Mátészalka

Mátészalka város Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Mátészalkai járás székvárosa. A megyeszékhely, Nyíregyháza után a második legnépesebb település a vármegyében, jelentős gazdasági, kereskedelmi, ipari és kulturális központ.

Mátészalka
Mátészalka, légi felvétel
Mátészalka címere Mátészalka zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Vármegye	Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás	Mátészalkai
Jogállás	város járásszékhely
Polgármester	Dr. Hanusi Péter (Fidesz-KDNP)
Irányítószám	4700
Körzethívószám	44
Testvértelepülései	Lista Oberkochen Zevenaar Vittoria Munkács Nagykároly Homonna
Népesség
Teljes népesség	15 351 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	407,34 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	41,4 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 56′ 35″, k. h. 22° 19′ 00″47.943055555556, 22.316666666667
Mátészalka Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye térképén
Mátészalka weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mátészalka témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Hősök tere, városközpont, az önkormányzat épülete

Fekvése

A Nyírség és a Szatmári-síkság északnyugati határán, a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye keleti részén helyezkedik el, a Kraszna folyó bal partjának közelében. Területe 41,5 km². A megyeszékhely Nyíregyházától 52 kilométerre keletre, Debrecentől 77 kilométerre északkeletre található.

A szomszédos települések: észak felől Ópályi, északkelet felől Szamosszeg és Tunyogmatolcs, kelet felől Kocsord, dél felől Nyírcsaholy, délnyugat felől Nyírmeggyes, nyugat felől Jármi, északnyugat felől pedig Papos.

Megközelítése, közlekedése

Két legfontosabb közúti megközelítési útvonala a Debrecentől idáig húzódó 471-es főút, valamint a szatmári térséget nagyjából nyugat-keleti irányban feltáró 49-es főút. A megyeszékhely Nyíregyházáról közvetlen eléréséi útvonala ugyan nincs, de könnyen elérhető abból az irányból is: Rohodig a 41-es főúton, majd onnan a 49-esen.

A környező kisebb települések közül Vásárosnaménnyal a 4117-es, Vállajjal pedig a 4918-as út köti össze.

A hazai vasútvonalak közül öt is érinti: áthalad a városon a MÁV 110-es számú Debrecen–Nyírbátor–Mátészalka-vasútvonala, a 111-es számú Mátészalka–Záhony-vasútvonal, a 113-as számú Nyíregyháza–Mátészalka–Zajta-vasútvonal, a 114-es számú Mátészalka–Csenger-vasútvonal és a 115-ös számú Mátészalka–Nagykároly-vasútvonal is. Mátészalka vasútállomás a városközpont közelében helyezkedik el, közúti elérését a 471-es és a 49-es főutak felől is a 49 331-es számú mellékút biztosítja.

A város helyi, helyközi és távolsági autóbusz-közlekedését a Szabolcs Volán Zrt. biztosítja. A helyi járatok szerződéses járatok melynek díja a helyközi díjszabási rendszer alapján működik. A térség falvaiba helyközi járatokkal lehet utazni. Megyén belül távolsági járatok indulnak Nyíregyházára, Vásárosnaményba, Kisvárdára, a vármegyén kívül pedig Debrecenbe is lehet közvetlen autóbusz járatokkal utazni.

Nevének eredete

A városnév Máté eleme puszta személynévből magyar névadással alakult településnév. Az egyházi latin Matheus magyar Máté formája alkotja.

A Szalka helynév előzménye a régi magyar Szalka személynév. Ennek forrásaként talán számba jöhet az ótörök salya "csökönyös, makacs" szó, amely a magyarban a -ka kicsinyítő képzős nevek vonzásába kerülhetett (FNESz.) Mások ismeretlen eredetűnek tartják.

Története

Mátészalka négy település (a két Máté, Külszalka és Belszalka) összeolvadásából jött létre. Máté falu a 12. század közepén létesült a Hontpázmány nemzetség birtokán, a Szalkából Dobosra (Nagydobos) menő út mentén. A település neve először 1216-ban, majd 1231-ben tűnik fel az alapító ős utódainak, II. András poroszlójának, Hunt comesnek és testvéreinek nevében, akiket 1216-ban Mathey, 1231-ben Mathei alakban említenek az oklevelek.

A 16. századig

Amikor a Mátéi család utolsó férfi tagja Hunt ispán 1303 júniusában birtokait feleségére, nővére utódaira és asszonylányaira hagyta, már két Mathey nevű faluról rendelkezett. Az egyikben állt a család Szent Mihály tiszteletére emelt kegyúri temploma, és a birtoktesthez tartozott Ejeg, Gurhó és Kapus (település), valamint a vásárolt Besenyő. Később e birtokok a leányági utódoké lettek. 1325 körül a birtokot a falvakkal Magyar Pál gimesi várnagy szerezte meg, és 1327-ben királyi megerősítést is nyert rá.

