Wikipédia

Lucian Boia

román történész

Lucian Boia (Bukarest, 1944. február 2.[1] – ) román történész, a Bukaresti Egyetem történelem karának emeritus professzora. Főbb kutatási területei pályája korai szakaszában az erdélyi románok nemzeti mozgalma és a Habsburg-monarchia népei közötti kapcsolatok, majd a román és egyetemes historiográfia a történelemkutatás elméleti és módszertani problémái, a történelem, a politika, a tudomány és a nemzeti identitás mitológiái. Román és francia nyelven publikál; műveinek fordításai megjelentek angol, német, lengyel, magyar, olasz, spanyol, kínai, orosz, japán, koreai, szlovén, szerb nyelven. Könyvei rendkívül népszerűek, egyes vélemények szerint Boia a román nemzettudat történeti vizsgálatát, Románia historigráfiáját megújító tudós, bírálói szerint viszont szemlélete tudományosan kidolgozatlan, fogalomhasználata pontatlan, történészi látószöge pedig nemzetellenes.

Lucian Boia
Született1944. február 2. (80 éves)
Bukarest
Állampolgárságaromán
Foglalkozásatörténész
IskoláiBukaresti Egyetem
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Lucian Boia témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Családja és fiatalkora szerkesztés

Apja, Aurel Boia Dobrudzsában megtelepedett Szeben-Hegyaljai(wd) családból származik, filozófiát és szociológiát tanult, és egy ideig a parlament gyorsírója volt, utóbb gyorsíró iskolát működtetett.[2] Anyja, Flavia Morandini, elrománosodott olasz család gyermeke,[3] a bukaresti egyetem bölcsészkarán végzett olasz-román szakon.[4] A család Lucian születésekor Bukarest Cotroceni(wd) negyedében lakott az anyai nagyszülőkkel együtt.[3] A második világháború alatt Câmpulung Muscelre költöztek, az anyai nagyapa szülőhelyére, de hamarosan visszatelepültek a fővárosba.[5] 1953-ban a szülők elváltak, a gyermek az anyánál maradt.[6]

Lucian Boiát gyermekként magántanárok oktatták idegen nyelvekre, majd 1951–1958 között a cotroceni-i általános iskolában tanult. A Nicolae Bălcescu Líceumban(wd)[7] 1962-ben kitűnő eredménnyel érettségizett. A Bukaresti Egyetem egyetem történelem karára első helyen vették fel. A negyedik évfolyamon karrierje érdekében belépett a Román Kommunista Pártba.[8] Szakdolgozatát Gheorghe Cazan professzor irányításával írta Charles de Gaulle második világháború alatti angol illetve amerikai kapcsolatairól.[9] 1967-ben évfolyamelsőként végzett, így gyakornokként az egyetemen kapott állást.[10]

Pályafutása szerkesztés

Az egyetemen tanársegédként előbb az egyetemes történelem tanszéken, majd a Románia történelme tanszéken dolgozott, ahol a historiográfiai szemináriumot vezette.[11] 1968 novemberétől Josef Macůrek(wd) professzor segítségével fél éven át ösztöndíjasként kutatott Prágában.[12] 1972-ben avatták doktorrá,[11] 1977-ben adjunktussá nevezték ki.[13] 1980-ban a Történészek Világkongresszusán az ő javaslatára alakult a Nemzetközi Historiográfiai Bizottság, melynek főtitkári, majd elnöki tisztségét töltötte be.[11] Ezzel összefüggésben évente utazott Nyugatra, és számos kapcsolatot épített ki.[14] 1975-ből kezdve tíz éven át az egyetem Analele Universităţii című folyóiratának szerkesztőségében is tevékenykedett.[15] Tagja volt a történelem kari pártbizottságnak, és 1989. őszén propagandáért felelős titkárrá választották.[14]

