Maróca

település Horvátországban

Maróca (horvátul: Moravče) település Horvátországban, Zágráb főváros Szeszvete városnegyedében. Közigazgatásilag a fővároshoz tartozik.

Maróca (Moravče)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZágráb főváros
KözségSzeszvete
Jogállásfalu
Irányítószám10363
Körzethívószám+385 01
Népesség
Teljes népesség602 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság208 m
Terület6,91 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 56′ 12″, k. h. 16° 10′ 03″Koordináták: é. sz. 45° 56′ 12″, k. h. 16° 10′ 03″
A Wikimédia Commons tartalmaz Maróca témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Zágráb városközpontjától légvonalban 20, közúton 32 km-re északkeletre, a Medvednica-hegység keleti részén fekszik.

Története szerkesztés

A Moravčak-patak völgyében talált ötezer éves régészeti leletek tanúsága szerint ezen a területen a mai Zágráb vidékének egyik legősibb emberi települése állt. Maróca a középkorban jelentős várral rendelkezett, s Szent László itt állította föl Maróca várispánság központját, mely a 13. század végére beolvadt Zágráb vármegyébe. IV. László 1275-ben Dénes mesternek adományozta örök időkre. 1300-ban Károly Róbert hívének, Cseszneki Miklósnak adományozta, akitől azonban a III. András pártján álló Mihály zágrábi püspök elfoglalta. 1334-ben Keresztelő Szent János plébániáját „ecclesia beati Johannis baptiste de Marocha” alakban említi a pápai tizedjegyzék.[2] 1501-ben Benedek nevű plébánosát és Pál nevű káplánját is említik.[3] A település virágkorát a 14. és 15. században élte. Innen származott Marócai Balázs, padovai diák, majd zágrábi kanonok és kalniki főesperes, aki három, máig fennmaradt kánojogi szöveg szerzője, melyeket a Zágrábi Városi Könyvtárban őriznek.

Az első katonai felmérés térképén „Moravche” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Moravche” néven szerepel.[4] 1910-ben a településnek 851 lakosa volt, három fő kivételével mind horvátok. A trianoni békeszerződés előtt Zágráb vármegye Zágrábi járásához tartozott. 1941 és 1945 a Független Horvát Állam része volt, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 99%-a horvát nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 663 lakosa volt.

Népessége szerkesztés

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
465 546 563 647 721 851 805 887 950 917 879 810 717 713 728 663

Nevezetességei szerkesztés

  • Maróca főtere és a Szentháromság templom[7] védett kulturális örökség. A mai Szentháromság plébániatemplomot 1814-ben építették a régebbi templom helyén. 1979-ben teljesen felújították. A tetőt 1991-ben renoválták. A templom 200. évfordulóját és a plébánia első említésének 680. évfordulóját 2014. szeptember 21-én ünnepelték. A templom egyhajós masszív épület, külön szentélytel és sekrestyével, a homlokzat felett emelkedő harangtoronnyal. Orgonája 1906-ban készült. Három neoklasszicista oltára van. A főoltáron a Szentháromság szobra, az oldalsó fülkékben pedig két szent szobra látható. A szentségtartó meleltt két angyalszobor áll. Az oltár előtt a szentély előtt festmények vannak, jobb oldalon a Szeplőtelen Fogantatás és előtte Szűz Mária szobra, a bal oldalon pedig a Szent Borbála. A templom előtt állnak a keresztút állomásai és a Lourdes-i Szűznya 1990-ben készült szobra.[8]
  • A Nepomuki Szent János kápolna[9] egyhajós, keletelt épület, félköríves apszissal és a főhomlokzat felett emelkedő harangtoronnyal. Építési ideje nem ismert, először 1757-ben jelenik meg az egyházi vizitátorok jelentésében. Értékes késői barokk berendezése van. Mivel mocsaras területen építették ma meglehetősen rossz állapotban van.
  • A falu határában a Medvednica déli lejtőin, a Hrtić-dombon, a Moravče-patak völgyének nyugati oldalán és a Maróca - Máriabeszterce úttól nyugatra, a Szentháromság templomtól 800 m-re északnyugatra találhatók Maróca középkori várának maradványai. A vár fából és földből épült feltehetően a 13. században. A vár a domb tetejét foglalta el, északkeleti oldalán valószínűleg egy védőfallal övezett fennsíkot alakítottak ki. Az erőd ovális alaprajzú, körülbelül 100 x 70 m méretű volt. Nagy valószínűséggel fából és földből építették, mert nincsenek romok, kőnek és egyéb építőanyagnak sincs nyoma. A déli oldalon a „Kolibe gornje” és a „Kolibe donje” helynevek találhatók, amelyek közelében késő középkori vagy kora újkori kerámiákat találtak. Az ásatások során felfedezték egy középkori, fából készült ház maradványait is. [10]

Egyesületek szerkesztés

A település önkéntes tűzoltó egyesületét 1931-ben alapították. 1933-ban megalakult az egyesület fúvós tűzoltózenekara. 1935-ben felépítették a tűzoltószerházat.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A helyi tűzoltó egyesület honlapja Archiválva 2020. június 30-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)