Szalka, a testvérfalu a 10–11. században a mai Széchenyi utca és a Kossuth utca akkor egybefüggő, egyenes szakaszán jött létre. A 13. század végére a mai Kossuth tér környékén kialakult Belszalka (Belzalka). Ettől kezdve az eredeti településrészt Külszalka (Kywzalka), a kettőt együttesen pedig Kétszalka (Keetzalka) néven is nevezték. A tatárjárás idején pusztulhatott el Szalka első, a mai református templom helyén álló temploma is.

1268-ig királyi birtok volt a település, ekkor azonban V. István király a Karászi család ősének, Sándor szörényi bánnak adományozta. Az 1270-es évekre a település elnyerte a csütörtöknapi vásártartás jogát is. 1295-ben Szalkán megyegyűlést is tartottak, ami település jelentőségére utal.

A 14. század elején a Karásziak átadták Szalkát a szomszédos Mátét birtokló Magyar Pálnak, így a birtokok lassan egybekapcsolódtak. Az 1380-as években Szalka, az egykori kisnemesi település – Máté kivételével – egyutcás, szabályos alaprajzú település volt. Majd a közelebb fekvő Külszalka nőtt össze Mátéval a század közepén, észak felé terjeszkedve. 1381 után, mikor a terjeszkedés dél felé fordult, Belszalka is beleolvadt az északi településrészbe. Egyesülésüket nevük összevonása is tükrözi. Előbb Zalkamathe, majd Mathhezalka, Matheyzalka, Mathezalkaya alakokban fordul elő. Az új névben egy ideig ingadozott a korábbi falunevek sorrendje, végül a Mátészalka változat maradt meg. A gyakorlatban azonban a települést 1381-től a 16. század derekáig egységesen Szalkának nevezték.

1325 és 1355 között a Magyar Pál birtokában lévő település terjeszkedése ugyan jelentős volt, de a vásártartás ezidőtájt ment feledésbe, ami visszaesésre utal. 1355 és 1367 között Mátészalka az óbudai Klarissza apácarend tulajdona volt. Rövid birtoklásuk idején a fejlődés felgyorsult, a telepesekkel is gyarapodó lakosság földesúri bíráskodás alá tartozott.

1361-ben Nagy Lajos király új adományként visszaadta a település korábbi vásártartási jogát is. 1367-től birtokosai a Káta nemzetségbeli Csaholyi család tagjai lettek. A 14. század közepe táján a Csaholyiak uradalmi központjukat feltehetőleg az újjáépített templom környékére, a mai Kossuth tér területére helyezték át. Földesúri kúriájukat a későbbiekben Fellegvárnak nevezett településrészen építették fel.

Az 1380-as és az 1560-as évek közötti időszakot Mátészalka mezővárosi fejlődése jellemzi. A 14. század végén a településnek már kiterjedt jogokat biztosítottak. Erre utal az is, hogy Szalka bírái az esküdt polgárok és a település közösségének nevében 1408-ban önállóan adtak ki oklevelet. Vásárainak látogatottságát bizonyítja, hogy 1381 és 1480 között a környéken Bátor (Nyírbátor mellett a szalkai vásárokon hirdették ki a hatósági idézéseket. A szalkai kézművesek és kereskedők pedig a 14. században messzi vásárokra is elmentek áruikkal.

Néhány jobbágyfiú magasabb iskolába is eljutott, erre utalnak a gyarapodó Deák családnevek is. Az egyik szalkai varga fia, Szalkai László esztergomi érsekként és az ország főkancellárjaként esett el a mohácsi csatában.

Szalkát mezővárosnak (opidumnak) – több mint egy évszázados mezővárosi fejlődése ellenére – csak 1498-ban nevezi meg egy oklevél.

1504-ben említik először a Csaholyiak nemesi kúriáját, mely ekkor a család bárói ágának birtoka. Az élénk fejlődésnek az ország három részre szakadása vetett véget. Mátészalka nem került török kézre, de a török rablóhadjáratok, valamint az osztrák kézen lévő Észak-Magyarország és Erdély közötti csatározások gyakran sújtották.

A Csaholyi család bárói ágának kihalása után Szalka Melith György birtoka lett, ki 1543 után Szalkán telepedett le, és az egykori Csaholyi kúriát erőddé fejlesztette, erről kapta a környező – egyébként sík területen fekvő – mai városrész a Fellegvár nevet.

Melith György azonban valamikor 1559 és 1561 között az állandó csatározások, hadvonulások útjában levő Szalkát elhagyta, és a biztonságosabb Csengerbe költözött. A magára hagyott mezőváros fejlődése megállt.

Az 1560-as évektől a 18. század végéig terjedő időszakot a pusztítások és újjáépítések időszakának tekinthetjük. Mátészalka ekkor, az északkeleti háborúk idején szenvedte el első ismert megpróbáltatásait. Kastélyerőddé alakított kúriáját több ízben is feldúlták, és Zay Ferenc felső-magyarországi főkapitány csapatai is valószínűleg kirabolták.

A Melith családbeliek a Fellegvárnak nevezett kastélyt még ezt követően is rendbe hozták.

Az újabb pusztítások a századforduló táján érték. Fosztogatták a törökök, Basta zsoldosai, tatár hadak dúlták.

Lakosságát több ízben is pestisjárvány tizedelte.

17–18. század

1662-ben az újjáépített Szalkán Szatmár várának német zsoldosai garázdálkodtak, de a források szerint az évtized végéig még néhányszor feldúlták a helységet.

A Rákóczi első éveiben a település a teljes pusztulás képét mutatta. 1705 tavaszán a fejedelem küldöttei mindössze öt embert találtak Szalkán.

1784-ben, – majd nyolcvan év múlva – az első katonai felmérés idején viszont a városnak már 15 utcája volt. 1786-ban az első népszámlálás már 1325 lakost és 229 házat számlált össze.

Mátészalkára a 18. század közepén települtek az első zsidó családok. A 19. század közepére beindult a zsidóság gazdasági felemelkedése, ami aztán a kiegyezés után a jogi emancipációval teljesedett be. Kiemelkedő volt a Schwartz, később Szalkai család gazdasági és társadalmi tevékenysége.

19–20. század

A 19. századtól a trianoni békeszerződésig terjedő időszak a polgári városiasodás korszaka:

1835-től az első kataszteri felméréstől a településfejlesztés már a tervszerűen irányított városépítés képét mutatja. 1857-re datálható a mátészalkai zsinagóga építése. 1864-ben korszerű mezőgazdasági gyártelep épült. 1887-től kiépültek a vasútvonalak, bankokat, patikákat nyitottak. 1888-ban Dr. Szalkai Gyula zsidó származású iparos, a vidéki városok között elsőként, bevezette egy szakaszon az utcai villanyvilágítást. 1890-ben megjelent az első napilap. A Piac utca (ma Kossuth utca) zártsorú beépítése, az egyre gyarapodó üzletek virágzó forgalma is ezt a fejlődést tükrözi.

1902-ben a településen iparoskör alakult. 1906-ban megnyitották az állami polgári fiúiskolát, sok középület, többszintes magán- és bérlakás épült. A két világháború közötti negyedszázad a városi rangját vesztett, ugyanakkor megyeszékhellyé vált nagyközség látványos fejlődésének időszaka. Mátészalka a trianoni békeszerződés után előbb Szatmár, majd 1923-tól Szatmár, Ugocsa és Bereg k.e.e. vármegye székhelye volt. Új városközpont alakult, területén nagyarányú építkezés folyt. Ekkor épült a vármegyeháza, a kórház, az iparosok székháza, a téli gazdasági iskola, a hősök iskolája, a sportpálya is.

1940-ben, amikor Szatmárnak a Romániához csatolt része újra Magyarországhoz került, Mátészalka helyett Szatmárnémeti lett a megyeszékhely. 1944 végére a lakosság a háborús veszteség, a zsidóság nagy részének deportálása és meggyilkolása és az elvándorlás miatt 9000 főre csökkent. 1944. október 28-án hajnalban érték el Mátészalkát a szovjet és román csapatok. 1945 és 1950 között Mátészalka az egyesített Szatmár-Bereg vármegye székhelye volt, és e szerepkörében ismét a térség központjává vált. Lakossága a vissza- és idetelepülőkkel jelentősen megnőtt.

Ipara azonban néhány jelentéktelen és korszerűtlen kisüzemen kívül alig volt, mezőgazdasága is csak az első bizonytalan lépéseket tette meg a nagyüzemi gazdálkodás felé. A település szerkezete a második világháború előtti Mátészalka arculatához képest alig változott.

Az 1950-es megyerendezés során Szabolcs-Szatmár megye létrehozásával – ami aztán a rendszerváltozás után a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nevet kapta – megszűnt Mátészalka megyeszékhelyi szerepe.

Az 1960-as évekre a település gyarapodása erősebb üteművé vált. A tervszerű ipartelepítés, lakás- és közműépítés jellemezte ezt az időszakot.

1969. augusztus 1-jén a nagyarányú fejlődés eredményeként Mátészalkát várossá nyilvánították. Az 1970-es évek tervszerű településhálózat-fejlesztési politikája az új várost középfokú központnak jelölte ki, lényegében a korábbi Szatmár-Bereg megye központjának szánta ismét. Mátészalka további fejlődéssel bizonyította saját felkészültségét, képességét a tényleges várossá válásra.

Az 1970-es éveket az iparosítás és közművesítés, a lakásépítés, kereskedelem és szolgáltatás fejlesztése egyaránt jellemezte. Megváltozott a város szerkezete is: új városközpont épült, elkészült a 49-es főút belterületi átkelési szakasza, kialakították az északi és nyugati ipartelepeket, új lakótelepek épültek.

1981. szeptember 24-én a Magyar Urbanisztikai Társaság Mátészalka dinamikus és eredményes városfejlesztési tevékenységének elismeréseképpen a városnak Hild János-díjat adományozott.