2018 végén vált ismertté, hogy Lucian Boia neve szerepelt a Securitate „emigrációellenes” egységének 1985-ben összeállított kapcsolati listáján;[16] ezt követően maga a történész annyit ismert el önéletrajzának második kötetében, hogy 1973 és 1989 között néha be kellett számolnia arról, hogy kikkel találkozott, és azoknak mi a véleménye a kommunista Romániáról.[17]

1990-ben, a forradalmat követően a diákok átvették a Bukaresti Egyetem vezetését, és a történelmi kar dékánjává javasolták, de Boia nem vállalta a megbízást.[18] Ugyanebben az évben az egyetem professzorává nevezték ki.[19] 1993-ban az egyetem végzős hallgatóiból és fiatal tanársegédekből álló műhely, a Centrul de Istorie a Imaginarului [Képzeletbeli Történelem Központja] alapító igazgatója lett.[11]

2018-ban a Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendje(wd) lovagi fokozatával,[20] 2020-ban a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével[21] tüntették ki.

Munkássága szerkesztés

Pályafutásának kezdetén a hagyományos román történészi szellemiségbe simulva, nacionalista-marxista klisékkel operálva foglalkozott a 19. századi erdélyi román nemzeti mozgalom múltjával.[11] Miskolczy Ambrus szerint „olyan volt, mint a többi, meghúzta magát”.[22] Noha 1979-ben az Egyesült Államokban megjelent International Handbook of Historical Studies: Contemporary Research and Theory című munkája még ezt a vonulatot képviselte,[14] Demény Lajos szerint az 1970-es évek végén tett nyugati tanulmányútja változást hozott történelemszemléletébe.[11]

Ez a változás 1989 után érett be, amikor Boia sorra jelentkezett a történelmi mítoszokat elemző, a történelemszemlélet, a román nemzeti identitás ideológiai és mitológiai vonatkozásairól, alakulásáról és működéséről szóló, széles körű ismeretséget hozó, relativista szemléletű könyveivel.[18][23][24][25] Două secole de mitologie naţională [A nemzeti mitológia két évszázada] című könyve például valóban a nyugati történelemszemlélet hatását tükrözte, amelyben Ernest Gellner(wd), Anthony D. Smith(wd) és Benedict Anderson(wd) nemzetről alkotott elméleteit alkalmazta Romániára.[26] Istorie şi mit în conştiinţa românească [Történelem és mítosz a román köztudatban] címen 1997-ben megjelent művét Mircea Iorgulescu kritikus „a mai román kultúra első radikális és szisztematikus kritikai vizsgálatának” aposztrofálta,[24] ami egybecsengett a kiadó hírverésével: a mű „tájékozódási pont a nemzeti történelem újradefininálásában”.[27] Egyes vélemények szerint Lucian Boia a román történetírás megújítója,[28] a România literară-ban megjelent kritika Boia érdeméül tudja be, hogy történelmi esszéi segítségével bonyolult problémákat képes hozzáférhetővé tenni minden művelt ember számára.[29] Kötetei nagyon népszerűek,[30] így például a 2012-ben megjelent De ce e România altfel? [Miért más Románia] 60 000 példányban kelt el,[18] 2013-ban egyik műve a könyvesboltokból leggyakrabban lopott könyvek között szerepelt.[31]

