Magyarország második katonai felmérése

Magyarország második katonai felmérése 1806–1869 között zajlott le, eredményét annak ellenére franciskánus térképnek nevezik, hogy befejezésekor már nem Ferenc, hanem I. Ferenc József az uralkodó, megkülönböztetésül a későbbi ferencjózsefi katonai topográfiai térképtől. A második felmérés a jozefiniánus térkép tapasztalatai alapján, annak aktualizálásával, újramérésével, hibáinak kiküszöbölésével történt. Ezzel párhuzamosan fektették le Magyarország második háromszögelési alapponthálózatát, összekötve a térkép részletmérési munkáit az alappontok állandósításának munkáival. Magassági mérést is végeztek, de magassági főalappontot nem állandósítottak, erre csak 1875-ben került sor.

A térkép ma az Osztrák Állami levéltárban (Österreichisches Staatsarchiv) található.

Készítése szerkesztés

A térkép készítését Ferenc 1806. április 2-án kabinetparancsban rendelte el. A második katonai (franciskánus) felmérés részben a napóleoni háborúk hatására keletkezett, amikor egy olyan térképet kívántak előállítani, amin a birodalom teljes területe összefüggően látható. Ennek elősegítésére a Cassini-féle szelvényezést és vetületrendszert alkalmazták, amely egy szögtartó vetület, szelvényei pedig mindig merőleges és párhuzamos határúak. A szakirodalom szerint a vetület megnevezése Cassini-Soldner, ám kisebb torzítások miatt ez sem pontos, ezért van, aki ezt a térképet is vetületnélkülinek nevezi. A vetületi rendszer alkalmazásának jellemzője, hogy a gömbi és síkbeli hosszak eltérésének korrigálását nem végezték el.

A második háromszögelési alapponthálózat létesítése egyszerre szolgálta a katonai topográfiai térkép és a kataszteri felmérések igényeit. Tartományonként más és más időpontokban készült el, kisebb kiterjedésű országrészekben hamarabb. Így például Morvaország és Szilézia felmérése 1836–1840 között, Csehországban 1842–1852 között.

A felmérést az osztrák császári hadsereg főszállásmesteri karának felmérési és topográfiai osztálya végezte el. A személyzet vezénylésben lévő tisztekből állt, akik minden háborús helyzetben elhagyták térképezési munkájukat, és osztagukhoz vonultak be. Ausztria a 19. század első felében meglehetősen sokat háborúzott, ezért a térképezés nagyon lassan haladt. A térképeken egyre többen dolgoztak, 1839-ben a főszállásmesteri karból megalakult a Militärgeographisches Institut (katonai térképezési intézet), 1840-ben ennek már nyolc osztálya volt, 127 beosztottal. Ebből alakult később a Bundesamt für Eich- und Vermessungswesen (Szövetségi Mérésügyi- és Földmérési Hivatal).

Jellemzői szerkesztés

Szelvénybeosztása a jozefiniánus térképhez hasonló, kisebb módosulások a vetületi rendszer eltéréséből adódó eltérések és a pontosítások miatt vannak. Számozása azonban jóval bonyolultabb az előzőnél. Az 1:144 000-es méretarányú szelvénysoron az észak-déli oszlopokat az ábécé nagybetűivel jelölték, a kelet-nyugati irányú sorokat pedig római számokkal. A betűk kiosztását viszont nem a nyugati első oszlopnál kezdték, hanem a vetületi alapvonal szelvényoszlopánál, mindkét irányban folytonosan, ellátva a W, illetve O megkülönböztetéssel (West=nyugat, Ost=kelet). A szelvényjelölés egyetlen előnye a korábbihoz képest, hogy az egyes szelvények melletti csatlakozó szelvény kiszámítható, a WB.12. szelvénytől keletre a WA.12. van, attól keletre pedig az OA.12.. Ennek beosztása az 1:28800-as katonai topográfiai térkép szelvényeinek 3 × 3-as csoportosításával keletkezett. Az 1:28800-as szelvényháló csak számozásában tér el a jozefiniánustól. Magyarország térképei az 1:144 000-es szelvényezés B oszlopának második, XVIII. számú oszlopánál kezdődnek és innen kelet felé növekedve a P oszlop második, LVII. számával érnek véget. A kelet-nyugati irányú szelvénysorok számozása az 1. sor első, 31. számú sorával kezdődnek, majd dél felé növekedve a 16. sor második, 77. számú sorával érnek véget. Az 1:28800-as szelvényt megnevezhették az 1:144 000-es szelvényháló megadásával is, például OG.XXXII.7.49, amikor az OG.7. számú áttekintő térképre eső szelvényt adjuk meg, de ugyanilyen egyértelmű, ha csak az O.XXXII.49. szám szerepel, ami a keleti XXXII. oszlop 49. sorát jelenti.

Csehország (Bohmen) a nyugati X. collone (oszlop) és a keleti XIII, valamint az 1-19. section (sor) között helyezkedik el. Dalmácia W.X. - OXV. coll. és 1-20. sec. (északi-déli helyi szelvényszámozás). Galícia W.XXV. - O.XV. coll. és 2-28. sec. Illíria W.IX. - O.VII. coll. és 1-13. sec. (észak-déli helyi szelvényszámozás). Horvátország (Kroatien) W.IX. - O.XXI. coll. és 1-17. sec. (észak-déli helyi szelvényszámozás). Kustenland W.VII. - O.IV. coll. és 6-20. sec. Lombardia W.I. - W.XXIII. coll. és 0-26. sec. (észak-déli helyi szelvényszámozás). Mahren W.VI. - O.XIII. coll. és 1-13. sec. (észak-déli helyi szelvényszámozás). Ausztria W.VI. - W.XXIII. coll. és 37-51. sec. Salzburg (tartomány), amely a jozefiniánus térképezésből kimaradt, önálló szelvényezéssel szerepel. Ugyanígy Siebenbürgen (Erdély), Steiermark (Stájerország) és Tirol.

A teljes Habsburg birodalom több mint 3300 szelvényből áll, ebből Magyarországra 1068 esik. Ez 105 darabbal több, mint a jozefiniánus térképé. Ennek oka, hogy ekkor a Temesvidék, a Német-Bánát és a Vlach-illír katonai körzet is ebbe a tömbbe került. Csehország 267, Szilézia 146 darab szelvényből áll.

Az Erdélyen kívüli Magyarország szelvényei eltérnek a birodalom többi tartományának szelvényeitől, mert itt megtartották a jozefiniánus térkép 24 × 16 bécsi hüvelykes méretét. A birodalom többi részét 20 × 20 hüvelykes szelvényeken ábrázolták.

A szelvénykereten kívül (térképészeti szakszóval a szelvénytükörben) az adott területre vonatkozó jellemző adatokat tüntették fel, esetenként egyes építményekre is kitérve. Ezek a katonai hasznosíthatóságot szolgálták, így például az emberek és lovak elszállásolásának lehetőségeit.

A térkép a magasságmegjelenítés alkalmazott módszere miatt helyenként rendkívül nehezen olvasható, sötét alaptónusú.