Lyka Károly

Lyka Károly (Pest, 1869. január 4. – Budapest, 1965. április 30.) magyar művészettörténész, kritikus, festő, az 1902–1918 között megjelent Művészet című folyóirat szerkesztője.

Lyka Károly
Született	1869. január 4. Pest
Elhunyt	1965. április 30. (96 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	művészettörténész, kritikus, festő
Kitüntetései	Kossuth-díj (1952) Kossuth-díj (1964)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (34/2-1-13)
A Wikimédia Commons tartalmaz Lyka Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Apja Münchenben végzett építészmérnök volt. A család 1873-ban az észak-magyarországi Nyitra városába költözött. Lyka Károly annak a Nyitrai Piarista Gimnáziumnak a diákja volt, amelynek igazgatója, Csősz Imre a piaristák helyi történetét is megírta. Lyka első rajztanára a bécsi akadémiát végzett Panczer Ferenc és a később ismertté vált Rajzó Miklós volt.

1887 őszén Münchenbe utazott, hogy beiratkozzon a kor egyik meghatározó konzervatív festőiskolájába. Az ottani akadémia helyett azonban Hollósy Simon jóval modernebb szellemű magániskoláját választotta, ahol a mesternél csak nyolc-tíz évvel fiatalabb társaival (Iványi-Grünwald Béla, Márk Lajos, Zemplényi Tivadar) megismerkedett az idelátogató, fiatalon már sikeres és nem akadémikus szemléletű Csók Istvánnal és a Weimarban dolgozó Fényes Adolffal, majd a Párizsból Magyarország felé átutazó Rippl-Rónai Józseffel. Ugyancsak Hollósy műtermében tanult és dolgozott egy ideig a nagybányai művésztelep későbbi két alapítója, Thorma János, majd Réti István.

1894-ben Itáliába utazott. Előbb Nápolyban, majd hosszabb ideig Rómában időzött, és egyre inkább a művészettörténettel foglalkozott. Több magyarországi folyóiratnak lett itáliai művészeti írója, a vezető napilapnak (Pesti Napló) római tárgyú tárcákat, kulturális beszámolókat írt, politikai cikkeket a legritkábban. Újságíróként több Rómába látogató magyar művésszel és újságíróval megismerkedett, de ismeretséget kötött az Aragno kávéházban gyülekező olasz hírességek némelyikével is, így Matilde Serao írónővel. München óta levelezésben állt a már említett Réti Istvánnal, aki azóta Párizsban tanult és dolgozott, s akit Lyka vendégül látott Rómában. Kossuth halálakor a Pesti Napló tudósítójaként Torinóba utazott, és a földi maradványokat szállító különvonattal jött Magyarországra.

A századfordulón a Budapesti Napló munkatársaként több tanulmányutat tett Olasz- és Görögországban. A nagybányai művésztelep megalapítása után gyakori vendég volt ott, hamar felismerte a nagybányai iskola jelentőségét, és művészetkritikai munkásságával próbálta közelebb vinni az ő alkotásaikat a közönséghez.

1902-től 1918-ig szerkesztette a Művészet című folyóiratot, mely – óvatosan – a modernebb irányzatokat is meg kívánta ismertetni a konzervatív magyar közönséggel. Első számában a lap Székely Bertalan művészetével foglalkozott. Megnősült: Tóth László, fiatalon meghalt festőbarátja özvegyét, Minich József szobrász lányát, Minich Ida festőnőt vette feleségül.

Lyka Károly sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-13.

1914-től 1936-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, néhány évig igazgatója. Réti Istvánnal számos reformot megvalósítottak a főiskolán az 1920-as években.

Művészettörténet-írói munkássága kiemelkedő, legjelentősebb monográfia-sorozata 1800-tól 1940-ig tárgyalja a magyar képzőművészet történetét. Nagy alkotókról önálló kötetei jelentek meg: Michelangelo, Leonardo da Vinci, Raffaello, Rembrandt, Munkácsy Mihály.

Művei

Ismertebb művei:

• A művészet könyve (1909)
• A táblabíróvilág művészete (1922)
• Nemzeti romantika (1942)
• Közönség és művészet a századvégen (1947)
• Magyar művészélet Münchenben (1951)
• Festészeti életünk a millenniumtól az első világháborúig (1953)
• Szobrászatunk a századfordulón (1954)
• Festészetünk a két világháború közt (1956)
• Michelangelo (1957)
• Leonardo da Vinci (1958)
• Raffaello (1959)
• Rembrandt (1962)
• Munkácsy Mihály (1964)

Társasági tagság

• Szinyei Merse Pál Társaság

Díjai

• Kossuth-díj (1952, 1964)

Emlékezete

• Emlékkönyv Lyka Károly hetvenötödik születésnapjára. (1944) (1944-ig megjelent műveinek bibliográfiájával).
• Művészettörténeti tanulmányok Lyka Károly nyolcvanötödik születésnapjára. (1954) (1944-1953-ig megjelent műveinek bibliográfiájával).
• Budapest XVII. kerületében egy utca viseli a nevét

További információk

• Mulady Brigitta: Lyka Károly Archiválva 2007. december 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (életrajz az artportal.hu honlapon)
• Lyka Károly sírja a Kerepesi temetőben (fénykép)
• Lyka Károly 1964-ben (fénykép)
• Lyka Károly: Az aktról
• Lyka Károly:Az eperjesi Szent Miklós templom, Művészet, 1902

Források

• Lyka Károly: Vándorlások a művészet körül. Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1970
• Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 128-129. o.
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.   [1]
• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X  18. kötet: II. pótkötet, K-Z, 175. o. [2]
• Petrik Géza – Barcza Imre: Az 1901–1910. években megjelent magyar könyvek, folyóiratok, atlaszok és térképek összeállítása a tudományos folyóiratok repertóriumával (I–II.). Budapest: (kiadó nélkül). 1917–1928.   → elektronikus elérhetőség: Arcanum [3]
• Kozocsa Sándor: Magyar Könyvészet 1911–1920 (I–II.). Budapest: (kiadó nélkül). 1939–1942.   → elektronikus elérhetőség: Arcanum [4]

Egyéb irodalom

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Németh István 1976: A népeket sokkal inkább fűzi egy szerves egésszé a közös szellem - Lyka Károly fiatalkori írásai az Érsekújvár és Vidéke című hetilapban. Irodalmi Szemle 1976/2