M113

amerikai páncélozott szállító harcjármű

Az M113 amerikai lánctalpas páncélozott szállító harcjármű. Hosszú időn keresztül az Egyesült Államok haderejének egyik meghatározó járműve volt, a világ egyik legelterjedtebb harcjárműve, egyúttal az USA legnagyobb számban használt hidegháborús harcjárműve, a legnagyobb számban gyártott páncélozott szállító harcjármű. Az 1962-ben rendszeresítették. Az FMC (Food Machinery Corp) által tervezett lánctalpas csapatszállító harcjármű és későbbi specializált változatai adták a hidegháborúban az amerikai haderő gépesített gyalogságának alapját. A jármű teljes egészében alumínium testtel készült, de egyszerű és könnyen gyártható kialakítása miatt mégis rendkívül olcsó.

M113
M113
M113

TípusCsapatszállító
Fejlesztő ország Amerikai Egyesült Államok
Harctéri alkalmazás
Szolgálatban1962. március 30. óta
GyártóFMC
Gyártási időszak1962-
Gyártási darabszám80 000+
Gyártási költség$ 300 000 (1994)
Háborús részvételvietnámi háború, Grenada, jom kippuri háború, libanoni polgárháború, szíriai polgárháború, arab tavasz, ciprusi háború, kínai-vietnámi háború, ISIS-válság, líbiai polgárháború, iraki háború, afganisztáni háború
Általános tulajdonságok
Személyzet2 + 11 fő
Hosszúság4,863 m
Szélesség2,686 m
Magasság2,5 m
Tömeg12,3 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzatalumínium, 12-38 mm (14 mm függőleges RHA-nak felel meg elől és oldalt)
Elsődleges fegyverzet12,7 mm M2HB nehézgéppuska
Másodlagos fegyverzet(a szállított raj fegyverzetét a tetőnyíláson át használhatja)
Műszaki adatok
MotorDetroit Diesel 6V53T dízel
Teljesítmény275
Felfüggesztésfutógörgőnként független torziós rugózás
Sebesség67,8 km/h km/h
Fajlagos teljesítmény22,36 Le/t
Hatótávolság480 km
A Wikimédia Commons tartalmaz M113 témájú médiaállományokat.

Jellemzői szerkesztés

A jármű fejlesztésének fő célja a korábbi lánctalpas gyalogsági járműveknél ( M59 és M75) lényegesen kisebb tömeg elérése volt, hogy biztosítsák az úszóképességet, légi deszantolhatóságot és egyben a mobilitást. A korabeli 11 fős rajokból egyet kellett szállítania teljes felszereléssel. A jármű nem gyalogsági harcjármű, hanem csapatszállító, azaz harci taxinak szánták, nem venne részt közvetlenül a harcokban, ezért páncélzata és fegyverzete nem túlzottan erős (bár a legtöbb későbbi IFV sem kapott erősebb védettséget). Ez az akkor várt atomháborúkban azért is kiemelt jelentőségű volt, mert az ellenség főerőire dobott taktikai töltetek által szennyezett területeken e járművek egyszerűen átrobogtak volna, és csak az ellenség nem lebombázott hátországában / második vonalában kezdtek volna harcba, ahol a 11 fős raj a járművet elhagyva gyalogsági harcmodorban küzdött volna.[1][2]

T113 prototípus

A feltételek kielégítésére két változat készült, a T117 acél és a T113 alumínium páncélzattal, a két jármű azonos védettséggel rendelkezett, azonban az utóbbi némileg könnyebb volt. A T113-ra épülő M113 tömegcsökkentésének elérése érdekében a Kaiser Aluminum and Chemical Co. vállalat által kikísérletezett 5083 jelű speciális alumíniumból készültek a sorozatpéldányok. Ez bár háromszor gyengébb védettséget biztosít mint az acél azonos vastagság mellett, de annál háromszor könnyebb is (2,7 kg/dm³), mivel azonban a vastagabb lemezek kevesebb merevítést igényelnek a jármű nagyjából 5-10%-kal kisebb tömegből nyújt ugyanakkora védettséget és szerkezeti jellemzőket. A jármű további előnye, hogy a könnyű gyárthatóság és a letisztult tervek révén a drága alapanyag ellenére is olcsón és tömegesen előállítható, megbízható APC lett.[1][3][4]

M113AS4 – Ausztrál fejlesztett M113 változat fejlesztett motorral, acél réteggel fokozott páncéllal és toronnyal, összességében az AIFV-hoz hasonló jármű, amely olcsó alternatívája a modern IFV-knek

A járművet hamar módosítani kezdték, először 1964-ben az M113A1 változat alakult, ki, melyben az eredeti benzin motort 215 lóerős diesel erőforrás váltotta fel, mivel ez találat esetén sem gyullad ki. Jelentős módosítást az 1979-től rendszeresített M113A2 változat jelentett, ez újratervezett, hatékonyabb hűtést kapott, megemelt, erősebb futóművet, külső üzemanyagtartályokat (fél köbméter belső tér szabadult fel!), valamint ködgránátvetőket kapott. A tömegnövekedés miatt a jármű innentől csak korlátozottan úszóképes. Az A3 jelzésű továbbfejlesztett példányok 1987 után erősebb motort, javított felfüggesztést és belső repeszfogó védőréteget kaptak. A jármű altváltozatait szintén módosították ezek szerint (M106A1, M901A3 stb.), ezek részletesen:[2]

Változatok szerkesztés

  • M113 armored cavalry assault vehicle (ACAV) – felderítő változat 2-3 fős felderítő egységet szállító változat. Három nagy méretű pajzsot kapott, melyek mögül egy 12,7 és két 7,62 mm űrméretű géppuska működtethető. Vietnámban ez a változat sikeresnek bizonyult, mert körkörösen tudott tüzelni és a jó mobilitás miatt még a felázott földeken is tudott haladni. Érdekesség, hogy a változatot a Dél-Vietnámi Hadsereg dolgozta ki és csak néhány év késéssel terjedt el az USA állományában. A dandárok felderítő szakaszai és a lovassági ezredek használták.
  • M58 Wolf – füstképző jármű az ellenség zavarására, a kémiai ködöítő berendezés a jármű hátuljában kapott helyet.
  • M106 mortar carrier – aknavető jármű, gyakorlatilag azonos az alap M113-mal, de a raj helyén egy M30 aknavető (106.7 mm) kapott helyet és a hatfős személyzet mellett 88 lőszert szállít. 81mm-es aknavetővel felszerelt konverziója az M125
  • M1064 mortar carrier – M121 típusú, 120 mm-es aknavetővel felszerelt verzió.
  • M132 Armored Flamethrower – Lángszóróval felszerelt változat
  • M150TOW indítóval felszerelt páncélvadász kivitel.
  • M163 VADSM61 Vulcan 20 mm-es gattling rendszerű gépágyúval felszerelt légvédelmi változat. A fegyver manuális célzású, csak távmérő radarral rendelkezik, ezért legfeljebb helikopterek és lassú, alacsonyan haladó repülőgépek ellen hatásos. Leginkább a gyalogság tűztámogatására alkalmazták a konfliktusok során a nagy tűzgyorsaság miatt.
  • M48 Chaparral – Légvédelmi rakéta indító jármű, M113 alvázon.
  • M548 – Teherszállító jármű, M113 alvázzal (nem páncélozott!)
  • M577 Command Post – Megnövelt magasságú M113, generátorokkal, amely mobil parancsnoki központként szolgál a zászlóalj- és dandárparancsnokok számára, valamint a híradó- és ECM/ELNIT csapatok részére.
  • M806 – Műszaki mentő jármű, amely nem csak vontatja a sérült járműveket, de teljes javító felszereléssel is rendelkezik. Minden gyalogsági század rendelkezett legalább egy járművel (a szovjet blokk országaiban nem a századok, hanem a zászlóaljak rendelkeztek mentő járművekkel).
  • M901 ITV (Improved TOW Vehicle)/ M981 FISTV – Fejlesztett páncélvadász különleges indító- és megfigyelő toronnyal.
  • M113 "C&R" – sikertelen rövidített és csökkentett magasságú felderítő verzió, a kisebb hossz jelentősen rontotta a terepjáró képességet ezért nme alkalmazták széles körűen.
  • AIFV – M113 alapján kialakított Gyalogsági harcjármű. A sors fintora, hogy bár tökéletesen megfelelt a kitűzött céloknak (MICV-65 program) a sokkal drágább, de nem hatékonyabb M2 Bradley került az US Army állományába.
  • M113A3 TLAV – Kompozit lánctalppal felszerelt változat, mely 100 km/h sebességet, csendes és gazdaságos üzemet tett lehetővé. E változat ötvözte a gumikerekes csapatszállítók sebességét, a lánctalpas járművek terepjáró képességével. Az US Army a technológiát fel akarta használni az FCS programban, azonban később azonban a sokkal gyengébb terepjáró képességű és sokkal drágább Stryker ICV került rendszeresítésre. A lánctalpakat Dánia rendszeresítette az M113G járműveken.