Könyvei azonban nem csak a közönségsikert és az elismerést hozták el Boia számára, de számos támadás céltáblájává is tették. Különösen heves kereszttűzbe került az első világháborúról szóló könyvében kifejtett történészi meglátása kapcsán, mely szerint Erdély korábban soha nem tartozott Romániához; ugyan a románok joggal vádolhatják a magyarokat, hogy elnyomták és hátrányosan különböztették meg őket, de azzal nem, hogy Erdélyt tőlük „rabolták el”.[32] Ezt a véleményét egyes román szerzők hazugságnak, mégpedig Budapestet kiszolgáló hazugságnak minősítették;[33][34] a könyvet kiadó Humanitas könyvesboltjánál tiltakozó akcióra is sor került.[35] Több más pályatárs és recenzens románellenesnek, nemzetárulónak tartja Boiát,[36][37] Ioan-Aurel Pop történész, a kolozsvári egyetem rektora (utóbb a Román Akadémia elnöke) pedig hozzá nem értéssel és történelemhamisítással vádolta őt,[38][39] a Tribuna tárcaírója grafomán történésznek nevezte.[40] Árnyaltabb vélemények szerint Boia „túllép egyes kliséken, de másokban részben megfeneklik”,[41] „mítosztalanítása valójában új mítoszokat teremt”.[42] Hasonló kifogásokkal élt Gáll Erwin és Koszta András, akik szerint Miért más Románia? és A Nyugat hanyatlása című műveinek kapcsán Boia a román nacionalizmust éppenséggel nacionalista szemlélettel és módszerrel támadja, emellett társadalomtudományi fogalomhasználata is pontatlan.[43] A Capcanele istoriei: Elita românească între 1930 și 1950 című könyve kapcsán egy recenzió a könyvet a népszerű történelemírás és a tudományos kutatás sajátos keresztezésének tartotta, amelynek hipotéziseit a szerző csak illusztrálja, de nem bizonyítja.[44]

Művei szerkesztés

Eredeti cím Hely Kiadó Év Magyar cím Fordító Hely Kiadó Év Sorozat
Eugen Brote (1850–1912) [doktori értekezés] Bucureşti Litera 1974
Evoluţia istoriografiei române [egyetemi jegyzet] Bucureşti Universității Bucureşti 1975
Relationships between Romanians, Czechs and Slovaks (1848–1914) Bucureşti Academiei RSR 1977
Das Jahrhundert der Marsianer: Der Planet Mars in der Science Fiction bis zur Landung der Viking-Sonden 1976 (társszerző Helga Abret) München Heyne 1984
Probleme de geografie istorică [egyetemi jegyzet] Bucureşti Universității Bucureşti 1985
L'exploration imaginaire de l'espace Paris La Découverte 1987
La fin du monde Paris La Découverte 1989
Mituri istorice româneşti Bucureşti Universităţii Bucureşti 1995
Entre l'ange et la bete: le mythe de l'homme different de l'Antiquite a nos jours Paris Plon 1995
Miturile comunismului românesc Bucureşti Universităţii Bucureşti 1995
Istorie şi mit în conştiinţa românească Bucureşti Humanitas 1997 Történelem és mítosz a román köztudatban András János Bukarest/Kolozsvár Kriterion 1999 Gordiusz
Pour une histoire de l'imaginaire Paris Les Belles Lettres 1998
