Mario Monti (Varese, 1943. március 19. –) olasz közgazdász, politikus. Két egymást követő ciklusban az Európai Bizottság tagja volt, emellett a Bocconi Egyetem rektori, majd elnöki tisztét is betöltötte. 2011. november 13. és 2012. december 21. között Olaszország miniszterelnöke.[2][3]

Mario Monti
Olaszország miniszterelnöke
Hivatali idő
2011. november 13. – 2013. április 28.
ElődSilvio Berlusconi
UtódEnrico Letta
A versenyjogért felelős európai biztos
Hivatali idő
1999. szeptember 15. – 2004. október 30.
ElnökRomano Prodi
A belső piacért, szolgáltatásokért, vámokért és adózásért felelős európai biztos
Hivatali idő
1995. január 18. – 1999. szeptember 15.
ElnökJacques Santer

Született1943március 19. (81 éves)
 Olaszország, Varese[1]
Pártfüggetlen

Foglalkozásközgazdász, politikus
Iskolái
Vallásrómai katolikus

Díjak
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (2004. november 29.)
  • Robert Schuman-emlékérem (2004)
  • Global Economy Prize (2016)
  • a Padovai Egyetem díszdoktora
  • honorary doctorate of CEU San Pablo University
  • Grand Cordon of the Order of the Rising Sun (2015)

Mario Monti aláírása
Mario Monti aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Mario Monti témájú médiaállományokat.
Mario Monti bejelenti az új kormány összetételét
2011. november 16.

Családja szerkesztés

Nős, két gyermeke van. Érdekli az egyiptomi kultúra, ő a védnöke a híres milánói Egyiptomi Múzeumnak.

Pályafutása szerkesztés

Tanulmányai és szakmai pályafutása szerkesztés

A milánói Bocconi Egyetemen szerzett diplomát közgazdaságtan és menedzsment szakon. A Yale Egyetemen James Tobin későbbi Nobel-díjas közgazdász keze alatt tanult.[1]

1970-től 1985-ig a Torinói Egyetemen tanított közgazdaságtant.[1] Ezután átment a Bocconi Egyetemre, amelynek 1989-től 1994-ig rektora volt, 1994 óta pedig elnöke. Kutatásainak eredménye többek között a Klein–Monti modell, amely a monopolhelyzetben működő bankok viselkedését írja le.

Politikai pályafutása szerkesztés

1994-ben Silvio Berlusconi első kormánya az Európai Bizottság tagjai közé jelölte Emma Boninóval együtt. 1995-től kezdődő első ciklusában a belső piacért, szolgáltatásokért, vámokért és adózásért volt felelős. Négy évvel később, 1999-ben Massimo D’Alema kormánya jelölte a következő, Romano Prodi vezette Bizottságba, ahol a versenyjog területét kapta meg; ebben a minőségében többek között monopólium-ellenes eljárást kezdeményezett a Microsoft ellen (Microsoft-per). Ő vezette a General Electric és a Honeywell tervezett fúziójának vizsgálatát is, amelyet az Európai Bizottság nem engedélyezett.[1][4]

2005-ben megalapította a brüsszeli székhelyű Bruegel gazdaságpolitikai agytrösztöt.[1]

2010-ben José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke megbízta egy jelentés elkészítésével, amely az egységes piac jövőjével foglalkozik, és annak kiteljesítését szolgáló intézkedésekre tesz javaslatot.[1][4] Ugyanebben az évben alapító tagja lett a Spinelli-csoportnak, amely az Európai Unió föderalizációjának kíván új lendületet adni.[1]

Művei szerkesztés

  • A monetáris közgazdaságtan problémái, (szerkesztő), ETA Kompass kiadó, Milanó, 1969.
  • A bankok, kamatlábak és a monetáris politika célkitűzései, Tamburini kiadó, Milanó, 1970.
  • A monetáris és pénzügyi politika hatásainak elemzése a regionális és a helyi költségvetésben. A jelentés módszertana, Tamburini kiadó, Milanó, 1974.

Magyarul szerkesztés

  • Az egységes piac és a holnap Európája. Az Európai Bizottság jelentése; ITD Hungary–Külügyminisztérium Integrációs Államtitkárság, Bp., 1998 (Európa füzetek)

Kitüntetései szerkesztés

  • Az olasz Köztársasági Érdemrend Parancsnoka, 1992,[5]
  • Az Olasz Köztársaság Nagy Lovagkeresztje, 2004.[6]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d e f g Profile: Mario Monti (angol nyelven). BBC News, 2011. november 11. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
  2. Mario Monti az új olasz miniszterelnök-jelölt (magyar nyelven). Index, 2011. november 13. (Hozzáférés: 2011. november 14.)
  3. Reuben, Anthony: Has Mario Monti done a good job? (angol nyelven). BBC, 2012. december 21. (Hozzáférés: 2012. december 23.)
  4. a b Profiles: Potential Berlusconi successors (angol nyelven). BBC News, 2011. november 12. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
  5. Commendatore Ordine al Merito della Repubblica Italiana
  6. Cavaliere di Gran Croce Ordine al Merito della Repubblica Italiana

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mario Monti című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.