Massimo Troisi
Massimo Troisi (San Giorgio a Cremano, 1953. február 19. – 1994. június 4.) Oscar-díjra jelölt olasz színész, filmrendező, forgatókönyvíró.
| Massimo Troisi | |
 | |
| Született | 1953. február 19. San Giorgio a Cremano,  |
| Elhunyt | 1994. június 4. (41 évesen) Ostia, |
| Állampolgársága | olasz |
| Nemzetisége | olasz |
| Élettársa |
|
| Foglalkozása | színész, rendező, forgatókönyvíró |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | szívinfarktus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Massimo Troisi témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Nápoly mellett született, egyszerű családban, apja vasúti munkás, anyja háztartásbeli volt.
1969-ben kezdett színészkedni a helyi plébánia csoportjában, majd barátaival megalapította a La Smorfia nevű társulatot.
A Neruda postása és a korai halál szerkesztés
1994-ben az Amerikai Egyesült Államokba utazott, hogy megvizsgáltassa a szívét, ahol kiderült, hogy szívsebészeti beavatkozásnak kellene magát alávetnie, ő azonban elhalasztotta a műtétet, mert le akarta forgatni a Neruda postása című filmet[1] (1994), amelynek forgatási helyszíne Procida és Salina,[2] rendezője Michael Radford, alapját Antonio Skármeta regénye adja, és Pablo Neruda (Philippe Noiret) chilei költő olaszországi száműzetésének éveit dolgozza fel. Troisi csak igen fáradságosan tudta befejezni a forgatást, helyenként dublőrt alkalmaztak helyette.[3]
Álmában halt meg, szívinfarktusban, nővére házában, gyermekkori barátja volt mellette. Két évvel halála után a Neruda postását öt Oscar-díjra jelölték (köztük Troisit a legjobb színésznek járó díjra), de csak egy díjat nyert végül, a legjobb filmzenéért járót.
Filmjei szerkesztés
- Ricomincio da tre (Újrakezdem háromról, rendező, forgatókönyvíró is (1981)
- Morto Troisi, viva Troisi!, rendező, forgatókönyvíró is (1982) – tévéfilm
- No grazie, il caffè mi rende nervoso, rendező Lodovico Gasparini (1982)
- Scusate il ritardo, rendező, forgatókönyvíró is (1983)
- "FF.SS." – Cioè: "...che mi hai portato a fare sopra a Posillipo se non mi vuoi più bene?", rendező Renzo Arbore (1983)
- Non ci resta che piangere (Nincs más hátra, mint a sírás), rendezők Massimo Troisi és Roberto Benigni (1985)
- Hotel Colonial, rendező Cinzia Torrini (1987)
- Le vie del Signore sono finite, rendező, forgatókönyvíró is (1987)
- Splendor, rendező Ettore Scola (1989)
- Hány óra van?, rendező Ettore Scola (1989)
- Il viaggio di Capitan Fracassa, rendező Ettore Scola (1990)
- Pensavo fosse amore... invece era un calesse, rendező, forgatókönyvíró is (1991)
- Neruda postása, forgatókönyvíró is, rendező Michael Radford (1994)
Díjai szerkesztés
| David di Donatello-díj | |||
|---|---|---|---|
| Év | Film címe | Kategória | Eredmény |
| 1981 | Ricomincio da tre | legjobb film | Elnyerte |
| legjobb forgatókönyv | Jelölve | ||
| legjobb férfi főszereplő | Elnyerte | ||
| 1990 | Che ora è? | legjobb férfi főszereplő | Jelölve |
| 1995 | Il postino | legjobb férfi főszereplő | Jelölve |
- Golden Globe-díj, 1980–81: első műves, az év felfedezettje: Ricomincio da tre;[4]
- Ezüst Szalag díj: legjobb forgatókönyv, legjobb külföldi rendező, legjobb külföldi férfi főszereplő: a Ricomincio da tre c. filmért;
- Mario Gromo-plakett, 1981: legjobb külföldi férfiszereplő: Ricomincio da tre;[5]
- 46. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál: Volpi-kupa a legjobb férfi-alakításért (előzőleg Marcello Mastroianni kapta): a Che ora è? c. filmért:
- Vittorio De Sica-díj, 1983, az olasz filmért;[6]
- Ezüst Szalag díj, 1988: legjobb forgatókönyv: a Le vie del Signore sono finite c. filmért (Anna Pavignanóval);
- Pasinetti-díj, 1989: a Che ora è?-ért;
- Ciak d’Oro (Arany Csapó), 1990: legjobb férfi főszereplő (Che ora è?);
- Ezüst Szalag Különdíj, 1995: Il postino (posztumusz)[7]
- Screen Actors Guild Awards, 1996: jelölés, legjobb férfi filmszínész: Il postino;
- Oscar-díj, 1996: jelölés Oscar-díj a legjobb férfiszínésznek és Oscar-díj a legjobb, nem eredeti forgatókönyvért (Anna Pavignanóval, Michael Radforddal, Furio Scarpellivel és Giacomo Scarpellivel) az Il postino c. filmért.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Biography for Massimo Troisi. Internet Movie Database
- ↑ Filming locations for Il postino (1994). IMDb.com
- ↑ „FILM; A Postman, a Poet, an Actor's Farewell”, The New York Times
- ↑ Globo d'oro - Cronologia. Associazione della Stampa Estera in Italia. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 28.)
- ↑ Massimo Troisi. [2011. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 28.)
- ↑ Cronologia Premi Vittorio De Sica. [2011. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 28.)
- ↑ imdb Silver Ribbon 1995. (Hozzáférés: 2014. augusztus 21.)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Massimo Troisi című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk szerkesztés
- Massimo Troisi a Facebookon
- Massimo Troisi a PORT.hu-n (magyarul)
- Massimo Troisi az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Massimo Troisi a Rotten Tomatoeson (angolul)