Jocul cu trecutul: istoria între adevăr şi ficţiune Bucureşti Humanitas 1998
Două secole de mitologie naţională Bucureşti Humanitas 1999
La Mythologie scientifique du communisme Paris Les Belles Lettres 2000
România, ţară de frontieră a Europei Bucureşti Humanitas 2002
Le mythe de la démocratie Paris Les Belles Lettres 2002
L'homme face au climat: l'imaginaire de la pluie et du beau temps Paris Les Belles Lettres 2004
Jules Verne: Les paradoxes d'un mythe Paris Les Belles Lettres 2005
Quand les centenaires seront jeunes: L'imaginaire de la longétivité de l'Antiquité à nos jours Paris Les Belles Lettres 2006
Napoléon III le mal-aimé Paris Les Belles Lettres 2008
Hégémonie ou déclin de la France? La fabrication d'un mythe national Paris Les Belles Lettres 2009
Germanofilii: Elita intelectuală românească în anii Primului Război Mondial Bucureşti Humanitas 2009
Tragedia Germaniei 1914-1945 Bucureşti Humanitas 2010
Capcanele istoriei: Elita intelectuală românească între 1930 şi 1950 Bucureşti Humanitas 2011
De ce este Romania altfel? Bucureşti Humanitas 2012 Miért más Románia? Rostás-Péter István Kolozsvár Koinónia 2013
Sfârşitul Occidentului? Spre lumea de mâine Bucureşti Humanitas 2014 A Nyugat hanyatlása Rostás Péter-István Kolozsvár Koinónia 2014
Balcic: Micul paradis al României Mari Bucureşti Humanitas 2014
Primul Război Mondial: Controverse, paradoxuri, reinterpretări Bucureşti Humanitas 2014 Vesztesek és győztesek: az első világháború újraértelmezése. Erdély és a békeszerződések a román sztártörténész szemével Tibori Szabó Zoltán Budapest Cser 2015
Dosarele secrete ale agentului Anton Petru Comarnescu în arhivele Securităţii Bucureşti Humanitas 2014
Suveranii României. Monarhia, o soluţie? Bucureşti Humanitas 2014
Cum s-a românizat România Bucureşti Humanitas 2015 Románia elrománosodása Rostás-Péter István Kolozsvár Koinónia 2015
Mihai Eminescu, românul absolut. Facerea şi desfacerea unui mit Bucureşti Humanitas 2015
Strania istorie a comunismului românesc (şi nefericitele ei consecinţe) Bucureşti Humanitas 2016 A román kommunizmus különös története (és szerencsétlen következményei) Vallasek Júlia Kolozsvár Koinónia 2017
Un joc fără reguli. Despre imprevizibilitatea istoriei Bucureşti Humanitas 2016
În jurul Marii Uniri de la 1918. Naţiuni, frontiere, minorităţi Bucureşti Humanitas 2017 Az 1918-as nagy egyesülés – Nemzetek, határok, kisebbségek Rostás Péter-István Kolozsvár Koinónia 2018
De la Dacia antică la Marea Unire Bucureşti Humanitas 2018 Az ókori Dáciától a nagy egyesülésen át a mai Romániáig Rostás Péter-István Kolozsvár Koinónia 2019
Cum am trecut prin comunism. Primul sfert de veac Bucureşti Humanitas 2018
Cum am trecut prin comunism. Al doilea sfert de veac Bucureşti Humanitas 2019
Întrebări fără răspuns (sau cu prea multe răspunsuri) Bucureşti Humanitas 2019

