Mangroveerdei sikló
A mangroveerdei sikló (Gonyosoma oxycephalum) a hüllők (Reptilia) osztályába a kígyók (Serpentes) alrendjébe és a siklófélék (Colubridae) családjába tartozó faj. A faj korábban az Elaphe nembe tartozott.[3]
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       IUCN3.1 | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Gonyosoma oxycephalum (Friedrich Boie, 1827)[1] | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Mangroveerdei sikló témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Mangroveerdei sikló témájú médiaállományokat és Mangroveerdei sikló témájú kategóriát. |
Elterjedése szerkesztés
Délkelet-Ázsia és a Fülöp-szigetek mangrove mocsarainak és folyó menti erdőségeinek lakója.[3]
Előfordulása szerkesztés
Fák lombkoronájában és a bokrokon él, nagyrészt itt is vadászik ahol színe jól álcázza, de zsákmány után kutatva lehúzódik a talajra is. Nappali életmódot folytat.[3][4]
Megjelenése szerkesztés
Testhosszuk 1,5 méter körüli, de a kifejlett példányok a 2 métert is elérhetik.[3] Áldozatait szorításával öli meg, teste izmos, de karcsú, oldalról lapított, amire nagy szüksége van, mikor nagy távolságokat hidal át a faágak között. Színük általában élénkzöld, de egyes példányok barnák, szürkék vagy sárgák. A fényes, sima felszínű pikkelyek elkülönülnek egymástól, a közötte lévő bőr sötét színű. Az ajakrész a test többi részénél világosabb, általában sárga, vagy sárgászöld, a zöld fejtetőtől egy sötét vonal választja el. Szájának belseje fekete színű. Nyelve kék, amit egy-egy alkalommal másodpercekig kinyújtva tart, nem tudni mi okból. Látása éles, nagy, kerek pupillájú szemei a nappali életmódhoz alkalmazkodtak. A farok színe is eltér az alapszíntől, szürke, barna, vörösesbarna vagy akár narancssárga, hossza a teljes testhossznak akár 20-30%-a is lehet.[1][4] Ártalmatlan kígyó, de harcias, támadókedvű, védekezéskor teste elülső részét felemeli, felfújja a torkát, száját kitátva vagdalkozik és harap.[4]
Feljegyzések szerint fogságban 6 évig is él.[3]
Szaporodása szerkesztés
Tojásrakó, fészekalja 5-12 tojás.[4] Az utódok 3 hónap múlva kelnek ki a tojásokból, körülbelül 40 cm hosszúságúak.[3]
Tápláléka szerkesztés
Kisemlősök, gyíkok, madarak, tojások, főként denevérek.[4]
Képgaléria szerkesztés
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Gonyosoma oxycephalum. iucnredlist.org
- ↑ Gonyosoma oxycephalum. reptarium.cz. (Hozzáférés: 2016. október 12.)
- ↑ a b c d e f John M. Mehrtens: A világ kígyói. Budapest, SubRosa Kiadó, 1994. 105. oldal. ISBN 963-8354-17-8
- ↑ a b c d e Chris Mattinson: Kígyók. Budapest, Panemex-Grafo Kiadó, 2002. 106. oldal. ISBN 963-9090-87-5
