Marianne von Willemer

Marianne von Willemer (Linz, 1784. november 20. – Frankfurt am Main, 1860. december 6.) költőnő.

Marianne von Willemer
Született	1784. november 20. Linz
Elhunyt	1860. december 6. (76 évesen) Frankfurt am Main
Állampolgársága	Habsburg Birodalom osztrák
Házastársa	Johann Jakob von Willemer
Foglalkozása	költőnő
Sírhelye	Frankfurt am Main város temetője
A Wikimédia Commons tartalmaz Marianne von Willemer témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Édesanyja a színésznő Elizabeth Pirngruber volt, apja ismeretlen. Marianne korán dráma és balettet tanul. Már nyolcéves, amikor a bécsi Pressburger színház plakátján neve megjelenik. 1796-ban Frankfurtban bukkannak fel, az anya mint színházi szolgáló, a lánya mint a kórus tagja Marianne Jung néven. Itt figyelt fel rá John Jacob Willemer (1760. március 29. - 1838. október 14.)bankár és szenátor. Anyja 2000 Ft nyugdíj ellenében, mint nevelőszülőkhöz adta el nekik. 1800. április 25-én volt utoljára színpadon, ezután a bankár lányaival együtt nevelkedett. Amikor 18 éves, nem hivatalosan Willemerhez élettársa lett, aki éppen második feleségét vesztette el. Amikor Willemer megtudta, hogy a költőfejedelem Goethe Weisbadenben tartózkodik 1814. augusztus 14-én meglátogatta és bemutatta élettársát. Nagy barátság lett a kapcsolatból, és mint múzsa is fontos szerepe lesz Goethe életében. Valószínűleg Goethe javasolja a bankárnak, hogy jogilag legitimálja kapcsolatát Mariannéval. Így 1814. szeptember 27-én tartották meg rövid egybekelésüket. Tulajdonképpen csak 14 hónapig tartják a személyes kapcsolatot, de utána megszakítás nélkül leveleznek Goethe-vel.

1832. március 22-én halt meg Goethe. Marianne utána ezt írta: "Isten adta nekem ezt a barátságot, amelyet most elvett tőlem. De hála istennek, hogy ilyen hosszú ideig részem volt benne. " De hogy mit is jelentett neki a költő valójában, azt csak jóval később fedte föl Hermann Grimmnek. Ezután férjét is elvesztette 1838-ban, két évi ápolás után. Mivel házassága gyermektelen volt, ezután zongora leckéket adott, művészeket támogatott és maga is költeményeket írt.

76 évesen, szívrohamban elhunyt otthonában.

Már az 1810-es években írt verseket, amelyeket Goethe olyan jelentőseknek talált, hogy felvette a West-östlicher Divan (Nyugat-keleti díván) versei közé, és Szulejka alakját is róla mintázta. Naplójában Goethe "Demoiselle Jung" (kis haver) néven emlegeti. Egymás között rejtjeles írással leveleztek, melyet utóbb megsemmisítettek.

Források

• Klasszikus német költők; szerk. Domokos Mátyás: Európa. (Bp., 1977)
• Világirodalmi kisenciklopédia I–II. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 963-280-184-9