Mátészalka gazdasága

• 
  Tejüzem
• 
  Az egyik optikai üzem a három közül
• 
  Szerelvénygyártó kft
• 
  Korszerű piacépület

Közélete

Szent György szobor, Mátészalka

Polgármesterei

• 1990–1994: Dr. Szilágyi Dénes (MDF)
• 1994–1998: Dr. Szilágyi Dénes (KDNP-MDF-FKgP)
• 1998–2002: Dr. Szilágyi Dénes (MKDSZ-MDF-Fidesz-FKgP)
• 2002–2006: Bíró Miklós (MSZP)
• 2006–2010: Szabó István (Fidesz-Vörösmarty Kör-MDF)
• 2010–2014: Szabó István (Fidesz-KDNP)
• 2014–2019: Hanusi Péter (Fidesz-KDNP)
• 2019-től: Dr. Hanusi Péter (Fidesz-KDNP)

Mátészalkai érdekességek

• 1888-ban, Magyarországon először – New Yorkkal egy időben – Mátészalkán, a mai Kossuth utca 16. szám alatt Szalkai Pál házában gyulladt ki a villany. Az áramot a Schwarcz Mór által a 19. század közepén alapított Szalkai Gyártelep és Mezőgazdasági R.T. villanyáram-szolgáltató részlege biztosította. A Kossuth és a Rákóczi utca kereszteződésében levő téren pedig napjainkban is áll egy tömör vasból készült villanyoszlop, amely az első, eredeti villanyoszlopok közül való. Itt a két utca kereszteződésében levő téren áll Bíró Lajos mátészalkai szobrászművész Lámpagyújtó című alkotása is. A Kossuth utca 16. sz. ház falán ma emléktábla áll. Az esemény emlékére minden év szeptemberének első hetében rendezik meg a Mátészalkai Fényes Napok Fesztivált.
• Mátészalka nevét és minden bizonnyal egy itt elkövetett bűneset emlékét őrzi a széles körben ismert Mátészalka gyászban van című szatmári népdal, más néven Gacsaj Pesta balladája.

Városrészek

• Északi lakótelep
• Keleti lakótelep
• Újtelep
• Ráczkerti lakótelep
• Vásártér
• Cinevég
• Fellegvár
• Zsombék
• Nagyszőlő

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között

Lakosok száma	17 144	16 978	16 576	15 874	15 653	15 351
	2013	2014	2018	2021	2022	2023

Adatok: Wikidata

2001-ben a város lakosságának 96%-a magyar, 3%-a cigány és 1%-a német nemzetiségűnek vallotta magát.

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,6%-a magyarnak, 6% cigánynak, 1% németnek, 0,3% románnak mondta magát (12,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 12,5%, református 46%, görögkatolikus 9,9%, felekezeten kívüli 8,2% (21,4% nem válaszolt).

2022-ben a lakosság 91,8%-a vallotta magát magyarnak, 2,5% cigánynak, 0,6% németnek, 0,4% ukránnak, 0,2% románnak, 0,1-0,1% ruszinnak és szlováknak, 1,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 10,4% volt római katolikus, 41,% református, 9,7% görög katolikus, 1,4% egyéb keresztény, 0,1% evangélikus, 0,1% ortodox, 6,5% felekezeten kívüli (30,3% nem válaszolt).

Vallási épületek

• 
  Római katolikus templom
• 
  Zsinagóga
• 
  Református templom

Nevezetességei

Vasúttörténeti kiállítás, Mátészalka

A mátészalkai uszoda belső tere

A Fényes Napok fesztivál egy állóképe 2012-ben

• Mátészalkai Fényes Napok Fesztivál
• Mátészalkai Uszoda és Termálfürdő – 2007 őszén készült el a strandhoz kapcsolódó új fedett uszoda, melyben ötpályás úszómedence található mellette tanmedencével, fedett és kiúszós szabadtéri gyógymedencével, szaunával.

A több mint 1000 méter mélyből feltörő 57 Celsius-fokos kiváló minőségű gyógyvíz összetételéből adódóan legfőképpen mozgásszervi megbetegedések kezelésére, valamint reumatológiai panaszok enyhítésére alkalmas.

• Szatmári Múzeum
• Vasúti Helytörténeti Gyűjtemény, MÁV Állomás, Mátészalka.
• Hét vezér díszkút (Bíró Lajos alkotása) – A millecentenárium évében avatták fel.
• Szent István lovasszobor – Bíró Lajos alkotása.

Ismert személyek

Itt születtek

• Szalkai László érsek 1475-ben
• Kézy László nemzetőr őrnagy 1794-ben
• Dorgay Károly honvédszázados 1816-ban
• Újfalussy Sándor alispán, majd főispán 1845-ben
• Papp Artúr lelkész, író 1849-ben
• Kosutány Ignác jogász, kolozsvári és szegedi egyetemi tanár 1851-ben
• Zielinski Szilárd építészmérnök 1860-ban
• Szendrey Mihály színész, színigazgató 1866-ban
• Békefi Lajos színész 1871-ben
• Ambrus Balázs orvos, író, költő 1887-ben
• Földes Pál Kossuth-díjas textilmérnök, gyárigazgató, diplomata 1900-ban
• Tony Curtis apja: Schwartz Manó 1901-ben
• Képes Géza költő, műfordító 1909-ben
• Csiki Júlia táncművész 1923-ban
• Fábián Imre zenekritikus, zenetudós 1930-ban
• Torgyán József országgyűlési képviselő, földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, az FKGP elnöke 1932-ben
• Damjanovich Sándor magyar biofizikus, az MTA tagja 1936-ban
• Móricz Ildikó színésznő 1938-ban
• Tusnády Gábor magyar matematikus, az MTA tagja 1941-ben
• Bodó Sándor etnográfus, muzeológus, egyetemi docens 1943-ban
• Bartos István éremművész 1947-ben
• Badari Tibor Európa-bajnok ökölvívó 1948-ban
• Lengyel István építész 1955-ben
• Nagy Péter zongoraművész 1960-ban
• Rézműves Gusztáv festőművész 1961-ben
• Hauser Adrienne zongoraművész 1963-ban
• Gyügyi Ödön grafikus- és festőművész 1966-ban
• Balogh Mónika festő, üvegfestő és ólomüvegező 1974-ben
• Láng Annamária színésznő 1975-ben
• Fehér Tibor színész 1988-ban
• Szabó P. Szilveszter színész 1974-ben
• Fülöp Gábor szobrász 1981-ben

Itt éltek

• Évtizedekig volt a helyi közélet egyik főszereplője, két cikluson át a város parlamenti képviselője Péchy László főispán, császári és királyi tanácsos, aki itt is halt meg 1942-ben.

Szobrok galériája

Mátészalkán számos közterületi szobor található, részben helyben élő művészek alkotásai.

• 
  Kölcsey Ferenc szobra a gimnázium előtti parkban (Bíró Lajos alkotása)
• 
  Nagy Imre mellszobra – Sirpa Hannele Ihanus finn származású szobrászművésznő (Bíró Lajos felesége) alkotása, 2006
• 
  Képes Géza mellszobra a róla elnevezett iskola előtt
• 
  Dorgay Károly postamester, 1848-es honvéd százados szobra a posta épülete előtt
• 
  Kálvin János szobra (Bíró Lajos alkotása)

Mátészalkán élnek, vagy éltek

• Csomár Zoltán (Ungpinkóc, 1906. augusztus 27 – Eger, 1991) egyházi író, helytörténész. 1949-től 1976-ig itt élt Mátészalkán.
• Csiky Lajos, (1852–1925) (Csiky Kálmán testvéröccse), a debreceni református teológiai akadémia tanára 1915-től haláláig itt élt.
• Sirpa Hannele Ihanus (1959) szobrász itt él a városban.
• Bíró Lajos (1959) szobrász itt él Mátészalkán.
• Áts József (1928–1995) tanár, könyvtárigazgató itt élt és dolgozott a városban.
• Szilágyi Sándor László (1936) tűzzománc- és festőművész itt él.
• Fülöp Sándor (festő) (1928-2012) festőművész, gimnáziumi tanár

Kultúra

Oktatás

Művészeti Iskola

• Szatmár Alapfokú Művészeti Iskola

Általános Iskolák

• Kálvin János Református Általános Iskola
• Képes Géza Általános Iskola (Kisfilm a YouToube-on az iskoláról: [1])
• Móra Ferenc Általános Iskola és Speciális Előkészítő Szakiskola
• Móricz Zsigmond Görögkatolikus Kéttannyelvű Általános Iskola
• Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi Általános Iskola és Óvoda (video:https://www.youtube.com/watch?v=D4zjV8VsS0c)

Középiskolák

Az Esze Tamás gimnázium, a Turcsányi Árpád által alkotott szoborral

• Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium [2] – Elsősorban a továbbtanulásra készít fel.
• Baross László Mezőgazdasági Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium Az állat-, növény-, és vadgazdálkodás szakember utánpótlását biztosítja.
• MSZC Gépészeti Szakgimnáziuma és Kollégiuma [3] – számítástechnikusi, banki-ügyintézői, közgazdasági képzési formák bevezetésével igyekszik növelni a munkaerőpiaci igényeket.
• MSZC Déri Miksa Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma [4] – mintegy húsz szakmában képeznek itt szakembereket: optikai-, bútor-, konfekció-, vasipari ágazatokban, a hagyományos foglalkoztatás mellett.

Kulturális Intézmények

• Városi Művelődési Központ és Színház

Könyvtár

• Képes Géza Városi Könyvtár

Múzeumok

• Szatmári Múzeum

A múzeum udvarán található – a maga nemében egyedülálló – több mint száz darabból álló szekérgyűjtemény, melyben személyszállító, fogatos és egyéb járművek is megtalálhatók. A múzeum épületében gazdag helytörténeti gyűjtemény kapott helyet.

Gábor Marianne festőművész az épületben elhelyezett kiállítási anyaga is állandó kiállításon tekinthető meg.

