Móricz Erzsébet

(1916–1971) Móricz Zsigmond író fogadott leánya

Móricz Erzsébet, ismert becenevén Csibe, Árvácska, születési nevén Littkey Margit Erzsébet,[6] 1941-től Littkey-Móricz Erzsébet) (Budapest,[7] 1916. május 3.[8] – Budapest, 1971. március 7.) Móricz Zsigmond fogadott leánya. Fia Móricz Imre (1935–2021) gépészmérnök, közgazdász.[9]

Móricz Erzsébet
SzületettLittkey Margit Erzsébet
1916. május 3.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1971. március 7. (54 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
GyermekeiMóricz Imre
Foglalkozásakönyvkereskedő
KitüntetéseiVilág Igaza díj (1996. szeptember 2.)[3]
SírhelyeFarkasréti temető (11/1-1-179)[4][5]
A Wikimédia Commons tartalmaz Móricz Erzsébet témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

 
Móricz Erzsébet sírja Budapesten. Farkasréti temető: 11/1-1-179

Litkei Margit törvénytelen leányaként született egyes források szerint Budapesten,[7] más források szerint Tiszafüreden. Édesapját nem ismerte, édesanyja korán öngyilkos lett, állami gondozásba került, „lelencgyerekként“. Kisgyermekkorában több falusi nevelőcsaládnál is megfordult, ahol nagyon keményen dolgoztatták, megalázták, rendszeresen ütötték-verték. Még nem volt tizenhét éves, amikor a fővárosba szökött, egy Bérkocsi utcai lakásban ágyrajáróként élt, alkalmi munkákból és prostitúcióból élt.[6]

Ebben az időszakban (1935-ben) született Imre nevű fia egy ismeretlen alkalmi kapcsolatából. (Egyes feltételezések szerint az őt és fiát később nevére vevő Móricz Zsigmond volt fiának az apja.)

Úgy ismert (szemben a fentiekkel), hogy csak 1936. szeptember 25-én ismerkedett meg Móricz Zsigmonddal, aki elnevezte Csibének, és mintegy 1500 oldalnyi jegyzetet készített a lány elbeszéléseiből, s belőlük 1936–1937 között 28 novellát írt. Móricz Zsigmond naplójából kiderül, hogy Csibe a szerelme-szeretője is volt.[10]

Örökbe fogadta, s taníttatta, Leányfalun vezette Móricz Zsigmond háztartását, később a Kelet Népe szerkesztőségében dolgozott. Gyermekkorának művészi megjelenítése az Árvácska című Móricz-regény (Budapest, 1941).

Móricz halála után (1942) könyvüzletet nyitott (Móricz Zsigmond könyvesbolt), 1943-ban.[6] Rövid ideig kiadóként is működött. 1948-ban trafikot vezetett, majd 1949-től a Dohánybolt Vállalat alkalmazottja lett. 1968-ban mint antikváriumi dolgozó ment nyugdíjba. 1971-ben hunyt el alig 54 éves korában.

Sírja a Farkasréti temetőben található.

Magánélete szerkesztés

1944-ben házasságot kötött dr. Keresztes Károly (1911–1948) jogásszal.[6]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10788.htm, Móricz Erzsébet, Csibe, Littkey Erzsébet, 1941-től Littkey-Móricz Erzsébet, 2017. október 9.
  2. a b Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. május 31.)
  3. The Righteous Among the Nations Database (angol nyelven)
  4. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  5. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  6. a b c d Névpont.hu
  7. a b Halálesete bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 710/1971. folyószám alatt.
  8. Születése bejegyezve a Budapest VII. ker. állami születési akv. 2047/1916. folyószám alatt.
  9. Meghalt Móricz Imre, Móricz Zsigmond fia
  10. „Csibe rám borult és a szívemen ujjongott és csacsogott” - Móricz Zsigmond és Litkei Erzsébet. In Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2: Újabb irodalmi szerelmeskönyv. (hely nélkül): Corvina Kiadó Kft. 2013. ISBN 9789631361650  

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Hamar Péter: Móricz Zsigmond utolsó szerelme; Kairosz, Bp., 2007
  • Kálmán Kata: A Csibe-ügy. Egy fotográfus naplója Móricz Zsigmond utolsó éveiről; sajtó alá rend., bev., jegyz. Varga Katalin; Palatinus, Bp., 2012
  • Móricz Virág: Apám regénye (Budapest, 1953)
  • Móricz Zsigmond hagyatékából (Budapest, 1960)
  • Móricz Zsigmond levelezése (I–II. Budapest, 1963)
  • Ruffy Péter: Elment „Árvácska”. Egy Móricz-hős halálára (Magyar Nemzet, 1971. március 14.)
  • Móricz Virág: Tíz év I–II. (Budapest, 1981)
  • Keresztény magyar közéleti almanach. 4. kötet. Délvidék. Felelős szerkesztő és kiadó Hortobágyi Jenő. Budapest, 1944
  • Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8