Mandatum (római jog)
A mandatum az ókori római jogban eredetileg megbízást jelentett. A mandatum qualificatum a hitelezési megbízás volt, amelynél fogva valakit azzal bízunk meg, hogy harmadik személynek hitelezzen. A megbízó abban az esetben volt felelősségre vonható actio mandati contraria útján, ha a harmadik személy nem fizet.
A mandatum szó további értelmezést a császárság korában, amikor a császári rendelet (constitutio principis) egyik neme volt, amely közhivatalnokot utasított valamire.[1]
Források szerkesztés
- Révai lexikon
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Ebből az értelmezésből fejlődött ki később a képviselői mandátum