Marconnay Tibor

(1896–1970) magyar költő, újságíró, műfordító, jogász

Marconnay Tibor (eredeti neve: virtsológi Rupprecht Tibor) (Sajtoskál, 1896. február 12. – Budapest, 1970. április 13.) költő, újságíró, műfordító, jogász. Garai Gábor költő apja.

Marconnay Tibor
SzületettRupprecht Tibor
1896. február 12.
Sajtoskál
Elhunyt1970. április 13. (74 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaGaray Etelka
GyermekeiGarai Gábor
SzüleiRupprecht Olivér
Foglalkozásaköltő
SírhelyeFarkasréti temető (F-29. fülke)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Az evangélikus vallású soproni eredetű nemes virtsológi Rupprecht család leszármazottja.[3] Apja virtsológi Rupprecht Olivér (18581942), országgyűlési képviselő, felsőházi tag, sajtoskáli nagybirtokos, anyja báró Beaulieu-Marconnay Martha Jeanne Claire Gilberte (18661957) asszony volt. Apai nagyszülei virtsológi Rupprecht Lajos (18071889) sajtoskáli nagybirtokos és alsókáldi Káldy Terézia (1827-1898) asszony voltak.[4] Anyai nagyszülei báró Oliver von Beaulieu-Marconnay (18271911), császári és királyi kamarás és Valentine von Meinertzhagen-Carseboom (18331869) úrnő voltak. Apai dédszülei a tekintélyes ősrégi dunántúli evangélikus nemesi családnak a sarja, alsókáldi Káldy József (17961883) Sopron vármegye alispánja, táblabíró, földbirtokos és chernelházi Chernel Cecília (18051873) asszony voltak. Marconnay Tibor apai dédapja, Rupprecht János (17881863) Sopron város tanácsosa, a soproni Rupprecht cukorgyár tulajdonosa, aki 1838. július 5-én V. Ferdinánd magyar királytól nemességet, a "virtsológi" nemesi előnevet, családi címert, valamint a virtsologi birtokot szerezte meg királyi adományként.[5] Marconay Tibor fivére, virtsologi Rupprecht Olivér (1898– ?) nemzetgyűlési képviselő, felsőházi tag, sajtoskáli nagybirtokos, a szélsőjobboldali Magyarság című lap tulajdonosa és szerkesztője volt.[6][7]

A jogi egyetem elvégzése után újságíró lett, több lapnál is dolgozott. Első írásai eredeti neve alatt jelentek meg, 1923-ban író névként anyja nevét vette fel. 1925-ben megnősült és nyíregyházi feleségéhez, Garay Eta versmondóművészhez költözött.[8] Fiuk 1929-ben már Budapesten született, de nem az apa, hanem az anya nevét kapta, nevelése is egyedül anyjára hárult.

Marconnay Tibor első verseskötetét (A túláradó élet, 1922; még Rupprecht néven alatt) Kosztolányi Dezső méltatta a Nyugat hasábjain. A szerzőt „türelmetlen keresővágy” jellemzi – írta – „Iskolázottság, sok képesség, több ellentétes irányú fejlődési lehetőség tárul elém a könyv olvasása után.”[9]

A tizennégy évvel későbbi kötet (Világtükör, 1936) „szonetthalmaza” többé-kevésbé fordulatot jelent a költői pályán. „Marconnay lényegsűrítésnek nevezi költészete új állomását s valóban az eredmény valami ilyesmit mutat” – állapította meg Radnóti Miklós, szintén a Nyugatban. A korábbi formabontó, izgatott, „túláradó” hangvételű költemények után ekkori versei „képeiből hiányzik a belső indulat és nyelvének izgalmát a hang állandó nemessége váltja fel, a nyelv biztosabb, a költői közhelyektől tisztább, de gondolatibb lett és a változásban színeit vesztette.”[10] Későbbi verseinek jelentős része is szonett, ez a nagyon is kötött versforma, melyet kitartó gonddal fejlesztett.

Az 1930-as évek végén és a világháború éveiben Marconnay Tibor szélsőjobboldali nézeteket vallott. Fivére lapjába írt cikkeivel részt vett a nácizmus hazai propagálásában, kritikáit erős zsidóellenesség jellemezte. 1945 után sokáig nem jelenhettek meg művei, új kötete csak 1963-ban látott napvilágot.

Házassága és leszármazottjai szerkesztés

Dr. virtsológi Rupprecht Tibor Olivér Antal Kálmán Lajos 1925. május 15-én Budapesten a IV. kerületben feleségül vette a római katolikus Garay Etelka Klára Ilona (Nyíregyháza, 1897. december 7. – ?) kisasszonyt, akinek a szülei dr. Garay Kálmán (18531906), ügyvéd, országgyűlési képviselő, és Andráscsik Anna voltak;[11] dr. Garay Kálmán eredetileg a "Ferlicska" vezetéknév alatt született és 1905-ben, gyermekeivel együtt vette fel a "Garay" nevet.[12] Marconnay Tibor és Garay Etelka 1935. június 4-én váltak el.

A házasságukból született:

Munkái szerkesztés

  • Rupprecht Tibor: A diadal és egyéb dolgok; Hornyánszky Ny., Bp., 1920
  • A túláradó élet (versek, 1922)
  • Kacagva tört ki a faun a pagonyból (versek, Budapest, 1927)
  • Az ember ellen. Marconnay Tibor 72 új verse; Első Kecskeméti Ny., Kecskemét, 1934
  • Világtükör. 101 magyar, 8 német vers és 12 Heredia fordítás; Nyugat, Bp., 1936
  • Az idők kertje (szonettek, Budapest, 1938)
  • Új nap. A költő hetedik verskötete: 100 új vers; Kultúra Ny., Pécs, 1940
  • Nincs híd a szakadék fölött (regény, Budapest, 1940)
  • Csillagos ég (versek, Budapest, 1941)
  • Dicsőséges zsákmány; Stádium, Bp., 1942 (Műfordítások)
  • Budapest, magyar tájak, barátaink. Szemelvények Marconnay Tibor verses és prózai munkáiból. 1921-1942; ill. Kondor László, M. Regős Ferenc; Stádium, Bp., 1942
  • Sugaras őszi nap; Magvető, Bp., 1963
  • Éltem, hogy írjak; Magvető, Bp., 1978

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés