Malomipar

A malomipar az emberiség történetének egyik legkorábbi iparága. A malomipar főként különböző gabonafélék lisztté őrlésével foglalkozik. A malomipar mindmáig a föld legelterjedtebb iparága. A világon bárhol felfedezhető kezdetleges, vagy kiépült malomipar. A 19. század elején a malomipar alig haladta meg a háziipar vagy a kezdetleges kisipar jellegét, ez a reformkor időszakában változott meg. Magyarország mindig is ismert volt kiváló minőségű gabonájáról mely külföldön is keresett árucikk volt.

Magyarországon az első gőzmalmot gróf Széchenyi István védnöksége alatt a Soproni Gőzmalom Társaság létesítette 1836-ban. Bár a malom csupán rövid ideig működött, s nem sok gyakorlati haszon származott belőle, ennek ellenére felhívta a figyelmet a gépesítés és fejlesztés fontosságára. Az első összekötött rendszerű, angol-amerikai típusú műmalmot hazánkban gróf Károlyi Lajos nagysurányi birtokán 1835-ben helyezték üzembe. A Pesti Hengermalom építési munkáit 1839-ben kezdték meg, és 1841. szeptember 15-én helyezték üzembe Európa akkor egyik legkorszerűbb új malmát. József nádor a kezdetektől fogva támogatta a malom létrehozását, ezért az elkészült létesítményt hálából József Hengermalomnak nevezték el.

Története

A malomipar története

A Gizella-malom 2021-ben

A magyarországi malomipar története

A magyar malomipari termelés hagyománya egészen a középkorig nyúlik vissza, mikor is ennek megvalósulása víz vagy állati erővel történt. 1860-ban már több mint 22 ezer malom volt. Ezek jórészt nagy folyókra települtek, jelentős hajómalom flottát alkottak.

A gőzgépek megjelenése fellendülést hozott az ágazat számára. A gőz energiája, a vízi adottságok megléte és a megnövekedett termelési kapacitás biztosította a kereskedelmi célra való termelést. Sok malom csak vámőrlést végzett, azaz a beadott gabonát őrölték le és cserébe a megrendelő az őrlemény egy részével fizetett. A környék ellátására egységesen szükség volt a vámőrlésre és a kereskedelmi célú őrlésre is. Egy 1906-os malomipari összeírásból kiderül, hogy a korabeli üzemek közül csak szerény 1% végzett kereskedelmi célú termelést.

Magyarország külkereskedelmének jelentős részét tette ki a gabonaexport. A nagyobb haszon jegyében növelték a szántóföldek területét, ezzel ösztönözve a malmokat nagyobb teljesítményre.

Az export liszt formájában történt. Mivel Európában ez az időszak a demográfiai átmenet korszaka, Nyugat-Európának és az osztrák tartományoknak is nagy szüksége volt az élelmiszerre a lakossági igények kielégítése gyanánt. Ennek kiszolgálása pedig nagy méretékű városiasodást eredményezett az említett területeken. A magyar búzának szüksége is volt a felvevőpiacokra, hiszen hazai viszonylatban nem dominált a búzaliszt felhasználása. Keleti Károly 1887-es becslése aszerint a búzakenyér fogyasztás csupán 31%-os volt; Magyarországon elsősorban a rozs- és kétszersült teremékek részesültek előnyben.

A magyar búza piaci helyzetét jelentősen javította az 1851-es vámunió, amellyel vámmentesen elérhetővé váltak az osztrák és cseh piacok. Az 1860-as évek európai gazdaságpolitikája is kedvező hatással bírt, a gazdasági liberalizmus keretein belül, belga, angol, holland és svájci piaci kapcsolatokat létrehozva. A szállításhoz fejlett infrastruktúrára volt szükség. 1830-tol a dunai gőzhajózás kiemelkedő szerepet töltött be a szállításban, akárcsak az 1870-es években bekapcsolódó vasút, a fő útvonalak kiépülésével. Az 1840 és 1875 között hozott törvényi passzusok által, pedig a jogi akadály is elhárult a szabad kereskedelmet illetően.

A már említésre került gőzgépek megjelenésével, tőke és vállalkozói kedv által jöttek létre az első gőzmalmok Magyarországon. A szükséges „összetevőket” megtalálhatjuk a korabeli társadalmi rétegek körében. Jelentős tőke koncentrálódott Pest-Budán a kereskedő rétegeknél, vállalkozási kedv jellemezte az iparosokat. Werther Frigyes eredetileg szesz és gépgyáros volt, de mégis gőzmalmot alapított, akár csak Haggenmacher Henrik. A gőzmalmok alapításának feltételei közül természtesen nem hagyható ki a nyersanyagellátás, keresleti igény, a megfelelő szállítási feltételek és az állam támogató szerepe sem.

A magyarországi malomipar az 1850-es évekre tömegtermelő iparággá vált. 1860-ban kezdődött a szerkezeti átalakulás, melynek eredménye részvénytársaságok létrejötte volt. Egyre többen látták meg az ágazatban saját boldogulásuk lehetőségét.