A járművet számos alkalmazó ország tovább módosította saját igényei szerint, így a fenti lista a teljesség igénye nélkül készült.[2]

M113 járművek Izraelben

Harci alkalmazása szerkesztés

M113 ACAV járművek Vietnámban

A járművet kiterjedten használta az amerikai hadsereg az összes 1960 utáni háborúban. Vietnámban kis tömege és úszóképessége révén felderítőnek is előszeretettel alkalmazták. A közel-keleti és grenadai műveletekben előnyös volt a jármű jó manőverezőképessége, mert akár egy kis udvaron is helyben meg tudott fordulni, a kerekes járművekkel ellentétben. 2001 után az afganisztáni és iraki műveletekben a járművet rácspáncéllal látták el, ezáltal részlegesen védetté vált az RPG találatok ellen. Megbízhatósága miatt ezen országokban jobban bevált, mint a leváltására szánt M2 Bradley és Stryker ICV.

A jármű a legtöbb fronton bevált, megbízható és a feladatát kis költségek mellett képes ellátni, kielégít minden, a csapatszállítókkal szembeni igényt. A specializált változatokkal pedig a hadsereg járműigényének jelentős részét sikerült lefedni, azonban végsebességét csak a hidegháború utáni kompozit lánctalpakkal sikerült fokozni, amikor már megindult a járművek kivonása.[1][2][3][5]

M113A1, a vezető munkahelye
M901 páncélvadász, a nyolcvanas években tipukus MERDC terepmintával, görög használatban

Alkalmazók szerkesztés

Jelenlegi alkalmazók:[3][5]

