Wikipédia

Magyari Béla (űrhajós)

magyar űrhajós
Ez a szócikk az űrhajósról szól. Hasonló címmel lásd még: Magyari Béla (egyértelműsítő lap).

Magyari Béla (Kiskunfélegyháza, 1949. augusztus 8. – 2018. április 23.) magyar űrhajós, a Szojuz–36 űrhajó tartalékszemélyzetének tagja, ezredes.

Magyari Béla
Született1949. augusztus 8.[1]
Kiskunfélegyháza
Elhunyt2018. április 23.[2] (68 évesen)
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásamérnök
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyari Béla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

Tizenötévesen kezdett repülni az MHSZ kiskunfélegyházi repülőklubjában, ahol ezüstkoszorús vitorlázórepülő minősítést ért el. 1966-ban jelentkezett a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára. Az előképző táborban kezdett motoros gépen repülni.

1967-től 1969-ig volt a Kilián Főiskola hallgatója, majd 1970 és 1972 között a Szovjetunióban a Krasznodari Repülőtiszti Főiskola növendéke volt. 1972-ben kitüntetéses vörös diplomával fejezte be a tanulmányait. 1972-től hadnagyként lett a magyar légierő repülőtisztje a pápai repülőtéren települt 47. harcászati repülőezred pilótájakét. MiG–21-es típuson repült. 1973-ban harmad-, 1977-ben elsőosztályú vadászrepülő, 1980-ban aranykoszorús I. osztályú vadászrepülő minősítést kapott. 1987-ig repülhetett szuperszonikus gépeken, ekkor egy szívizomgyulladás miatt már nem kapott további engedélyt erre.[3]

A Szovjetunió által vezetett Interkozmosz együttműködés lehetővé tette, hogy a tagországok egy-egy képviselője is eljusson a világűrbe. A magyar űrhajósjelölteket 1977 májusától kezdték kiválogatni a vadászpilóták közül Kecskeméten a Repülőorvosi Kutató és Vizsgáló Intézetben. A vizsgálatok eredményeképpen négy pilótát választottak ki, akik közül ketten (ő és Farkas Bertalan) a Gagarin Űrhajóskiképző Központban végezték a további felkészülést szovjet kollégáikkal együtt, 1978 és 1980 között.

Farkas Bertalan űrhajóstársa és parancsnoka Valerij Kubaszov, Magyari Béláé Vlagyimir Dzsanyibekov volt. Mindkét magyar kiváló eredménnyel végezte el a kiképzést, a jelöltek közül a magyar kormány választotta ki Farkas Bertalant a Szojuz–36 űrhajóval való űrrepülésre, Magyari Béla pedig végig készen állt a helyettesítésére.[4] A küldetés után századosból őrnaggyá léptették elő és megkapta a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjét.[5]

1981-től a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán tanult. Később a Miskolci Egyetemen doktori fokozatot szerzett. Témája a magyar–szovjet űrrepülés anyagtudományi kísérletei; az alumínium-réz ötvözet kristályosodása mikrogravitációs körülmények között volt. 1985-ben alezredessé léptették elő.[6] Az 1990-es évek elején a Pénzügyminisztériumban a szovjet csapatkivonás gazdasági elszámolásával, ezen belül a Magyarországon állomásozó szovjet haderők kivonásakor a hátrahagyott repülőterek ellenőrzésével foglalkozott. 1992-ben visszakerült a Honvédelmi Minisztériumhoz.[7][8] 1995-ben ezredes lett. 1998-ban fél évig Okučaniban a magyar műszaki kontingens összekötőinek a parancsnoka, Szarajevóban pedig egy SFOR csoport irányítója volt, amely a bázisokat felmérte, és rögzítette azok környezeti állapotát.[9] 2001-ben nyugdíjazták a honvédségtől. Ezután a Magyar Asztronautikai Társaság elnökévé választották, később a Magyar Űrkutatási Iroda munkatársa volt. Hamvait egy repülőgépről szórták szét a kiskunfélegyházi reptér felett.[10]

Kitüntetései szerkesztés

  • A Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje (1980)
  • A Magyar Népköztársaság Űrhajósa (1980)
  • MHSZ Kiváló Munkáért Érem aranyfokozata (1981)[11]
  • Kiskunfélegyháza díszpolgára

Emlékezete szerkesztés

  • A kiképzett űrhajós: Magyari Béla (portréfilm, 1979)
  • Magyari Béla emléktábla, Kistarcsa, Simándy-tér, Űrfa (2019. április 23.)
  • Emléktábla a Fiumei Úti Sírkert katonai parcellájában (2019. augusztus 8).
  • Emlékkiállítás a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeumban (2019)
  • Magyari Béla emléktábla, Kiskunfélegyháza repülőtér (2020. augusztus 8.)
  • Magyari Béláról elnevezett MiG–21U repülőgép (2021. szeptember 10.)[12]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2019. augusztus 15.)
  2. ↑ Archivált másolat. [2018. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 24.)
  3. ↑ A tartalékos űrhajós. Kurír, I. évf. 19. sz. (1990. július 26.) 3. o.
  4. ↑ A szovjetek Magyari Bélát küldték volna az űrbe. [2018. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  5. ↑ A szovjet-magyar űrpáros Budapesten. Repülés, XXXIII. évf. 7. sz. (1980. július 1.) 4. o.
  6. ↑ Köszöntő. Esti Hírlap, XXX. évf. 129. sz. (1985. június 4.) 1. o.
  7. ↑ Újra repülésközelben. Népszava, CXX. évf. 111. sz. (1992. május 12.) 7. o.
  8. ↑ Ez az űrhajó már elment: Magyari Béla-emlékkiállítás nyílt Kiskunfélegyházán. qubit.hu (2019. november 29.) (Hozzáférés: 2019. november 29.)
  9. ↑ Szkafander helyett SFOR-egyenruhában. Hajdú-Bihari napló, LV. évf. 275. sz. (1998. november 24.) 3. o.
  10. ↑ Magyari Bélára emlékeztek szülővárosában. www.kiskunmuzeum.hu (Hozzáférés: 2019. november 29.)
  11. ↑ Emlékezetes találkozás. Repülés, XXXIV. évf. 6. sz. (1981. június 1.) 8. o.
  12. ↑ Magyari Béla előtt tiszteleg a Szeged International Airshow. iho.hu (2020. szeptember 3.) (Hozzáférés: 2021. szeptember 8.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyari_Béla_(űrhajós)&oldid=26775735”