Medzihradszky Kálmán

Medzihradszky Kálmán (Rákoscsaba, 1928. április 20. – Budapest, 2019. május 20.) magyar kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A peptidkémia, ezen belül a természetes peptidek szerkezete és biológiai hatása közti összefüggések vizsgálata nemzetközi hírű tudósa. 1983 és 1989 között az ELTE Természettudományi Kar dékánja.

Medzihradszky Kálmán
Született	1928. április 20. Rákoscsaba
Elhunyt	2019. május 20. (91 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	kémikus
Tisztsége	egyetemi tanár rektorhelyettes (1980–1983, Eötvös Loránd Tudományegyetem) dékán (1983–1989, ELTE Természettudományi Kar)
Iskolái	Zrínyi Miklós Gimnázium (–1946) Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1946–1950, kémia)
Kitüntetései	Akadémiai Díj (1962) a Magyar Népköztársaság Állami Díja (1970) Heyrovský-érem (1982) a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje (1998) az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktora (2003) Eötvös József-díj (2005)
Tudományos pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szakterület	szerves kémia
Tudományos fokozat	a kémiai tudományok kandidátusa (1967) A kémiai tudományok doktora (1970) professor emeritus (1999)
Szakintézeti tagság	Magyar Tudományos Akadémia
Munkahelyek
ELTE Természettudományi Kar	1950–1998
Tudományos publikációk száma	91 (2019. június 8.)
Akadémiai tagság	Magyar Tudományos Akadémia (rendes tag, 1990)
MTMT MTA
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

1946-ban érettségizett a budapesti Állami Zrínyi Miklós Gimnáziumban, majd felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar vegyész szakára, ahol az addigra Eötvös Loránd Tudományegyetemmé átnevezett intézmény Természettudományi Karán szerzett diplomát 1950-ben. Diplomájának megszerzése után az ELTE TTK Szerves Kémia Tanszékének oktatója lett Bruckner Győző mellett. Kezdeti kutatói korszakában az anthrax-poliglutaminsav szerkezetvizsgálata, 1960 és 1964 között pedig a humán adrenokortikotrop hormon megvalósított teljes szintézise állt. Ezért 1970-ben Állami Díjjal tüntették ki. Az oktatói ranglétrát végigjárva 1971-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 1976-ban a TTK Vegyész Szakbizottságának vezetője lett, majd 1980-ban az egyetem rektorhelyettesévé választották. 1983-ban megválasztották a kar dékáni tisztségébe. Hivatali idején kezdődött meg az ELTE lágymányosi épületegyüttesének építése, a kémiai részleget 1989-ben vehette át. Ebben az évben járt le a mandátuma is. Ezután a kar Kémiai Tanszékcsoportjának vezetője volt 1993-ig. 1998-ban nyugdíjba vonult, egy évre rá professor emeritus címet kapott. 2003-ban az ELTE díszdoktorává avatta. Egyetemi pályafutása mellett 1970-től az MTA Peptidkémiai Kutatócsoportjának tudományos munkáját irányította, 1990–1998 között annak szervezeti vezetője is volt. 1976 és 1991 között az MTA Központi Kémiai Kutatóintézet Molekulárfarmakológiai Osztályát vezette.

1967-ben védte meg a kémiai tudományok kandidátusi, 1970-ben akadémiai doktori értekezését. 1982-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává. Korábban már az MTA Szerves Kémiai Bizottságának tagja, majd hat éven át elnöke volt. 2005-ben az MTA Kémiai Tudományok Osztálya elnökévé választották. Emellett a Hálózati Tanácsba is bekerült. Akadémiai tisztségei mellett az Európai Peptid Társaság (European Peptide Society) egyik alapító tagja.

Munkássága

Kutatási területe az aminosavak, peptidek és fehérjék kémiája, a természetes peptidek szerkezete és biológiai hatása közti összefüggések vizsgálata.

Több magyarországi gyógyszergyár kutatóival közösen az emberi adrenokortikotrop hormon (azaz a mellékvesekéreg működését serkentő hormonok) teljes kémiai szintézisét hajtotta végre. Az 1970-es évektől vizsgálta az alfa-melanotropin (szintén hormon) szerkezeti és biológiai hatása közti összefüggéseket és az ebből származó kísérleti eredményei alapján felállította és igazolta a többszörös aktív centrumok elméletét.

Munkája során több citosztatikus peptidszármazékot állított elő, valamint az opioid receptorok affinitásának vizsgálatához egy peptidtípus, az enkefalin egyes származékait szintetizálta. Fontos felfedezése volt továbbá 1954-ben a glutaminsav-peptidek molekulán belüli keresztkötődésének (intramolekuláris transzpeptidáció) felismerése.

Díjai, elismerései

• Akadémiai Díj (1962)
• Állami Díj I. fokozat (1970) – A mellékvesék működését serkentő emberi hormon (ACTH) első szintézisének megvalósításáért. Megosztott díj Bajusz Sándorral és Kisfaludy Lajossal.
• Pro Universitate ELTE (1985)
• Heyrovsky-aranyérem (1982, Csehszlovák Tudományos Akadémia)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1998)
• Pro Scientia Honoris Causa Érem (2001)
• J. Rudinger Award (2002, EPS)
• Bruckner Győző-díj (2004)
• Eötvös József-díj (2005)
• Pázmány Péter-díj (2009, Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány)

Főbb publikációi

• Effect of Secondary Enzyme-Substrate Interaction on the Cleavage of Synthetic Peptides by Pepsin (társszerző, 1970)
• The Bio-Ogranic Chemistry of Alfa-Melanotropin (1982)
• A New Potential Affinity Label for the Opiate Receptor (társszerző, 1983)
• Irreversible Labeling of Rat Brain Opioid Receptors by Enkephalin Chlolomethyl Ketones (társszerző, 1986)
• Electrostatic Complementarity within the Substrate-Binding Pocket of Trypsin (társszerző, 1988)
• A peptidszintézis szerepe az opioid rendszerek kialakulásában (1990)
• A Novel Opioid Structure Which Accepts Protonated as well as Non-Protonated Nitrogen (társszerző, 1992)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 861–862. o.
• MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. 738. o. ISBN 978-963-1787-283  
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján
• Cikk Medzihradszky díszdoktorrá avatása kapcsán
• Interjú az MTA KFKI honlapján