Kitüntetései szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Boia önéletírása szerint valójában február 1-jén született, de a hivatalos iratokban egy hiba miatt február 2. szerepel. Lásd Lucian Boia: Cum am trecut prin comunism: Primul sfert de veac. Bucureşti: Humanitas. 2018. 5. o. ISBN 978-973-50-6070-1  
  2. ↑ Lucian Boia: Cum am trecut prin comunism: Primul sfert de veac. Bucureşti: Humanitas. 2018. 13–17. o. ISBN 978-973-50-6070-1  
  3. ↑ a b Lucian Boia: Cum am trecut prin comunism: Primul sfert de veac. Bucureşti: Humanitas. 2018. 8–12. o. ISBN 978-973-50-6070-1  
  4. ↑ Lucian Boia: Cum am trecut prin comunism: Primul sfert de veac. Bucureşti: Humanitas. 2018. 23. o. ISBN 978-973-50-6070-1  
  5. ↑ Lucian Boia: Cum am trecut prin comunism: Primul sfert de veac. Bucureşti: Humanitas. 2018. 29. o. ISBN 978-973-50-6070-1  
  6. ↑ Lucian Boia: Cum am trecut prin comunism: Primul sfert de veac. Bucureşti: Humanitas. 2018. 15. o. ISBN 978-973-50-6070-1  
  7. ↑ Az intézmény a román főváros egyik legrégebbi és leghíresebb iskolája, 1948 előtt és 1990-től Szent Száva nevét viselte.
  8. ↑ Lucian Boia: Cum am trecut prin comunism: Primul sfert de veac. Bucureşti: Humanitas. 2018. 157–159. o. ISBN 978-973-50-6070-1  
  9. ↑ Lucian Boia: Cum am trecut prin comunism: Primul sfert de veac. Bucureşti: Humanitas. 2018. 148. o. ISBN 978-973-50-6070-1  
  10. ↑ Lucian Boia: Cum am trecut prin comunism: Primul sfert de veac. Bucureşti: Humanitas. 2018. 160–162. o. ISBN 978-973-50-6070-1  
  11. ↑ a b c d e f Demény Lajos: Kísérlet a román történelmi mítoszok tárgyilagos vizsgálatára. Tiszatáj, LIII. évf. 3. sz. (1999. március) arch Hozzáférés: 2020. február 7.
  12. ↑ Carmen Constantin: Prof. dr. Lucian Boia, istoric: „Şcoala? Nu mi-a plăcut!“. adevarul.ro (2014. október 11.) (Hozzáférés: 2020. február 13.) arch
  13. ↑ Mihai Olaru: Lucian Boia, biografie şi autobiografie. culorilediminetii.wordpress.com (2019. április 6.) (Hozzáférés: 2020. február 11.)
  14. ↑ a b c Eugen Pătrașcu: Lucian Boia, propagandist „național-comunist“ în Occidentul anilor ’80. România Liberă, (2019. január 8.) arch Hozzáférés: 2020. február 11.
  15. ↑ Lucian Boia: Cum am tercut prin comunism: Al doilea sfert de veac. Bucureşti: Humanitas. 2019. ISBN 9789735064235  
  16. ↑ VictorRoncea: O pagină „pierdută” dintr-un dosar al CIE se transformă într-o bombă: Istoricul Lucian Boia apare pe lista „Brigadierilor Securității”. evz.ro, (2019. január 14.)
  17. ↑ VictorRoncea: Lucian Boia recunoaște că a colaborat cu Securitatea timp de 16 ani: „Ce era să fac? Nu cred că ar fi fost o idee bună să refuz”. evz.ro, (2019. június 3.)
  18. ↑ a b c Caius Chiorean: Despre viitor se spun numai prostii. Sinteza, (2015. október 23.) arch Hozzáférés: 2020. február 7.
  19. ↑ Dragan Traian: Lucian Boia: A román történelmi tudate. Klió, VIII. évf. 2. sz. (1999) arch Hozzáférés: 2020. február 13.
  20. ↑ a b Cristian Ștefănescu: Lucian Boia: a mai Romániára ügyeljünk, ne a múltat hamisítsuk. foter.ro (2018. október 22.) (Hozzáférés: 2020. február 6.) arch
  21. ↑ a b A magyar érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki Lucian Boia román történészt. bukarest.mfa.gov.hu (Hozzáférés: 2020. február 6.) arch
  22. ↑ Miskolczy Ambrus: Lucian Boia pipája. Valóság, LXI. évf. 1. sz. (2018. január) 48–53. o.
  23. ↑ Bakk Miklós: A kivételesség és a szerencse aporiái. A Hét, 9. sz. (1999) arch Hozzáférés: 2020. február 7.
  24. ↑ a b Boér Hunor: Lucian Boia: Istorie şi mit în conştiinţa românească. Világtörténet, 1. sz. (2003) 84–90. o.