Pest-Budán félmilliós alaptőkével jöttek létre malmok, ezek működtetése, időről időre való modernizálása, felszerelése és a dolgozók bérének kifizetése nagy terhet rótt a tulajdonosokra. Ezért két lehetőségük volt, vagy eladták azt az államnak vagy pedig társulásokat hoztak létre hasonló helyzetben lévőkkel. Ez határozta meg az 1860-as évek második felét, amit „gründolási láznak” nevezünk.

1807 előtt csupán öt malom részvénytársaság működött, a Pesti Hengermalom, a Budai Gyárudvar Rt., az Első Budai Gőzmalom Rt., a Pannon Gőzmalom és a Concordia Gőzmalom Rt. 1868-ban számos új részvénytársasági alapokon nyugvó majom jött létre, az Union Gőzmalom, az Erzsébet Gőzmalom, a Pesti Molnárok Gőzmalma. A társulások sikereit igazolja, hogy az 1868-tol alakult 14 malomból 13 részvénytársaságkánt működött. Egyedül Haggenmacher Henrik volt egyéni vállalkozó. Az 1873. évi krach jelentős változásokat idézett elő. Számos malom még előtte csődbe ment (Union Gőzmalom). A válság évében bezárt a Blum-féle gőzmalom és a Pesti Árpád-féle malom is. A létező 14 gőzmalomból 9 élte túl a depresszió időszakát.

1875 után további öt gőzmalom létesült, Józsefvárosban (1), Ferencvárosban (3) és Lágymányoson (1).Az egyik leghíresebb a Hendrick & Strauss cég által alapított Soroksár úti malom (Királymalom). Smidth & Császár malma a Józsefvárosban köleskása előállításra szakosodott. 1893-ban pedig megalapították a Hungária malmot.

A válság jelei

Az 1880-as évektől kezdődően fokozatosan csökkent az alapítások száma. Ennek oka a piac nyersanyaggal való telítettségében keresendő. Az orosz, argentin és amerikai gabonafajták ebben az időben jelentek meg Európában. A túl sok teremék jelenléte csökkentette az árakat ez általa liszt árát is, ezt nevezzük agrárválságnak. Amerikában minneapolisi gyárak komoly vetélytársaivá váltak a hazai termelésnek. A hatalmas, eddig még kihasználatlan földek művelésbe vonása, a teljesen automatizált őrlési technológia és a fejlett infrastruktúrában rejlő lehetőségek kihasználása révén könnyen eljutottak Európába. Magyarország helyzetét tovább nehezítette az 1880-as években Európa országaiban bevezetett protekcionista gazdaságpolitika, növelve ezzel a külkereskedelem költségeit. A magyar teremék az amerikaival szembeni versenyképességének megőrzéséhez több lehetőség kínálkozott.

Felmerült, hogy mérsékelni kellene a nyersanyag árát, fejleszteni az őrlési technológiát vagy csökkenteni a szállítási költséget.

1880-as évek végére és 1890-re a magyar gabona lassan piacait vesztette, de a Monarchián belül még mindig kiemelkedő fontosságú maradt az osztrák és cseh területek ellátása szempontjából.1890-től a külföldi piacok visszaszerzésére jelentős fejlesztési hullám indult. Azonban az innovációk ellenére sem sikerül újra helyzetbe hozni a hazai gabonát. Ráadásul az irdatlan mennyiségű tereméket a Monarchia piaca nem tudta hasznosítani: túltermelés mutatkozott, ezért kénytelenek voltak termelési korlátozásokat bevezetni.

A malmok, fennmaradásuk érdekében, fúzióra léptek egymással, a Pannónia beolvadt az Erzsébet Gőzmalomba, a Pesti Molnárok üzeme és a Sütők malma szintén összeolvadt. Állami támogatásokat kértek a nyersanyag olcsóbb beszerzése és a szállítási költségek mérséklése formájában. Ezek az intézkedések Baross Gábor miniszterelnöksége idején valósultak meg a vasúti szállítás reformja révén.

Források

• Klement Judit: Gőzmalmok a Duna partján. A budapesti malomipar a 19–20. században, Holnap Kiadó Kft., Budapest, 2010, ISBN 978-963-346-946-0 (Iparkodó Budapest-sorozat)
• Gunst Péter: Polgárosodás és szabadság Magyarországon a 19. században, Az ipar fejlődése
• Fónagy Zoltán: Modernizáció és polgárosodás, Az ipar fejlődése
• Dióspatonyi, Ildikó: Az élelmiszeripar fejlődése a kiegyezéstől a 20. század elejéig (magyar nyelven). MTA KFKI. (Hozzáférés: 2013. május 1.)

További információk

• Karch László–Pénzes István: Malomipari gépek 1.; Mezőgazdasági, Budapest, 1986
• Rajki Árpád: Malomipari munkásmozgalmak. A magyarországi malomipari munkások mozgalmai és a malomipar helyzete, 1839–1949; Gabona Tröszt, Budapest, 1989
• Műszaki innovációk sorsa Magyarországon. Malomipar, vaskohászat, textilipar; szerk. Endrei Walter; Akadémiai, Budapest, 1995
• Útmutató a malomipar jó higiéniai gyakorlatához; szerk. Berczeli Attila; Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetsége, Budapest, 2007
• Klement Judit: Hazai vállalkozók a hőskorban. A budapesti gőzmalomipar vállalkozói a 19. század második felében; ELTE Eötvös, Budapest, 2012 (Talentum sorozat)