Martin Bucer

Martin Bucer (Schlettstadt, Elzász, 1491. november 11. – Cambridge, 1551. február 28.) strasbourgi székhelyű német protestáns reformátor, aki hatással volt a lutheránus, kálvinista és anglikán tanokra és gyakorlatokra. Eredetileg a Domonkos-rend tagja volt, de miután 1518-ban újra találkozott Lutherrel, a befolyása után szakított a szerzetességgel. Ezt követően Franz von Sickingen lovag támogatásával a reformációnak kezdett dolgozni.

Martin Bucer
Született	1491. november 11. Sélestat
Elhunyt	1551. február 28. (59 évesen) Cambridge
Álneve	Konrad Trewe von Friedensleben Felinus Aretius Luithold Waremund Conrad Treu
Állampolgársága	német
Nemzetisége	német
Házastársa	Wibrandis Rosenblatt
Foglalkozása	reformátor
Tisztsége	Regius Professor of Divinity
Iskolái	Heidelbergi Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Martin Bucer témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sokan úgy nevezték, hogy „a protestánsok egyik legműveltebb hittudósa”.

Élete

Eredeti családi neve Butzer. Zwingli halála után, 1531-től a reformáció svájci ágának irányítója. 15 évesen, 1507-ben belépett a domonkos rendbe. 1508-ban ismerkedett meg személyesen Lutherrel. 1517-től görög és héber nyelvet, teológiát, filozófiát és retorikát tanult a heidelbergi egyetemen. Luther heidelbergi dispután hallott szavai, valamint Erasmus tanai megnyerték a reformáció ügyének, és 1521-ben kilépett a rendből. II. Frigyes pfalzi választófejedelem udvari lelkésze lett. 1522-ben Landstuhlban, Sickingen mellett volt lelkész, majd Weissenburgba került, ahonnan a speyeri püspök űzte el.

Összeházasodott egy volt apácával, ezért 1523-ban kiközösítették a katolikus egyházból. A következő évben mint strasbourgi protestáns lelkész működött, és közvetíteni próbált a lutheri és a Zwingli-féle svájci irányzat között, amelyeknek középpontjában az úrvacsora állt. 1528-ban a berni, 1529-ben a marburgi dispután Zwingli oldalára állt. Wolfgang Capitóval 1530-ban megfogalmazta az első egységes protestáns egységformula – az ágostai hitvallással szembenálló –, Confessio Tetrapolitana szövegét. Részt vett az első helvét hitvallás és a strasbourgi rendtartás megfogalmazásában.

Az 1532-es schweinfurti és az 1535-ös kasseli vitákon, valamint 1536-ban, a wittenbergi Concordiában a lutheránusokkal való kibékítésen fáradozott. Ennek érdekében Luther nézeteivel, főleg az úrvacsorával kapcsolatos tanaival szemben jelentős engedményeket tett. Úgy gondolta, hogy nincs lényeges különbség a református felekezetek tanai között. Sőt, fontosnak érezte a protestáns és a katolikus egyház kiegyezését is. Hesseni Fülöp tartománygróffal egyetértésben

1540-ben a hagenaui vallásértekezleten, majd a következő évben a regensburgi birodalmi gyűlésen, az ott tartott 1546-os vallásértekezleten, és több névtelen iratban fejtette ki ezzel kapcsolatos nézeteit. Bucer munkásságának későbbi negatív értékelésében nagy szerepet játszott, hogy védelmébe vette a tartománygróf kettős házasságát. Több német területen Bucer vitte végbe a hit megreformálását, de az anabaptizmust ellenezte.

V. Károly 1549-ben – amikor az uralkodó rekatolizálta a várost – száműzte Strasbourgból. Cramer canterbury érsek meghívására Angliába ment, ahol a cambridge-i egyetemen lett professzor. A nagy tudással párosuló szerénysége miatt igen nagy megbecsülésnek örvendett. Tanításait, gondolatait VI. Edward királynak ajánlotta. Rövid angliai tartózkodás után halt meg. Holttestét a cambridge-i főtemplomból Tudor Mária eltávolíttatta és nyilvánosan megégettette, I. Erzsébet azonban emlékművet állíttatott neki.

Művei

Martin Bucer

Bucer teológiájának középpontjában a megigazulás állott, amit bibliai kommentárokban fejtett ki. Leghíresebb kommentárját a Római levélhez írta, ahol úgy vélte, hogy a romlott természet ellenére a hívő embert a Szentlélek vezeti, és így helyreáll az emberi lét rendje is.

Bucer igazi eklektikus teológus volt, tanai Luther, Zwingli, Heinrich Bullinger és Melanchton nézeteit egyesítették.

• Vergleichung D. Luthers uns sein Gegenteils vom Abendmahl Christi, Strasbourg, 1528
• Von der wahren Seelsorge, Strasbourg, 1544
• De regno Christi, Basel, 1677

Kiadások

Régi kiadások

• Bucer, Martin: Metaphrasis et enarratio in epist. d. Pauli apostoli ad Romanos : inquibus singularim ad apostoli omnia, cum argumenta, tum sententiae & verba, ad autoritatem divinae scripturae, fidemq. Ecclesiae Catholicae tam priscae, quam praesentis, religiosae ac paulo fusius excutiuntur
  Basileae, Apud Petrum Perna, 1562

Modern kiadások

• Lenz: Nagylelkü Fülöp hesseni tartományi gróf levélváltása Bucerrel, 1. kötet, Lipcse, 1880
• Bucer, Martin: Die letzten Strassburger Jahre, 1546–1549, Gütersloh Mohn, 1981
• Bucer, Martin: Opera Latina, Leiden, Brill, 1982–
• Bucer, Martin: Opera Latina. Florilegium patristicum, 1988–
• Bucer, Martin: Opera omnia, Leiden, Boston, Köln, Brill, 2000–
• Bucer, Martin: Opera omnia, Gütersloh, Párizs, Leiden [etc.], G. Mohn, Presses Univ. de France, Brill. [sine anno]

Források

• Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 629–630. o. ISBN 963-05-6928-0  
• Magyar Országos Közös Katalógus [1]
• Bokor József (szerk.). Bucer, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft. (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 23. 

További irodalom

• J. W. Baum: Capito und Bucer, Strassburgs Reformatoren, Basel, 1860
• Bornkamm, Heinrich: Martin Bucers Bedeutung für die europäische Reformationsgeschicht, Bibliographia Bucerana, Gütersloh, Bertelsmann, 1952
• Müller, Johannes: Martin Bucers Hermeneutik, Gütersloh, Mohn, 1965
• Peremans, Nicole: Érasme et Bucer d'apres leur correspondance, Párizs, Les Belles Lettres, 1970
• Greschat, M.: Martin Bucer, München, Kaiser, 1991 (magyar kiadás: Koczó Pál ford., Kálvin Kiadó, Budapest, 2011)
• Religion in Geschichte und Gegenwart, I.
• Lexikon für Theologie und Kirche II, Görföl – Kránitz

Magyarul

• Révész Imre: Kálvin legelső magyar támadója. Draskovich György és Confutatioja / Bucer Márton és a magyar reformáció; Beke Ny., Debrecen, 1933 (Theologiai tanulmányok)
• Martin Greschat: Martin Bucer. Egy reformátor és a kor, amelyben élt; ford. Koczó Pál; Kálvin, Bp., 2011