Az M-ratio (M szám) a pókerben megmutatja, a játékos mennyire bánhat szabadon zsetonjaival, azaz hogy hány körön keresztül tudja megadni a kötelező vaktéteket és alaptéteket, mielőtt zsetonkészlete teljesen elfogyna, és így kiesne a versenyből. Készpénzes játékokban a zsetonmennyiség meghatározására nem az M-szám használatos, azt a nagy vakok számában adják meg. Alacsony M számnál a játékos nem tudja ellenfelével eldobatni a lapjait, mert ellenfele számára előbb-utóbb kötelező lesz bármelyik két lappal megadnia hívását.

Az M-számot először Dan Harrington használta Harrington on Hold-em című könyvében.[1] A következő képlet adja meg:

Harrington az M-számot a következő intervallumok szerint osztályozta:[2]

M-ratio Zóna Optimális stratégia
M ≥ 20 zöld A játékos tetszése szerint választhat stratégiát[3]
10 ≤ M < 20 sárga több kockázatot kell vállalni,[2] a kis kézbe párokat és a kis konnektorokat el kell dobni
5 ≤ M < 10 narancs veszélyzóna
1 ≤ M < 5 vörös all-in vagy fold
M < 1 halott teljesen a szerencsén múlik

Jegyzetek szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az M-ratio című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.