  25. ↑ Kupán Árpád: Ritka, mint a fehér holló. Várad, XV. évf. 3. sz. (2016) arch Hozzáférés: 2020. február 7.
  26. ↑ Novák Andrea: Két évszázad román mitológiája. Regio, XI. évf. 1. sz. (2000) 280–284. o.
  27. ↑ Lucian Boia. www.humanitas.ro (Hozzáférés: 2020. február 7.) arch
  28. ↑ Sólyom István: A székely történelem nem játék, és a tankönyv sem lett az. itthon.transindex.ro (2012. szeptember 25.) (Hozzáférés: 2020. február 7.) arch
  29. ↑ Angelo Mitchievici: Cum (re)citim istoria națională? România literară, 7. sz. (2019) arch Hozzáférés: 2020. február 7.
  30. ↑ T. Szabó Csaba: Miért emilyen Románia? - a román „másmilyenség” sajátosságai. welemeny.transindex.ro (2017. augusztus 30.) (Hozzáférés: 2020. február 7.) arch
  31. ↑ Dorina Calin: Cele mai furate cărți din librării în 2013: "De ce este România altfel" de Lucian Boia și "Fii demn" de Dan Puric, în top. www.mediafax.ro (2013. december 23.) (Hozzáférés: 2020. február 7.) arch
  32. ↑ Lucian Boia: Vesztesek és győztesek: Az első világháború újraértelmezése. Budapest: Cser. 2015. 72–73. o. ISBN 978-963-278-398-7  
  33. ↑ Dan Negru: Transilvania – Inima românității și minciunile lui Lucian Boia. www.academia.edu (Hozzáférés: 2020. március 5.)
  34. ↑ Eugen Stancu: Talk Show – Lucian Boia inamicul naţiunii române? www.lapunkt.ro (Hozzáférés: 2020. március 5.)
  35. ↑ Mihai Șoimănescu: Ultima carte a lui Lucian Boia: Transilvania nu a aparţinut niciodată României. Protest la Librăria Humanitas. www.activenews.ro (2014. április 26.) (Hozzáférés: 2020. március 5.) arch
  36. ↑ Lucian Boia: Történetírás, komplexusok nélkül (Kérdezett Cseke Péter Tamás). Korunk, XXI. évf. 9. sz. (2010. szeptember) arch Hozzáférés: 2020. február 7.
  37. ↑ Antonia Hendrik: Călin Georgescu: Istoria este trunchiată în școli. Cum să-l schimbi pe Mihai Viteazul cu Lucian Boia, un TRĂDĂTOR de neam? evz.ro (2016. november 24.) (Hozzáférés: 2020. február 7.) arch
  38. ↑ Jean St'Ay: Ioan-Aurel Pop: Lucian Boia történelemhamisító! foter.ro (2015. december 7.) (Hozzáférés: 2020. február 7.) arch
  39. ↑ Daniel Roxin: Prof. Univ. Dr. Ioan – Aurel Pop, omul care l-a desființat într-o carte pe Lucian Boia, a fost ales ASTĂZI președinte al Academiei Române. www.cunoastelumea.ro (2018. április 5.) (Hozzáférés: 2020. február 7.) arch
  40. ↑ N. I. Dobra: "E mai bine să taci şi să pari prost...". Tribuna, (2015. március 12.) arch Hozzáférés: 2020. február 7.
  41. ↑ Emanuel COPILAŞ: Strania istoriografie a comunismului românesc? Observatorul cultural, 861. sz. (2017. február 24.) arch Hozzáférés: 2020. február 7.
  42. ↑ T. Szabó Csaba: Lucian Boia díjának súlya. Szabadság, (2020. január 25.) arch Hozzáférés: 2020. február 6.
  43. ↑ Gáll Erwin–Koszta András: A mítoszrombolás mítosza – Megjegyzések Lucian Boia két művéhez. Kommentár, 1. sz. (2016) 58–67. o.
  44. ↑ Anca Sincan: Review Lucian Boia, Capcanele istoriei. Elita românească între 1930 și 1950 (The traps of history. The Romanian elite between 1930s and 1950s), Bucharest: Humanitas, 2011, pp. 358 (first edition). Anuarul Institutului de Cercetari Socio Umane Gheorghe Sincai, 15. sz. (2012) 203–204. o.
  45. ↑ Recunoaștere internațională. România literară, 44. sz. (2019) arch Hozzáférés: 2020. február 7.
  46. ↑ Istoricul Lucian Boia a primit însemnele de Cavaler al Legiunii de Onoare. Adevărul, (2021. június 22.)

Fordítás szerkesztés

  • A szócikk „Élete” szakasza részben a Lucian Boia című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk szerkesztés

Műveiről szóló recenziók magyar nyelven szerkesztés

Interjúk magyar nyelven szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lucian_Boia&oldid=27042896”