Max Jacob
Max Jacob (Quimper, Bretagne, 1876. július 12. – Drancyi gyűjtőtábor, ma Seine-Saint-Denis, Île-de-France régió, 1944. március 5.) francia író, költő, festő és kritikus. A Párizsi iskola tagjainak baráti köréhez tartozott.
| Max Jacob | |
_-_Ritratto_di_Max_Jacob_(1876-1944).jpg) | |
| Modigliani festménye (1916 körül) | |
| Született | Max Jacob Alexandre[1] 1876. július 12. Quimper, Bretagne |
| Elhunyt | 1944. március 5. (67 évesen) Drancyi gyűjtőtábor, ma Seine-Saint-Denis, Île-de-France régió |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | francia[2][3][4][5][6] |
| Foglalkozása | író, költő, festő, kritikus |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | bronchopneumonia |
| Sírhelye | Saint-Benoît-sur-Loire (1949–) |
 | |
| Max Jacob aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Max Jacob témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
_-_Ritratto_di_Max_Jacob_(1876-1944)_2.jpg)
Modigliani festménye
A bretagne-i születésű Max Jacob felsőfokú tanulmányait Párizsban végezte, s innen indult művészeti karrierje. 1897-től a Voltaire sugárúton Pablo Picassóval lakott együtt, aki bemutatta őt Guillaume Apollinaire-nek, Apollinaire meg bemutatta Georges Braque festőnek. A baráti társasághoz tartozott még számos művész, köztük Jean Cocteau, Jean Hugo, Christopher Wood, Henri Matisse, Amedeo Modigliani, sőt a későbbi francia ellenállási mozgalom vezetője, Jean Moulin is.
1913-tól Céret-ben telepedett meg, Dél-Franciaországban a spanyol-katalán határ közelében, ekkor Juan Gris festő is itt élt, tájképeket festett. Max Jacob zsidó származású volt, 1915-ben katolizált, keresztelkedésének tanúja Pablo Picasso volt. 1921-26-ig, majd 1936-tól újra Saint-Benoît-sur-Loire-ban élt. A falu híres a Szent Benedek apátságról. Max Jacob 1936-tól szinte szerzetesi életet élt. 1944. február 24-én letartóztatta a Gestapo, a drancyi gyűjtőtáborba került, ahol két hét múlva meghalt a kimerültségtől. Barátai, Jean Cocteau, Jean Moulin már nem tudtak rajta segíteni, pedig mindent megtettek érte. 1949-ben Saint-Benoît-sur-Loire-ban temették el a falu temetőjébe, itteni egykori háza ma múzeum.
Költészete szerkesztés
...
Ég veled folyó, hátadon fény szaladgál!
ég veled hegy! fehér út! eltűntök máris!
ti vagytok az én otthonom régóta már
és nem Párizs.
(Búcsúzó vers – Radnóti Miklós fordítása)
Tudatosan naiv költeményeket és prózaverseket írt, amelyekben a népköltészeti közvetlenséget barokkos témakezeléssel párosította. Az 1950-es években számos fiatal költőt ihletett Max Jacob stílusa és alkotói magatartása. Jelentősek a katalán irodalomból franciára átültetett műfordításai.
Magyarul szerkesztés
- Örök újdonságok. Versek; vál., ford., utószó Lackfi János; PPKE BTK, Piliscsaba, 1998 (Hetedik pecsét könyvek)
- Néhány verset fordított tőle többek között Illyés Gyula, Radnóti Miklós, Vas István, Kormos István, Somlyó György
Források szerkesztés
- Dobossy László: A francia irodalom története. 2. köt. Budapest : Gondolat Kiadó, 1963. Max Jacobs, lásd 271. p.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ https://archives.quimper.bzh/ark:/naan/a011309336190IdyA6W/dd0920ff69
- ↑ LIBRIS, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Nemzetközi Virtuális Katalógustár (több nyelv nyelven). Online Számítógépes Könyvtári Központ. (Hozzáférés: 2018. december 1.)
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2018. december 1.)
- ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2018. december 1.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2018. december 1.)
- ↑ [19800035/307/41401 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture. (Hozzáférés: 2019. november 1.)
