Mantidactylus alutus

kétlétűfaj

A Mantidactylus alutus a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a békák (Anura) rendjébe, az aranybékafélék (Mantellidae) családjába tartozó faj.

Mantidactylus alutus
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Aranybékafélék (Mantellidae)
Alcsalád: Mantellinae
Nem: Mantidactylus
Faj: G. alutus
Tudományos név
Mantidactylus alutus
(Peracca, 1893)
Szinonimák
szinonímák
  • Rana aluta Peracca, 1893
  • Mantidactylus alutaMocquard, 1909
  • Mantidactylus alutusBoulenger, 1919
  • Mantidactylus laevis Angel, 1929
  • Mantidactylus (Mantidactylus) alutusAhl, 1931
  • Mantidactylus (Mantidactylus) laevis — Ahl, 1931
  • Mantidactylus (Brygoomantis) alutusDubois, 1992
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mantidactylus alutus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mantidactylus alutus témájú médiaállományokat és Mantidactylus alutus témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

Madagaszkár endemikus faja. A sziget középső részén, az Ambohitantely Rezervátumtól a Ranomafana Nemzeti Parkig, 1000–2000 m-es tengerszint feletti magasságban honos.

Megjelenése szerkesztés

Kis méretű Mantidactylus faj. A hímek testhossza 24–26 mm, a nőstényeké 26–31 mm. Mellső lába úszóhártya nélküli. Háti bőre mérsékelten szemcsézett, változatos színű, gyakran világosbarna, sötétebb mintázattal, néha a gerinc vonalában futó csíkkal. A hímeknek enyhén nyújtható egyszeres hanghólyagjuk és viszonylag nagy méretű combmirigyük van.[1]

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Elterjedési területe nagy, vélhetően nagy az egyedszáma, jól alkalmazkodik a különböző élőhelyekhez. Populációja stabil.[2]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Glaw, F., and Vences, M. (2007). Field Guide to the Amphibians and Reptiles of Madagascar. Third Edition. Vences and Glaw Verlag, Köln
  2. Vences, M. and Vallan, D. (2008). Mantidactylus alutus. In: IUCN 2008. 2008 IUCN Red List of Threatened Species. www.iucnredlist.org. Downloaded on 21 April 2020

Források szerkesztés