Magyar agár

Magyarországon őshonos háziasított állatfajta, hungarikum

A magyar agár a legkevésbé ismert magyar kutyafajta, amely nem egyszer a kihalás szélén állt. Nem azonos a történelmi magyar agárral. Rendkívűl jó futó, ezért kapta „a nyílsebes főnemes” titulust.

Magyar agár
Homokszínű, kan magyar agár
Homokszínű, kan magyar agár
Fajtagazda országMagyarország
Osztályozás
CsoportX. Agarak
Szekció3. Rövid szőrű agarak
Fajtaleírás
Osztályozó szervezetFCI
Érvényes standardMEOE
Kiadás éve2000
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar agár témájú médiaállományokat.

Története szerkesztés

A ma élő agárfajták közös őse az egyiptomi agár, melynek létezéséről már az i. e. 3. évezredből vannak bizonyítékok. A magyarok valószínűleg már a honfoglalás előtt is ismertek és használtak a vadászaton agárhoz hasonló kutyákat, amelyek a látásukra és a gyorsaságukra támaszkodtak az állatok üldözésekor. Első emlékeik Szent István korából származnak. A későbbi korokban is divatos és előkelő tevékenység volt az agarászat, többek között Hunyadi Mátyás is szenvedélyesen űzte a vadászatnak ezt az ágát. A török hódoltság idején keleti jellegű agarak kerültek hazánkba, melyek keveredtek az itteni állománnyal.

Az agarászat a török kor után is kedvelt szórakozás maradt, az aranykor a 18. és a 19. században volt, de igazán ismert kutyafajtává Széchenyi István tevékenysége nyomán vált. Az 1840-es években egymás után alakultak az agarászegyletek. De az agarászat nemsokára kiment a divatból, elkezdődött az agárversenyek rendezése. A magyar agarat lassan kiszorította a kevésbé kitartó, de gyorsabb angol agár. Gyakran keresztezték a két fajtát, amely a magyar agár jellemzőit alaposan megváltoztatta.

Bizonyos szakértők egy második, kisebb agárfajtánk múltbeli létét is feltételezik.[1]

Az agarászat az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukását követően újra fellendült, hiszen ehhez nem kellett fegyverviselési engedély. De a mezőgazdaság belterjessé válásával megszűntek a nagy nyílt területek, s ezzel az agarak használata visszaszorult, szinte lehetetlenné vált. Az utolsó lovas agarászatot 1943-ban, az utolsó agaras nyulászatot 1944-ben Törökszentmiklóson tartották.

A második világháború után az agarat gyakorlatilag kihaltnak tartották, csak néhány elszigetelt helyen maradt meg pár példány, amelyeket nem egyszer orvvadászatra használtak. Amikor 1963-ban egy Mátyás királyról szóló film forgatásához magyar agárra lett volna szükség, Szigethy Kálmán, a Mafilm gödöllői filmtelepének vezetője Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Nagyecseden, a volt Károlyi-uradalomban fedezett fel néhány példányt, amelyet megvásárolt, és ezzel elkezdődött a fajta újjáélesztése. Az FCI 1966-ban fogadta el önálló fajtaként a magyar agarat. Azóta Európa több országában megismerték és megszerették a fajtát, s a tenyésztők kitartó munkájának köszönhetően a magyar agár jövője látszólag biztosítva van.

Külleme és jelleme szerkesztés

Az angol agártól erősebb csontozata, (szélesebb) karakteresebb feje, nagyobb füle különbözteti meg. Erős, gyors, kitartó, a híresebb rokonától eltérően megállja a helyét mostoha talajviszonyok között is. Nagyobb vadakat párban gyűr le, de néhány agár a vaddisznót is képes legyőzni. Szaglása bár jó, de nem (annyira) kifinomult, mivel a vadászathoz nem is volt rá szüksége. Szemre/szemmel vadászik. Minden agárszínben előfordulhat, de a kék (szürke), barna és fekete-cser színek nem elfogadottak.
Az angol agártól még a némileg nagyobb termete, büszke tartása, elegáns megjelenése elkülöníti. Az angol agár a magyar agár mellett egy tömzsibb atlétának tűnik.

Jellemében is más, míg az angol agár (a whippethez hasonlóan) igen emberközpontú, teljesen alárendeli magát neki, addig a magyar agár kegyeit külön el kell nyerni. Nem megfelelő bánásmód esetén szökőssé is válhat, amit nehéz megakadályozni, mivel két méteres kerítés felett érintés nélkül repül át, a pórázát pedig másodpercek alatt el tudja rágni!

Értelmes, nyílt természetű, barátságos, ámde távolságtartó agár. Tartása nem kíván semmi különlegességet, rövid szőre miatt lakásban, velünk is élhet. Sőt, az igazi helye a szobában, a kanapén van, ahogy azt az évszázadokon át nyújtott kimagasló teljesítményével, eredményeivel kiérdemelte és meg is kapta.

Éber, személy – és házőrzőösztöne fejlett, de ez nem vezethet oda, hogy agresszív, harapós legyen. Rendkívül jó futó, ezért Balaskó Norbert „a nyílsebes főnemes” titulussal illette.[2]

Képgaléria szerkesztés

Rokon fajták szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Archivált másolat. [2013. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 23.)
  2. Balaskó Norbert: Kutyafajták A-Z-ig (magyar nyelven). http://kutyafajta-kalauz.hu/magunkrol/.+(Hozzáférés: 2018. november 23.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Magyarul szerkesztés

Németül szerkesztés