  • Afganisztán: 173 M113A2
  • Albánia: 130
  • Argentína: 400 M113A1 / A2
  • Ausztrália: 340 M113AS4 és 91 M113AS3 (1990 előtt még 840 M113A1 volt hadrendben)
  • Bahrein: 239
  • Bolívia: 50
  • Bosznia és Hercegovina: 80
  • Brazília: brazil hadsereg: 590; Brazilian Marine Corps: 29
  • Kanada: 289 (az 1960-as évek közepétől az 1990-es évekig 1143 volt)
  • Chile: 369
  • Kolumbia: 54
  • Kongói: 12
  • Dánia: 632
  • Ecuador: 20
  • Egyiptom: 2447 M113A2
  • Németország: a hidegháború alatt 4000 volt hadrendben
  • Görögország: 1399 M113A1 és M113A2
  • Irán: 400 M113A1 (mára 200 maradt)
  • Irak: 173 M113, 1026 M113A2
  • Indonézia: Legfeljebb 150 volt Belga jármű
  • Izrael: 6131 (minden változat). 500 aktív üzemben marad, további 5000 raktáron
  • Jordánia: 1124 M113A1 és M113A2 (370 még üzemben)
  • Hezbollah: Ismeretlen szám, ebből 150 M577 valószínű (egy nagy részük a libanoni hadseregtől zsákmányolva)
  • Kuvait: 126 M113A1 és M113A2
  • Libanon: 1300+
  • Litvánia: 361 M113A1 / A2 került át Németországból 2000 és 2006 között, 168 M577 szállítás alatt
  • Marokkó: 1200
  • Macedón Köztársaság: 30 használt M113A1
  • Norvégia: 288 felújított M113, (97 db M113F3 gumi lánctalppal)
  • Pakisztán: 1600
  • Peru: 140 M113A1 (120 üzemben)
  • Fülöp-szigetek: 120 M113A1 1967-től.
  • Lengyelország: 35 (parancsnoki és orvosi evakuációs változatok)
  • Portugália: 180 M113A1/A2(150 hadrendben), 4 M901 ITV, 30 M48A3 Chaparral (ma 25), 47 M577A2 (36 üzemel)
  • Szaúd-Arábia: 1190
  • Szingapúr: 1000 M113A1 és M113A2 (720 üzemben)
  • Dél-Korea: 420
  • Spanyolország: 1214 M113A1 és M113A2 (453 üzemben)
  • Svájc: 1475 (mindegyik változat), 238 üzemben
  • Kínai Köztársaság (Tajvan): 675
  • Thaiföld: 465 M113A1 és M113A2 (már csak 430)
  • Tunézia: 140 M113A2 üzemel. [55]
  • Törökország: 3,068 M113A1 és M113A2 szállított új és használt, és 2813 üzemben marad. [54] [55]
  • Egyesült Államok: 32 000 (összes változat), 8000 raktárban és 5000 hadrendben, egy részük rácspáncéllal ellátva
  • Uruguay: 24 M113A2
  • Ukrajna: 200 db M113-ast kapott az Egyesült Államoktól hadisegélyként 2022-ben
  • Vietnám: 1635 M113A1 (ma még 200 üzemben)
  • Jemen: 107 M113A1
 
Lengyel MEDEVAC jármű

Korábbi üzemeltetők

  • Al-Mourabitoun: egyesek a libanoni hadseregből [86]
  • Amal Mozgalom: zsákmány a libanoni és az izraeli hadseregtől (ebből további helyi mozgalmak is szereztek)
  • Szabad Libanon hadserege : libanoni hadsereg állományait lefoglalták
  • Belgium: 500 (fokozatosan leváltva Pandur járművekkel)
  • Kambodzsa: 210 (már csak 20 működőképes)
  • Ciprus: 1 (kiállítási példány)
  • Etiópia: 90 M113A1
  • Hezbollah: zsákmány a libanoni és az izraeli hadseregtől
  • Olaszország: 3697 (minden változat, kis részüket a csendőrség használta), raktáron 115, a többi kivonva
  • Laoszi Királyság : 20 M113, valószínűleg másodkézből
  • Hollandia: kivonva, a YPR-765 váltotta
  • Új-Zéland: 120 (helyébe NZLAV lll)
  • Dél-Vietnam (észak vietnámi kézre kerültek, ebből kapott a Szovjetunió tesztpéldányokat)
  • India (indiai hadsereg)
 
Német M1064

Civil alkalmazók

  • Franciaország : Néhány M113 működik a Haute-Corse tűzoltókkal
  • Egyesült Államok: 4 M113 vészhelyzeti evakuációs jármű a NASA szolgálatában. Az USA rendőri alakulatai kisebb számban alkalmazzák.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a M113 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

  1. a b c Dunstan, Simon. Vietnam tracks: Armor in battle 1945-75. Presidio Press (1982). ISBN 0-89141-171-2 
  2. a b c d Dunstan, Simon. The M113 Series. London, UK: Osprey Publishing (1982). ISBN 0-85045-495-6 
  3. a b c Tunbridge, Stephen. M113 in Action. Carrollton, TX: Squadron/Signal Publications (1978). ISBN 0-89747-050-8 
  4. TM-9-2350-277-10 - Page 1 of 889 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. május 17.)
  5. a b https://fas.org/man/dod-101/sys/land/m113.htm