Megbocsátás (regény)
Mészöly Miklós kisregénye, a Megbocsátás 1984–ben jelent meg először önállóan. A szöveg az 1980–as évek magyar prózájának igen jelentős darabja, s az író olyan műveit követi, mint az 1966–ban megjelent Az atléta halála[1] című regénye, vagy a Saulus[2] (1968) és a Film[3] (1976) című művek. A Megbocsátás, ahogy Fogarassy Miklós egy 1985–ös recenziójában írja, szépen jellemzi Mészöly Miklós "írói karakterének markáns, metszetszerűen éles vonásait, az élet tragikus, mély szövedékét röntgenező tekintetének radikalitását."
| Megbocsátás | |
| Szerző | Mészöly Miklós |
| Ország |  Magyarország |
| Nyelv | magyar |
| Téma | Magyar irodalom |
| Műfaj | kisregény |
| Kiadás | |
| Kiadó | Szépirodalmi Könyvkiadó |
| Kiadás dátuma | 1984 |
| Borítógrafika | Urai Erika |
| Média típusa | könyv |
| Oldalak száma | 82 |
| ISBN | ISBN 9631526844 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Megbocsátás szövege az interneten szerkesztés
A kisregény digitalizált formában olvasható a Digitális Irodalmi Akadémián,[4] a Petőfi Irodalmi Múzeum[5] egyik önálló honlapján.[6]
Szereplők szerkesztés
- törvényszéki írnok (nem tudjuk meg a nevét a történet során)
- Anita (az írnok felesége, aki az egész történet ideje alatt egy fatáblába égetett képet készít, melynek az Állatok búcsúja a címe)
- Iduska néni (nagynéni, aki mindig lelkesen számol be a családnak Hangos–pusztáról, a hőn szeretett gyermekkori tájról)
- Mária (Anita nővére, aki még mindig halott vőlegényébe szerelmes)
- András, Gergely, Ágota (Anita és az írnok két fiúgyermeke és kislánya)
- nagypapa (az írnok édesapja, aki állandóan francia vízállásjelentéseket hallgat rádión)
A cselekmény szerkesztés
A kisregény igen sokrétű, nehezen felfejthető szöveg, tulajdonképpen minden megválaszolt kérdés csak újabb kérdéseket von maga után. A szöveghez való közelítés nehézségeit igen jól és tömören foglalja össze Kálmán C. György a Beszélő című politikai és kulturális folyóirat egy 1999-es számában: A történet elmondható ugyan, talán túlságosan is könnyen, csak épp nem sok értelme van így összefoglalni: hogy van egy bírósági írnok, aki édesapjával, feleségével, három gyermekével, felesége nővérével és egy fogadott nagynénivel él együtt, felesége egy fába égetett képen dolgozik, ő maga meg egy régi per aktáját böngészi olykor, mígnem karácsonykor, kissé italosan, magáévá teszi felesége nővérét. Igen, ennyit értünk – de hát már ezt sem igazán. Miért kell az írnoknak a Porszki-per aktáit olvasnia? Miért olyan fontos, hogy Anita, a feleség, befejezze az Állatok búcsúja című képét, és mire célozgat az írnok azzal, hogy mi lesz, ha befejezi? Mi történik voltaképpen karácsony éjjelén? Ki az a fogadott nagynéni, és hova utazgat? Utazgat-e egyáltalán? Miért gyűlöli a nagyobbik fiú az apját, miért megy a többnyire elhagyott Lipovszky-vendéglőhöz? Egyáltalán: hol játszódik mindez? És mikor? [7]
A műben elkülöníthető események:
- Porszki–akta ügye
- halott lány rejtélye, akit egy bejárat nélküli búzatábla közepén találnak meztelenül, kereszt alakú testhelyzetben
- a nagynéni alvajárása
- Pándzsó világa
- Lipovszky vendéglő és környéke
- karácsony estéje (melynek végén Mária sógorától veszti el szüzességét)
A történetvezetés jellemzői szerkesztés
A Megbocsátás nem láncszerűen szőtt történet, az elbeszélés kisebb–nagyobb ugrásokkal halad előre. Az elbeszélés kronologikus idejét különböző betétek, idézetek, előre–hátraugrások akasztják meg. Az elbeszélésnek ez a módja az emlékezet működését modellálja, s az életeseményeket, mint a lelkiállapotot meghatározó élményszilánkokat mutatja be. A különböző betétek, melyek megállítják a lineáris cselekménybonyolítást, azt a következményt vonják maguk után, hogy a törvényszéki írnok és családja életét a különböző álmok, vágyak, észleletek úgy fogják alakítani, akárcsak a konkrét események, élethelyzetek. Ez az elbeszélésmód lesz az oka annak is, hogy a történet epizódjai közt mindig marad egy kis rés, akárcsak a regény végén Anita és férje ágya közt, melyen bár az írnok átnyúl, a rés mégis kettejük közt marad.