Rendezvények

• Országos Francia Nyelvű Gyermekfesztivál [5] Archiválva 2010. március 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Mátészalkai Fényes Napok Fesztivál: [6]
• Nemzetközi Amatőr Színjátszó Találkozó

[7]

• Reformáció emléknap [8] Archiválva 2018. február 12-i dátummal a Wayback Machine-ben

Művészeti csoportok

Szentpétery Zsigmond Kulturális Központ és Színház

Szatmár Néptáncegyüttes Mátészalka

• Ádám Jenő Pedagógus Kórus [9]
• Zenebarátok Kamarakórusa [10] Archiválva 2013. július 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Dancs Lajos Népdalkör [11] Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Komédiás Színkör [12] Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Merengő Színkör
• Mesevarázs Kisszínpad

A 2004-ben alakult csoport tagjai Mátészalkán tanuló kisiskolás diákok.

2005-ben a XV. Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Fesztiválon Arany Minősítést szereztek.

2006-ban Kisvárdán a "Lúdas Matyi" című mese feldolgozásával harmadik helyezést értek el.

A csoport vezetője: Tóth Szilvia (színész), munkatársa: Erdős László.

• Csipet-csapat Bábcsoport
• Break Csoport
• Szalka Consort Vonószenekar

Sport, szabadidő

• Mátészalkai MTK [13]
• MTK Férfi Kézilabda Szakosztály [14]
• KSE Mátészalka
• Városi Kispályás Labdarúgó Egy.
• Mátészalkai MTK Női Kézilabda Szakosztály
• Damjanich János Lövészklub
• MTTSZ Városi Modellező Klub
• Have-Rock Futball Klub
• SIKFoci Mátészalka
• Viktória Utánpótlás Nevelő Labdarúgó Egyesület Mátészalka Az egyesület célja, hogy a Mátészalkán és térségében élő ifjú focistákat neveljék focira és a fairplay szemléletre
• Mitsuya-Kai Karate (Budo Center)
• Szalkaerőemelő Egyesület

Zenekarok, együttesek

• Unicum Plus Band
• G-Jam Project
• közel10
• 5oulTrain
• StreetRoyal/Athome&Back
• EastPunkz
• Sanity
• Cor zenekar
• Less Famous
• Scream Tonight

Mátészalkához köthető népművészek

• Dr. Balogh Lászlóné fazekas, népi iparművész
• Pankotai Csaba bőrműves
• Baloghné Béres Györgyi pedagógus, fafaragó
• Siska Tibor fafaragó
• Demeter Anita bőrműves
• Szabad Boglárka mesemondó, a Népművészet Ifjú Mestere

Média

TV stúdiók

• M1 TV. Mátészalka www.m1tv.hu
• Szalka TV
• Mátészalka Televízió

Helyi újságok, magazinok

• Mátészalka – Mátészalka város önkormányzati és közéleti lapja (ISSN 2416-2450)
• Mécsvilág (A Mátészalkai Művészbarát Egyesület lapja)
• Szatmári Szó hirdetőújság
• Szatmári Hírszóró

Internetes portálok

• Mátészalka Online
• Mátészalkaleaks blog (Az érdekes mátészalkai adatok lelőhelye)

Alapítványok

Bíró Lajos szobrászművész alkotása Az 1944 és 1945-ben a mátészalkai járásból elhurcolt 729 lakos emlékére állíttatta a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület. Az emléktábla a Mátészalkai Járási Hivatal külső homlokzatán található és tekinthető meg

• Kocsis–Hauser Alapítvány
• Múzsa Művelődési Alapítvány [15] Archiválva 2020. december 30-i dátummal a Wayback Machine-ben

1999-ben alakult a Mátészalkai Múzsa Művelődési Alapítvány, mely kiemelten közhasznú szervezet.

Azzal a céllal alakult, hogy a város és a térség kulturális életének alakításában aktív szerepet vállaljon, és segítse és szervezze az igényes és színvonalas rendezvények, és – több korosztály számára – a szabadidős tevékenységek megvalósítását.

Munkája során kiemelten foglalkozik a fiatalok művészeti és szabadidős tevékenységének szervezésével.

A kuratórium tagjai lelkes kultúrbarát emberek, kik közül többen maguk is tagjai a művelődési közösségeknek, vagy éppen pedagógusként, művelődésszervezőként tevékenykednek.

Nevéhez fűződik a jótékonysági céllal évente megrendezett Csepűrágók Bálja.

A rendezvény szervezésébe, lebonyolításába az Alapítvány a város amatőr színjátszóit is bevonja.

• Idősekért közalapítvány
• Szatmári Gazdaságfejlesztési Alapítvány (www.innovatech.hu)

Civil szervezetek

1956-os Emlékkapu

Bíró Lajos szobrászművész alkotása. A Reformáció 500. évfordulója alkalmából állíttatta a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület

• Dorgay Károly egyesület
• Járműtörténeti egyesület
• Jóbarátság alkoholellenes klub
• Kende Hagyományőrző Íjász Egyesület
• Kisebbségek Sportegyesület
• KSE labdarúgó klub
• Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete Mátészalkai Szervezete

1992 áprilisában alakult, Mátészalka, Nyírbátor, Csenger, Vásárosnamény és Fehérgyarmat városokat és azok térségét fogja össze. 13 éves fennállásuk alatt 5 tájjellegű és 4 CAC kiállítást rendeztek.

• Méhészklub
• MMTK Sportegyesület
• Művészbarát egyesület
• Nagycsaládosok egyesülete
• Nőegylet
• Nyugdíjas Klubok
• Óda a Fényhez Egyesület
• Rotary Club
• Szatmár Néptánc és Népművészeti Egyesület
• Szatmári aszthma klub
• Tridea Természetvédelmi Egyesület
• Vörösmarty kör
• Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület
• Szalka Consort Vonószenekari Egyesület

  

  Reformáció 1517-2017 emléktábla

Testvérvárosok

• Homonna, Szlovákia (Felvidék)
• Munkács, Ukrajna (Kárpátalja)
• Nagykároly, Románia (Erdély)
• Zevenaar, Hollandia
• Vittoria, Olaszország
• Oberkochen, Németország

Források

• ↑ Csomár: Dr. Csomár Zoltán: Mátészalka. Dr. Dömötör Sándor (lektor). 1968. 1–420. o. Hozzáférés: 2021. május 5. (fizetős hozzáférés)  
• ↑ Mező–Németh: Mező András – Németh Péter: Szabolcs-Szatmár megye történeti-etimológiai helységnévtára. Nyíregyháza: (kiadó nélkül). 1972.  
• ↑ Szokolay: Szokolay Örs: Mátészalka városközpont tervpályázata. Városépítés, VII. évf. 1–6. sz. (1971) 27–28. o. (fizetős hozzáférés)
• ↑ Tamás: Tamás Ervin: Mátészalka. Budapest, XVI. évf. 6. sz. (1978. június) 16–19. o. (fizetős hozzáférés)
• ↑ Ujváry: Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Farkas József, Orosz István. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
  • ↑ Boros: Boros László: Mátészalka természeti földrajza. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
  • ↑ Istvánovics–Kurucz: Istvánovics Eszter–Kurucz Katalin: Mátészalka és környékénének története az őskortól a honfoglalásig. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
  • ↑ Németh: Németh Péter: Mátészalka története 1367-ig. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
  • ↑ Módy: Módy György: Mátészalka története 1367-től 1549-ig. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
  • ↑ W. Vityi: W. Vityi Zoltán: Mátészalka környékének birtokviszonyai a középkorban. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
  • ↑ Orosz: Orosz István: Mátészalka újkori története a jobbágyfelszabadításig. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
  • ↑ Takács: Takács Péter: Mátészalka története 1850-től 1945-ig. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
  • ↑ Kováts: Kováts Zoltán: Mátészalka népessége a XVIII. századtól napjainkig. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
  • ↑ Farkas: Farkas József: Villamosítás Mátészalkán. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
  • ↑ Nyéki: Nyéki Károly: Mátészalka sajtója. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
  • ↑ Dankó-1: Dankó Imre: Mátészalka művelődéstörténete. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
  • ↑ Dankó-2: Dankó Imre: Mátészalka múzeumának története. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Mátészalka témájú médiaállományokat.

• Fényes Elek: Magyar Országnak, 's a' hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben. I–IV. Pest, 1836–1840
• Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
• Maksay Ferenc: A középkori Szatmár megye, 1940
• Pesty Frigyes: Szatmár megye
• Kálnási Árpád: A mátészalkai járás földrajzi nevei, 1989
• Fábián Sándor: Szatmár, Ugocsa, Bereg vm., 1939
• W. Vityi Zoltán: Szalkai Fellegvár története (kézirat)
• W. Vityi Zoltán: A középkori Mátészalka, 1984
• Mátészalka önkormányzatának honlapja
• Mátészalka Online
• Hírek Mátészalkáról
• Mátészalka az utazom.com honlapján
• Térkép Kalauz – Mátészalka
• Mátészalka a Startlapon
• Mátészalkai kulturális és közéleti internetes lap
• Járműtörténeti Egyesület Honlapja
• Magyar Narancs, Halasi Zoltán: Ki ez a csodabogár? (Galgóczy Árpád műfordító) Archiválva 2007. június 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A Mátészalkai kistérség demográfiai folyamatai Archiválva 2013. december 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (szakdolgozat)

