egyesült Protestans Főgymnasium XLV-ik Értesítője az 1897-98-ik tanévről. Rimaszombat, 65.
  4. ↑ Danis Tamás 2012: A Rimaszombati Csehszlovák Állami Reálgimnázium húsz esztendeje (1918-1938). Honismeret 40/4, 16-17, 19.
  5. ↑ Popély Gyula 2004: A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920). Irodalmi Szemle 2004/3, 89.
  6. ↑ Néphadsereg 32/37, 3 (1979. szeptember 15.); Zsámbok Tamás 1981: Városunk forradalmi múltjából. A Hét 26/21, 4.
  7. ↑ Századok 1896, 287.
  8. ↑ Nagy Elek 2021: A szabadkőművesek titkai és más írások - Kitaszított jobboldali publicisták 1. Budapest, 154. jegyzet. Vö. Marcsek János 1915: Egyházi tisztviselő és titkos társulatok. Evangélikus Lap (In: Dömölki János 2021: A szabadkőműves szövetség a zsidó és a protestáns sajtó tükrében - Szabadkőműves időszaki lap bibliográfiája 1. Budapest, 125)
  9. ↑ old98.mtsz.org
  10. ↑ 1967 Turista 13/7, 27.
  11. ↑ cintoriny.sk sektor 7 68/RZ

További információk szerkesztés

  • Oľga Bodorová 2017: Riaditelia Gemersko-malohontského múzea v rokoch 1882 až 1945 Ján Fábry - Edmund Loysch - Viliam Fábián. Gemer - Malohont 13,
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Loysch_Ödön&oldid=25823228”