Az epizódok különállását értelmezhetjük egyfajta mozaikszerűségként is, hiszen a Megbocsátás esetében cselekménydús szövegről van szó. A különböző események, mint a mozaikdarabkák, önmagukban anekdotikusan kerek egészek, de a szövegegészben mégsem állnak össze egységgé. Összefüggéseik nyitottak maradnak, hiszen amint érvényessé válhatna egy értelmezői stratégia a befogadás során, egy szövegrész azonnal érvényteleníti is azt. Az alkotó tehát lemond arról, hogy kijelöljön bármilyen fix nézőpontot, amibe a befogadó kapaszkodhatna a mű értelmezésekor.
A narrátor szerkesztés
Az elbeszélő mindentudó narrátor, aki nemcsak az írnok, de a többi szereplő gondolatait, titkait, tudatalatti vágyait is ismeri. Mindezeket mint kis különálló mozaikdarabkákat nyújtja a befogadó elé, de a darabkákból mégsem tud egy szerves egészet kirakni. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy a narráció a szereplők közérzetét közvetíti, az oksági viszonyokat nem tárja fel. A történet így szinte magától alakul, ezekből a közérzetjelentésekből rakódik össze, nem az elbeszélői értelmezés hozza létre, hanem az érintettek vágyai, gondolatai, újságcikkek, valósnak hitt dokumentumok.
A cím értelmezésének lehetőségei szerkesztés
- A cím a szöveg felől
A kisregényben két alkalommal történik szövegszerűen utalás a címre. Először Anita ad egy meghatározást a megbocsátás fogalmára munkája, az égetőpálcákkal fatáblákba karcolt képek kapcsán, mely szerint megbocsátás nem más, mint a javítás, a próbálkozás gesztusaival kiteljesített érzés, a megszenvedett tartalom és forma. Anita meghatározását erősíti a szöveg oda–vissza lépegető elbeszélő szerkezete is. Második alkalommal a regény végén az írnok álmában bukkan fel a megbocsátás fogalma. A címben és a regényzárlatban megjelenő megbocsátás szó így jelentéstanilag a legmarkánsabb helyeket foglalja el, nem véletlen tehát, hogy igen erősen irányítják a befogadói értelmezést. Az írnok álmában próbál megfogalmazódni a megbocsátás kérése, de az álom véget ér, s így a kérés sikertelen. A sikertelenség oka abban is megragadható, hogy a kérés nyelvi formája hiteltelen, a nyelvi kifejezhetőség korlátozott, vagyis a megbocsátás kérésében kifejezett tartalom nyelvileg nem közelíthető meg. További súlyos következménye a kimondás lehetetlenségének, hogy mindaz, amiről az elbeszélés szólt, valójában kifejezhetetlen.
- A cím a füstcsík motívuma felől
Thomka Beáta a cím értelmezését az égen ragadt füstcsík felől kísérli meg. Bornemisza Péter Egykötetes prédikációs könyvéből idézi, hogy a bűn olyan, „mint egy sűrű köd avagy setét fölhő, avagy kemény kőfal elfogja szemünk elől az Istent, hogy csak reátekinteni és csak fohászkodni se merünk hozzája…” A füstcsík értelmezhető tehát bűnként. A Megbocsátás bűne azonban nem az emberek és az isteni megbocsátás között emel válaszfalat, sokkal inkább a történet szereplői közti viszonyok „egén” állandósul. A fent–lent viszonyrendszert szimbolizálja Mária megerőszakolása, mely karácsony estén az egyik emeleti szobában történik, s mely közben a nő testvére, Anita az alsó szinten tartózkodik tudatában a történéseknek. A fenti szférában megtörténő bűnnel az a lenti szféra helyeződik szembe, melyhez Anita néma megbocsátása kapcsolódik.
- A cím a transzcendencia szemszögéből
A megbocsátás és a kegyelem a keresztény kultúrkör alapfogalmai. A kisregényben egy isten–hiányos világkép bontakozik ki, így ebben az esetben egyfajta profán, Isten–távlattól mentes megbocsátásról van szó, ami ember–ember és ember–világ közt jön létre.
Valóság és fikcionalitás kapcsolata szerkesztés
Valóság és fikcionalitás határai nem hangsúlyosak, néhol az egyik elemei a másikba csúsznak. A nagypapa kapcsán a szövegbe került pontos vízállás-jelentési számok, vagy a precíz helyszínrajzok, tárgyilagos adatok és az emlékek, álmok, fantáziálások keverednek egymással. Valóság és fikció ilyen keveredésének két jellemző példája Iduska néni Hangos–pusztája és a Pándzsó története.
Iduska néni lelkes beszámolói alapján a család számára valamiféle édenné válik Hangos–puszta, mely gyermekkori táj lévén az emlékezés tartományába utalódik. A vidék továbbá a beteges fantázia szüleménye, amennyiben a nagynéni alvajáró utazásaihoz kapcsolódik. Ám amikor karácsonykor a néni megérkezik, különféle dolgokat hoz Hangos–pusztáról (gomba, csiga, nadrággomb).