Nyomtatásban kiadott források

• A Tanácsköztársaság Mátészalkán és környékén. Adatok a Tanácsköztársaság történetéhez a mátészalkai járásból; összeáll. a mátészalkai Járási Könyvtár dolgozói a "19-es munkaközösség" gyűjtése alapján; MSZMP Járási Párt VB–Járási Tanács VB, Mátészalka, 1959
• Csomár Zoltán: Mátészalka; Községi Tanács, Mátészalka, 1968
• Mátészalka és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet 30 éve. 1944–1974; szerk. Szabó Miklós; Mátészalka és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, Mátészalka, 1975
• Mátészalka. 1945–1975; szerk. Nagy Bertalan, Farkas József; Mátészalkai Várostörténeti Bizottság, Mátészalka, 1975 (A Magyar Szocialista Munkáspárt Mátészalkai Városi Bizottsága és a Mátészalkai Városi Tanács kiadványai)
• Mátészalka, 1945–1985; szerk. Kárpáti Tibor, Farkas József; MSZMP Mátészalkai Városi Bizottság–Városi Tanács., Mátészalka, 1985
• Mátészalka és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet fejlődése, 1975–1985; szerk. Huszti István, Sallay Zoltán, Gaál Zoltán; Mátészalka és Vidéke ÁFÉSZ, Mátészalka, 1987
• Mátészalka a villamosítás tükrében; összeáll. Szilágyi Béla, Megyer Árpád; Titász, Debrecen, 1988
• Farkas József: A zsidók Mátészalka társadalmában; KLTE, Debrecen, 1989 (Studia folkloristica et ethnographica)
• Nyéki Károly: A Mátészalkai Tűzoltóság 100 éve, 1890–1990; Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tűzvédelmi Propaganda Alapítvány, Mátészalka, 1990
• A 85 éves 1. sz. Általános Iskola évkönyve. 1906–1991; szerk. Konczili Vendel; 1. sz. Általános Iskola, Mátészalka, 1991
• Mátészalka néprajza; szerk. Ujváry Zoltán; Ethnica, Debrecen, 1992
• Braun György: Hatan voltunk... Mátészalka – Auschwitz-Birkenau – Los Angeles; szerk. Farkas József; Ethnica, Debrecen, 1992
• Jubileumi évkönyv; összeáll. Kaposi Lajosné, Kaposi Róbert, Enyedy Gyula; Hősök Terei Általános Iskola, Mátészalka, 1996
• Farkas József: A székely hadosztály Mátészalka környéki harcairól, szelíden; Ethnica, Mátészalka–Debrecen, 1996
• A 90 éves Széchenyi István Általános Iskola évkönyve. 1906–1996; összeáll. Kapturné Bíró Beáta; Széchenyi István Általános Iskola, Mátészalka, 1996
• Pirigyi István–Farkas József–Papp András: A mátészalkai Görög Katolikus Egyházközség. A templom felszentelésének 50. évfordulója alkalmából, 1948–1998; Görög Katolikus Egyházközség, Mátészalka, 1998
• Nyéki Károly: "... sokáig sirogatta az anyja". A II. világháború mátészalkai áldozatai; Önkormányzat–Szatmári Múzeum, Mátészalka, 1998
• Nyéki Károly: "...imádkozzatok értünk, hogy mielőbb meghaljunk...". Halálozások a mátészalkai gettóban. 1944 április–május; Önkormányzat, Mátészalka, 1999
• Rizsik Judit Katalin: A születéstől a keresztelésig. Szokások és hiedelmek Mátészalka magyar és cigány lakosságának körében; Romológiai Kutatóintézet, Szekszárd, 2000 (Romológiai Kutatóintézet közleményei)
• A mátészalkai Gépészeti Szakközépiskola jubileumi évkönyve, 1975–2000; szerk. Jágri Ilona, Kötél Sándor, Pankotai Ferenc; Gépészeti Szakközépiskola, Mátészalka, 2000
• Erdős Jenő: Mátészalka zenei élete; Mátészalkai Művészetbarát Egyesület, Mátészalka, 2001
• A 100 éves Széchenyi István Általános Iskola évkönyve, 1906–2006; szerk. Somogyi Tamásné; Széchenyi István Általános Iskola, Mátészalka, 2006
• A mátészalkai kórház jubileumi könyve, 1932–2007; szerk. Harsányi Imréné; Mátészalkai Területi Kórház Igazgató Tanácsa, Mátészalka, 2007
• Salga Attila: A mátészalkai kalandor regényes története. Intézd úgy, hogy önszántukból adják!; Ad Librum, Bp., 2009
• A kerek világ közepén. Igaz mesék Mátészalka valaha volt hőseiről, művészeiről, tudósairól, szélhámosairól... Pénzes Ottó által elbeszélve; Mátészalkai Művészetbarát Egyesület, Mátészalka, 2012
• Viszontlátásra Blum néni. Zsidó életmód és a holokauszt Mátészalkán; szerk. Cservenyák László; Szatmári Múzeum, Mátészalka, 2014 (Studia Szatmariensia)
• Pénzes Ottó: Találkozások Mátészalkán. Beszélgetések, történetek, elmélkedések; Mátészalkai Művészetbarát Egyesület, Mátészalka, 2014
• Régi mátészalkai "lélekrezdülések". Öreg házak, hajdan volt emberek, jóízű történetek; szerk. Farkas Judit; Szatmári Múzeum, Mátészalka, 2014 (Studia Szatmariensia)
• Szabó Menyhért: Az alapító igazgató. Kisgyörgy János életére emlékezve, a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium alapításának 70. évfordulóján; Mátészalkai Művészbarát Egyesület, Mátészalka, 2016

• Papp Arthur–Kincses Endre: A mátészalkai református egyház története 1953-ig; Mátészalkai Művészetbarát Egyesület, Mátészalka, 2017