Műalkotás
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A műalkotás olyan szellemi alkotás, amely az előállítója által kitalált módon, művészi kifejezőeszközök útján üzenetet közvetít a befogadó számára. Ennek az üzenetnek az emberi lényeget kell kifejeznie.
Egy anyagi tárgyat akkor nevezünk műalkotásnak, ha a művészeti világ intézményes kereteiben annak tekintik. Ezen intézmény ad számot arról is, hogy egy közönséges tárgy hogyan emelkedik műalkotássá. (például Marcel Duchamp szökőkútja egy hétköznapi piszoár volt). A művészeti világ véleménye gyakran csak évtizedekkel a műalkotás létrejötte után alakul ki ("a nagy mű kiállja az idő próbáját"), a gondolkodástörténeti változások ismeretében: például Beethoven vagy Hölderlin művei botrányokat keltettek a művészek életében, visszatekintve azonban látszik, hogy messze megelőzték korukat.
A másik elmélet szerint egy tárgy attól minősül műalkotásnak, hogy érzéseket hoz létre megfigyelőjében. Ez az elmélet azonban nem tesz különbséget a műalkotások és például a könnyek között.
Wittgenstein szerint a műalkotás fogalma definiálhatatlan, mivel nem cselekvés, és ami nem cselekvés, arra nem adhatók szabályok.
A műalkotásokat más reprezentációs tárgyaktól a retorika, kifejezés és stílus különbözteti meg, pontosabban a műalkotás ezek metszéspontjában található. A műalkotások nem csupán reprezentálják tárgyukat, hanem ki is fejeznek róla valamit.
Retorikus kommunikáció szerkesztés
Retorikus kommunikációról beszélünk, amikor például nagy melegben megpillantjuk egy üveg behűtött sör képét; ez a szemlélőből valószínűleg azt az érzést váltja ki, hogy "jó lenne meginni". Különösen a reklámművészetben alkalmazzák.
A retorika szándéka, hogy valamilyen beállítottságot váltson ki. A retorika eszköze a metafora: például amikor Napóleont római császárként ábrázolták, nem konkrét római császárnak akarták bemutatni, hanem Napóleon hatalmát demonstrálták.
A műalkotások típusai szerkesztés
Források szerkesztés
Arthur C. Danto: A közhely színeváltozása. Enciklopédia Kiadó 2003.
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
|
Ez a képzőművészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
