Martin van Meytens

Martin van Meytens, ifjabb (Stockholm, 1695. június 24. – Bécs, 1770. március 23.) 18. századi, flamand származású svéd portréfestő, aki főleg Bécsben alkotott.

Martin van Meytens
Önarcképe, 1740 (Budapest, Szépművészeti Múzeum)
Született	1695. június 24. Stockholm
Meghalt	1770. március 23. (74 évesen) Bécs
A Wikimédia Commons tartalmaz Martin van Meytens témájú médiaállományokat.

Életpályája

Tanulmányait Hágából Svédországba települt apjánál, id. Martin van Meytens festőnél kezdte. Korán vándorútra kelt, és Londont, Párizst, Bécset útba ejtve hosszabb időn át Itáliában (főleg Rómában és Torinóban) tanult és dolgozott.

1730-ban Bécsben telepedett le, ahol az udvar és az arisztokrácia hamar megkedvelte; főleg arcképfestőként vált különlegesen népszerűvé. 1732-ben udvari festő, 1757-ben a bécsi művészeti akadémia igazgatója lett.

Munkássága

Kezdetben főleg zománcminiatűr képmásokat festett; a nagyméretű olajképek festésére csak Bécsben tért át.

Arcképeket és történeti jeleneteket festett; állandó feladata volt az uralkodó pár, a császári család és az udvar tagjainak megörökítése. Számtalan változatban festette meg Mária Terézia és férje, Lotaringiai Ferenc portréját. A neki tulajdonított képmások közül viszonylag kevés saját kezű alkotása, mivel az arcképeket többször is lemásolták a mester műhelyében a tanítványok, segédek közreműködésével.

A franciás ízlésű, reprezentatív udvari portrékon kívül gyakran történeti eseményeket, ünnepségeket (II. József eljegyzése, A császár koronázása stb.) örökíttettek meg vele. A nagy, sokalakos sorozatképekhez sok segéderőt alkalmazott. Arcképeinél is használt segédeket: a háttérként ábrázolt tájat, csatajelenetet, kellékeket gyakran egy-egy specialista vagy tanítvány, segéd festette.

Sokat dolgozott magyar megrendelőknek is, A Pálffy család képmása Bécsben (Österreichisches Barockmuseum), a Bánffy Dénes képmása Budapesten (Magyar Nemzeti Múzeumban) látható. Sajnos, a szakirodalomban idézett magyarországi képmások egy részét máig nem sikerült azonosítani.

A reprezentatív barokk udvari portré egyik legjelentősebb képviselője volt Ausztriában. Tanítványainak és követőinek munkáiban hatása sokfelé és sokáig érezhető maradt. Kortársak egybehangzóan sokra értékelték, és nemcsak művészetét, hanem személyes jó tulajdonságait (sokoldalú érdeklődését, műveltségét, kellemes modorát) is.

Ismertebb magyar tanítványai Donát János és Schaller István.

Képei a Bécsi Szépművészeti Múzeumban

• 
  Mária Erzsébet főhercegnő portréja (1717–1749?) – olaj, vászon
• 
  Mária Jozefa Antónia bajor hercegnő (1739–1767) portréja (1765 körül) – olaj, vászon
• 
  József főherceg (1741–1790) vagy öccse, Károly József Emánuel főherceg (1745–1761) portréja (1747–1749?) – olaj, vászon
• 
  I. Ferenc német-római császár portréja (1745) – olaj, vászon
• 
  Lotaringiai Károly Sándor herceg (1712-1780) portréja
• 
  Johann Christoph Freiherr von Bartenstein (1689-1767) portréja – 115 × 99 cm, olaj, vászon
• 
  Maria Karolina Gräfin Fuchs (1681–1754) – 119 × 90 cm, olaj, vászon
• 
  I. Ferenc és Mária Terézia gyermekeikkel (1764/1765) – 119 × 90 cm, olaj, vászon
• 
  II. József bevonulása koronázására, Frankfurtba (1764) – 358 x 412 cm
• 
  II. József koronázása Frankfurtban, a Szent Bertalan székesegyházban

Források

• Pannonhalmi Főapátság: Mária Terézia császárnő és magyar királynő
• Képzőművészet Magyarországon: MEYTENS, Martin van
• Artportal.hu: Donát János
• Magyar művészeti kislexikon: SCHALLER István