Max Noether

Max Noether (Mannheim, 1844. szeptember 24. – Erlangen, 1921. december 13.) német matematikus. Emmy és Fritz Noether apja.

Max Noether
Életrajzi adatok
Született	1844. szeptember 24. Baden, Mannheim,
Elhunyt	1921. december 13. (77 évesen) Bajorország, Erlangen,
Ismeretes mint	matematikus matematikatörténész egyetemi oktató
Nemzetiség	német
Házastárs	Amalia Kaufman
Gyermekek	Emmy, Fritz
Iskolái	Heidelbergi Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Erlangeni Egyetem
Pályafutása
Szakterület	matematika
Tudományos fokozat	egyetemi tanár
Akadémiai tagság	Bajor Tudományos Akadémia, Magyar Tudományos Akadémia
Hatással voltak rá	Bernhard Riemann, Gustav Kirchhoff, Alfred Clebsch
Hatással volt	Alexander von Brill
A Wikimédia Commons tartalmaz Max Noether témájú médiaállományokat.

Életpályája

Apja Mannheimban egy vasnagykereskedés társtulajdonosa volt. Noether 14 éves korában gyermekbénulás következtében mozgáskorlátozottá vált. Néhány évig magánúton tanult és rengeteget olvasott. 1865-ben Heidelbergben elkezdte matematikatanulmányait, de előtte a mannheimi csillagvizsgálóban töltött el egy évet. Gustav Kirchhoffnál tanítványaként főleg elméleti fizikával és saját megfogalmazása szerint ebből az irányból érkezett Bernhard Riemann műveihez, illetve az algebrai geometriához. 1868-ban végzett egy csillagászati tárgyú dolgozattal, amelyet még annak idején a csillagvizsgálóban készített. Ezt követően Gießenbe ment Alfred Clebschhez, aki a Riemann-iskola követőjeként a függvényelméletet és az Abel-tételt az algebrai görbékre alkalmazta. Itt ismerkedett meg Alexander von Brillel, akivel utóbb hosszú éveken át dolgoztak együtt. 1869-ben Clebschet követve Göttingenbe ment át. 1870-ben habilitált. 1875-ben rendkívüli professzori állást kapott Erlangenben, és élete végéig ott is maradt. 1880-ban feleségül vette Ida Amalia Kaufmant. 1888 és 1919 között Erlangenben rendes professzorként tevékenykedett. 1887-ben a Bajor Tudományos Akadémia levelező tagja lett és 1903-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett.

1899-ben a német matematikusok egyesületének (Deutsche Mathematiker-Vereinigung) elnök volt.

Munkássága

Max Noether az algebrai geometria és az algebrai függvények területén tevékenykedett. 1873-ban bebizonyította az algebrai függvények alaptételét, amelyet róla neveztek el.^[forrás?] Megadta annak feltételét, hogy két algebrai síkgörbéhez ($\phi =0$ és $\psi =0$), amelyek n pontban metszik egymást, létezzen egy olyan $f=\psi A+\phi B$ síkgörbe, amely átmegy az n metszésponton ($A$ és $B$ polinomok).

Brillel közösen megalapozta az algebrai görbék elméletének tisztán algebrai megközelítését (Über die algebraischen Funktionen und ihre Anwendung in der Geometrie, Mathematische Annalen Bd.7, 1874). Többek között tisztán algebrai úton bebizonyították a Riemann-Roch-tételt. Noether foglalkozott az algebrai térgörbék osztályozásával is, részben a francia Georges Halphennel párhuzamosan.

Noethert foglalkoztatták a történeti vonatkozások, és 1894 Brillel közösen kiadott egy terjedelmes áttekintő cikket az algebrai függvények elméletének történetéről. Ezen kívül számos megemlékezést írt a Mathematische Annalen számára (például Cherles Hermite-ről, Arthur Cayleyről, James Joseph Sylvesterről, Luigi Cremonáról, Sophus Lie-ről, Karl Georg Christian von Staudtról).

Művei

• Zur Grundlegung der Theorie der algebraischen Raumcurven, Berlin 1883
• Zur Erinnerung an Karl Georg Christian von Staudt, Erlangen 1901
• Über die singulären Elemente der algebraischen Curven, Erlangen 1902
• Abriß einer Theorie der algebraischen Funktionen, Leipzig 1911 (társszerző)

Értekezései

• Zur Theorie des eindeutigen Entsprechens algebraischer Gebilde von beliebig vielen Dimensionen, Mathematische Annalen (MA) Band 2 (1870) S.293
• Ueber Flächen, welche Schaaren rationaler Curven besitzen, MA Band 3 (1871) S.161
• Ueber die eindeutigen Raumtransformationen, insbesondere in ihrer Anwendung auf die Abbildung algebraischer Flächen, MA Band 3 (1871) S.547
• Zur Theorie der eindeutigen Ebenentransformationen, MA Band 5 (1872) S.635
• Ueber einen Satz aus der Theorie der algebraischen Functionen, MA Band 6 (1873) S.351 (online elérhetőség)
• Zur Theorie der Thetafunctionen von vier Argumenten, MA Band 14 (1879) S.248
• Ueber die Gleichungen achten Grades und ihr Auftreten in der Theorie der Curven vierter Ordnung, MA Band 15 (1879) S.89
• Ueber die Schnittpunktsysteme einer algebraischen Curve mit nicht-adjungirten Curven, MA Band 15 (1879) S.507

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Max Noether című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A német cikk forrásai

• Rudolf Fritsch: [ http://daten.digitale-sammlungen.de/0001/bsb00016337/images/index.html?fip=193.174.98.30&id=00016337&seite=335 Noether (Nöther). Max.] In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 19. Duncker & Humblot, Berlin 1999, S. 319 f.
• Francis Macaulay: Max Noether, Proceedings of the London Mathematical Society 21, 1923, S. 37–42
• Marta Menghini: Notes on the correspondence between Luigi Cremona and Max Noether, Historia Mathematica 13, 1986, S. 341–351
• Alexander von Brill: Max Noether, Jahresbericht der DMV 32, 1923, S. 211–233

További információk

• Max Noether (1844–1921) algebraic geometer
• Brill, Noether Zur Entwicklung der Theorie der algebraischen Funktionen in älterer und neuerer Zeit, Jahresbericht DMV 1894