Mangroveerdei sikló

hüllőfaj

A mangroveerdei sikló (Gonyosoma oxycephalum) a hüllők (Reptilia) osztályába a kígyók (Serpentes) alrendjébe és a siklófélék (Colubridae) családjába tartozó faj. A faj korábban az Elaphe nembe tartozott.[3]

Mangroveerdei sikló
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
IUCN3.1
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Siklófélék (Colubridae)
Nem: Gonyosoma
Faj: G. oxycephalum
Tudományos név
Gonyosoma oxycephalum
(Friedrich Boie, 1827)[1]
Szinonimák
Szinonimák

A faj szinonimái:

  • Coluber oxycephalus
    BOIE, 1827
  • Gonyosoma viride
    WAGLER, 1828
  • Herpetodryas oxycephalus
    SCHLEGEL, 1837
  • Alopecophis chalybeus
    GRAY, 1849
  • Gonyosoma oxycephalus
    BLEEKER, 1857
  • Aepidea robusta
    HALLOWELL, 1861
  • Gonyosoma oxycephalum
    STOLICZKA, 1870
  • Coluber oxycephalus
    BOULENGER, 1890
  • Coluber oxycephalus
    BOULENGER, 1894
  • Elaphe oxycephala
    GRIFFIN, 1909
  • Gonyosoma oxycephala
    BARBOUR, 1912
  • Coluber floweri
    WERNER, 1925 (fide SMITH, 1928)
  • Elaphe oxycephala oxycephala
    SACKETT, 1940
  • Elaphe oxycephala
    SMITH, 1943
  • Coluber jansenii
    Gonyosoma jansenii BLEEKER, 1858
    ROBINSON & KLOSS, 1920
  • Gonyosoma oxycephalum
    DOWLING, 1958
  • Gonyosoma oxycephalum
    TRUTNAU, 1986
  • Elaphe oxycephala
    SCHULZ, 1996
  • Gonyosoma oxycephalum
    MANTHEY & GROSSMANN, 1997
  • Gonyosoma oxycephalum
    COX et al., 1998
  • Gonyosoma oxycephala
    GAULKE, 2001
  • Gonyosoma oxycephala
    FERNER et al., 2001
  • Elaphe oxycephala
    SHARMA, 2004
  • Gonyosoma oxycephala
    BURBRINK & LAWSON, 2007
  • Gonyosoma oxycephalum
    GAULKE, 2011
  • Gonyosoma oxycephalum
    WALLACH et al., 2014
  • Gonyosoma oxycephalum
    CHEN et al., 2014
  • Gonyosoma floweri
    CHAN-ARD et al., 2015[2]
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mangroveerdei sikló témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mangroveerdei sikló témájú médiaállományokat és Mangroveerdei sikló témájú kategóriát.

Elterjedése szerkesztés

Délkelet-Ázsia és a Fülöp-szigetek mangrove mocsarainak és folyó menti erdőségeinek lakója.[3]

Előfordulása szerkesztés

Fák lombkoronájában és a bokrokon él, nagyrészt itt is vadászik ahol színe jól álcázza, de zsákmány után kutatva lehúzódik a talajra is. Nappali életmódot folytat.[3][4]

Megjelenése szerkesztés

Testhosszuk 1,5 méter körüli, de a kifejlett példányok a 2 métert is elérhetik.[3] Áldozatait szorításával öli meg, teste izmos, de karcsú, oldalról lapított, amire nagy szüksége van, mikor nagy távolságokat hidal át a faágak között. Színük általában élénkzöld, de egyes példányok barnák, szürkék vagy sárgák. A fényes, sima felszínű pikkelyek elkülönülnek egymástól, a közötte lévő bőr sötét színű. Az ajakrész a test többi részénél világosabb, általában sárga, vagy sárgászöld, a zöld fejtetőtől egy sötét vonal választja el. Szájának belseje fekete színű. Nyelve kék, amit egy-egy alkalommal másodpercekig kinyújtva tart, nem tudni mi okból. Látása éles, nagy, kerek pupillájú szemei a nappali életmódhoz alkalmazkodtak. A farok színe is eltér az alapszíntől, szürke, barna, vörösesbarna vagy akár narancssárga, hossza a teljes testhossznak akár 20-30%-a is lehet.[1][4] Ártalmatlan kígyó, de harcias, támadókedvű, védekezéskor teste elülső részét felemeli, felfújja a torkát, száját kitátva vagdalkozik és harap.[4]

Feljegyzések szerint fogságban 6 évig is él.[3]

Szaporodása szerkesztés

Tojásrakó, fészekalja 5-12 tojás.[4] Az utódok 3 hónap múlva kelnek ki a tojásokból, körülbelül 40 cm hosszúságúak.[3]

Tápláléka szerkesztés

Kisemlősök, gyíkok, madarak, tojások, főként denevérek.[4]

Képgaléria szerkesztés

 
 
 
 
 
 
 
 

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Gonyosoma oxycephalum. iucnredlist.org
  2. Gonyosoma oxycephalum. reptarium.cz. (Hozzáférés: 2016. október 12.)
  3. a b c d e f John M. Mehrtens: A világ kígyói. Budapest, SubRosa Kiadó, 1994. 105. oldal. ISBN 963-8354-17-8
  4. a b c d e Chris Mattinson: Kígyók. Budapest, Panemex-Grafo Kiadó, 2002. 106. oldal. ISBN 963-9090-87-5