Lucius Arruntius
ókori római államférfi, történetíró
Lucius Arruntius (Lucius Aruntius) (i. e. 1. század – 37) ókori római államférfi, történetíró.
Lucius Arruntius | |
Született | i. e. 27 |
Elhunyt | 37 (62-63 évesen) Róma |
Állampolgársága | római |
Házastársa |
|
Élettársa | Albucilla |
Gyermekei | Lucio Camilo Arruntio Escriboniano |
Szülei | Lucio Arruncio |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Halál oka | vérveszteség |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete szerkesztés
6-ban consulságot viselt, a haldokló Augustus legméltóbb utódjának nevezte. Emiatt a gazdag, művelt és jellemes ember gyűlöletessé vált Tiberius előtt, aki még azt sem engedte meg, hogy provinciáját, Hispaniát önállóan kormányozza. Kevéssel Tiberius halála előtt, Seianus és Macro által is üldöztetve öngyilkosságot követett el: felvágta az ereit. Foglalkozott történetírással is, a pun háborúk történetét írta meg ízléstelenül s Sallustiust túlzón utánozva. Életéhez legfontosabb forrásaink Tacitus, Seneca levelei és Velleius Paterculus.
Elődei: Lucius Sestius Quirinalis Albinianus és Cnaeus Calpurnius Piso |
|
Utódai: Marcus Lollius és Quintus Aemilius Lepidus |
Források szerkesztés
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.