A Pándzsó történetéről szóló tárgyi bizonyítékok, jegyzőkönyv, levéltári kimutatások, térképek közt az írnok talál egy szépirodalmi szöveget is az üggyel kapcsolatban. Ám maguk a tárgyi bizonyítékok sem bizonyítanak semmit, hiszen azok maguk is az emlékezés és a fantáziálás függvényei. A történések, eseménysorok maguk is fantáziává válnak, melyre jó példa Porszki Ábel sokféleképpen elbeszélt története (a történetet megismerjük egy idős hölgy rokon és Martinkó főügyész elbeszélésében, valamint a megyei lapban közölt szépirodalmi szöveg alapján, ami egy többszörös álnév alá bújt író műve).
Visszatérő motívumok szerkesztés
- szénégetőkre tett utalás + Anita is faszénnel dolgozik
- a füst nem tűnik el a város fölül, ahogy Böröcz polgármester és Porszki Ábel esete sem
- képkészítés
- egy–egy tárgy elvesztése, eltűnése (kép, akta, egyleti tagdíjak)
- álmok
- titkok: égen ragadt füst, halott lány rejtélye, Porszki és Berecz polgármester esete, Pándzsó története, Mária titka a vőlegényéről, Gergely titka
- Gergely tanúja szülei teraszon való együttlétének + Anita férje és Mária együttlétének válik tanújává
- Mária napozópozíciója ugyanaz a kereszt alakú testhelyzet, amiben a halott lányt találják
- a búzatábla bejárat nélkülisége ismétlődik a nagynéni történetében a kiscsibékről, amikről nem tudni, hogy kerültek a mosodába
Álmok szerkesztés
Az álmok segítségével manifesztálódnak a történetben a szereplők vágyai, szorongásai.
- Mária piros ruháján átütő iszapról és az égen átgördülő babakocsiról álmodik, mely a szüzesség elvesztését és a vágyott gyermeket jelképezi.
- Gergely félig álom, félig költött történetében az apja halálát kívánja.
- Anita visszatérő álmában gyerekkori sérelmét éli át újra és újra, vagyis azt a pillanatot, amikor apja zöld gyűrűs kezével örök nyomot hagyó pofont ad neki. Másik visszatérő álmában pedig az a rejtett kívánság artikulálódik, hogy végre befejezhesse a történet egész ideje alatt készülő képét.
Keresztény utalások szerkesztés
- maga a cím a keresztény kultúrkör egyik alapfogalma
- a kereszt alakú testhelyzet ismétlődik Mária, Anita és a halott nő esetében, mely felfejthető úgy, mint az ártatlanként vállalt bűnért való áldozat, mint a sors vállalása
- szenteste az az időpillanat, amikorra a cselekmény csúcspontja kerül
- Mária nevével, szüzességi fogadalmával természetesen Szűz Mária alakját idézi elő
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ [1]
- ↑ [2]
- ↑ [3]
- ↑ Archivált másolat. [2009. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 1.)
- ↑ Archivált másolat. [2009. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 1.)
- ↑ Megbocsátás
- ↑ Kálmán C. György, Kérdésáradás, Beszélő, 1999/04.
Források szerkesztés
- ↑ Megbocsátás: A regény teljes szövege
- THOMKA Beáta, Mészöly Miklós, Pozsony, Kalligram, 1995.
- N. TÓTH Anikó, Szövegvándor (Közelítések Mészöly Miklós prózájához), Kalligram, 2006.
- GÖRÖZDI Judit, Elhallgatásalakzatok a Megbocsátásban = G. J., Hangyasírás, csillagmorajlás, Kalligram, 2006.
- BALASSA Péter, Észjárások és formák, Jószöveg Műhely Kiadó, 1998.
További szakirodalom szerkesztés
- Megbocsátás, szerk. MÜLLNER András, ODORICS Ferenc, Bp., Osiris Kiadó és a Pompeji Alapítvány, 2001.
- FOGARASSY Miklós, Mészöly Miklós: Megbocsátás, Kortárs, 1985/4.
- SZÖRÉNYI László, Mészöly Miklós: Megbocsátás, Alföld, 1985/11.
- TAKÁTS József, Megbocsátás: mítoszelemzés, Jelenkor, 1991/7–8.
- URBANIK Tímea, Hídhelyzet és közöttiség Mészöly Miklós írásaiban, Híd, 2007/2. 37–45.
- URBANIK Tímea, A mögöttiség térképzetei Mészöly Miklós prózatájaiban, Bárka, 2007/2. 101–109.
- MÜLLNER András, Mészöly és a hipertext. Megjegyzések Mészöly Miklós Megbocsátásának hipertextuális feldolgozása kapcsán, Új Dunatáj, 2002/1, 36–44.
- KÁLMÁN C. György, Kérdésáradás, Beszélő, 1999/04.
- ODORICS Ferenc, „A csönd, mely égbolt és csillag.”A metafizikai hagyomány megjelenése a kortárs magyar irodalomban
- KELEMEN Pál, Kép és szöveg Mészöly Miklós Megbocsátás (1983) c. elbeszélésében = Az elbeszélés módozatai, szerk. Józan Ildikó, Kulcsár Szabó Ernő, Szegedy-Maszák Mihály, Budapest, Osiris, 2003, 431-454.