Luna–5

A Luna–5 (Luna E–6–10) második generációs szovjet holdautomata, a Luna-program része.

Luna–5
Típus	űrszonda
Indítás dátuma	1965. május 9.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás
Hordozórakéta	Molnyija hordozórakéta
COSPAR azonosító	1965-036A
SCN	01366
Sablon • Wikidata • Segítség

Küldetés

Tervezett feladata a Hold megközelítése – sima leszállás, felületének fényképezése, repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1, ОКБ-1).

1965. május 9-én startolt a Bajkonuri indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88 perces, 64,8 fokos hajlásszögű. Az elliptikus pálya adatai: perigeuma 150 kilométer, apogeuma 225 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával elérte a szökési sebességet. Három ponton stabilizált (kettő Földközpontú, egy Napra érzékeny) űreszköz.

Az 1474 kilogrammos űrszondának 83,3 óra repülés után technikai okok miatt – a fékező rakétarendszer hibája miatt – nem sikerült a puha leszállás. Május 9-én a Felhők Tengere (Mare Nubium) területén becsapódott a Hold felszínébe.

Felépítése: leszállóegység (felszíni szonda), vezérlőegység, orientációs gáztartály és hideggáz-fúvókák, magasságmérő radar, üzemanyagtartályok és a fékező hajtómű, kormányhajtóművek, csillagérzékelő (tájolás), az asztroorientációs rendszer elektronikája, valamint az optikai mechanika, rádiórendszer, antennák.

Leszállóegység (felszíni szonda):

• fékező rakétarész a szükséges üzemanyaggal,
• légzsákrendszer biztosította a hordozó egységből ledobott műszeres egység épségét,
• a leszállóegységből négy szárny nyílott ki, biztosítva a stabil helyzetet, egyben antennaként szolgálva,
• a légmentesen lezárt 100 kilogramm tömegű, 60 centiméteres gömbtartály tartalmazta: az akkumulátoros erőforrást, a hőellenőrzőt, a televíziós egységet, sugárzásdetektort, rádió adó-vevő berendezést, vezérmű egységet, külső felületén a 4 darab rúdantennát,
• stabilizált állapotban a televíziós kamerák tükörrendszer segítségével fényképezték környezetét, elektronikus feldolgozás után antennájával sugározta vevőállomásaira a képeket.

Források

• (1970) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1970. XXIII. évfolyam 12. szám.  
• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• Luna–5. zarya.info. [2022. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
• Luna–5. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
• Luna-5. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
• Luna-5. ib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
• Luna-5. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. január 15.)

Elődje: Luna E–6–8

Luna-program 1963–1968

Utódja: Luna–6