A magreakció során két atommag ütközik, és ennek eredményeképp más atommagokat kapunk. Elméletileg több atommag is ütközhet, viszont ezek az események rendkívül ritkák. Három típusa van: maghasadás, magfúzió, és radioaktív bomlás.

Bármely magreakciót egy (a kémiai egyenlethez hasonló) egyenlet segítségével tudjuk fölírni:

ahol a a bombázó részecske és b repül ki a magból.

Ezt rövidítve a szakirodalomban így szokták írni: . A rendszámokat (Z, Z') ugyanis meghatározza az elem vegyjele, úgyhogy az csupán tájékoztató adat.

Például vehetjük a neutron fölfedezésekor használt reakciót:

Rövidített formában:

A magreakció lehet exergonikus vagy endergonikus. Ha a bemenő tömegek összege nagyobb a reakciótermékek össztömegénél, akkor exoterm, ha kisebb, akkor endoterm reakcióról beszélünk. Az endergonikus reakciók is végbemehetnek, ha a reaktánsok kinetikus energiája kiegyenlíti a tömeghiányt.

A reakcióból származó energia három módon jelentkezik:

  • kisugárzott fotonok (gamma-sugárzás)
  • reakciótermékek kinetikus energiája (hő)
  • az atommagban is maradhat, ha létezik metastabil állapot

A magreakció két módon mehet végbe:

  • direkt
  • köztes mag (compound nucleus)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nuclear reaction című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.