Marton Béla (politikus)

(1896-1960) szélsőjobboldali politikus

Marton Béla, vitéz, berethei (Budapest, 1896. augusztus 3.Innsbruck, 1960. augusztus 9.) katonatiszt, szélsőjobboldali politikus.

Családja szerkesztés

Szülei Marton Ödön miniszteri titkár (később tanácsos) és Braun Irma Mária voltak. 1921-ben vette feleségül Koczán Máriát. Házasságukból három gyermek született.[1]

Pályafutása szerkesztés

1916-tól főhadnagyként szolgált az első világháborúban. A háború után részt vett a MOVE (Magyar Országos Véderő Egyesület) létrehozásában, majd annak titkára, később elnöke lett. A Tanácsköztársaság idején Bécsbe szökött, ahol bekapcsolódott a magyar Antibolsevista Comité szervezkedésében. 1919 novemberében Gömbös Gyula titkára volt. 1922-től Dánszentmiklóson gazdálkodott. 1931-ben az Egységes Párt (1932-től: Nemzeti Egység Pártja) színeiben lett országgyűlési képviselő. 1932-től 1936-ig pártja ügyvezető főtitkára volt és Gömbös Gyula helyetteseként irányította a párt vidéki szervezeteinek létrehozását. 1933-ban megalakította a Nemzeti Munkaközpont (NMK) nevű jobboldali munkásszervezetet, melynek elnöke lett. 1936-tól főként a MOVE és a NMK volt tevékenységének fő színtere. 1935-ben és 1939-ben ismét megválasztották országgyűlési képviselőnek.

1945-ben elhagyta Magyarországot. 1948-ban távollétében háborús bűnösként 15 évi fegyházra ítélte a népbíróság. 1947-ben Ausztriában megalakította a Bolsvizmus-Elleni Nemzeti Erők (BENE) nevű szervezetet, melynek elnöke lett.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Forrás: [1]

Források szerkesztés