A mellkereszt (latin: pectorale) olyan kereszt, amelyet a kereszténység bizonyos egyházaiban a mellkason, ruházat fölött vagy alatt, láncon vagy zsinóron viselnek.

A római katolikus egyházban a mellkereszt viselése a pápákra, bíborosokra, püspökökre, apátokra, prelátusokra korlátozódik. A keleti ortodox egyházban és a szláv hagyományokat követő bizánci katolikus egyházakban a papok mellkeresztet is viselnek, míg a diakónusok és az alacsonyabb rendűek nem.[1]

Számos keresztény felekezetben a mellkereszt azt szimbolizálja, hogy az azt viselő személy a klérus tagja, vagy hogy viselője a magasabb rendű vagy az idősebb papság tagja. Emellett sok laikus is visel valamilyen mellkeresztet.

Történet szerkesztés

A kereszt az első századokban nem számított értékes szimbólumnak, hanem sokkal inkább "átkozott fának", "a halál és szégyen eszközének".[2] Bizonyított, hogy az 1. századi őskeresztények el is utasították Jézus halálának ábrázolását.[3] Nagy Konstantin előtt a keresztények rendkívül visszafogottan viszonyultak a kereszt ábrázolásához.[4]

A mellkereszt az előkelő személyeknél már korán ezüstből vagy aranyból készült, drágakövekkel kirakott, s néha ereklyéket tartalmazó tárgy lett,[5][6] amelyet Nagy Konstantin óta egyes római császárok és a püspökök láncon függve a mellükön viseltek.[5]

A mellkeresztről az egyik legkorábbi említés az 5. századi Hilár pápa idejéből való. 811-ben I. Niképhorosz bizánci császár III. Leó pápának arany mellkeresztet küldött. Ebben az időben a mellkereszteket már mind a papok, mind a laikusok viselték. A kereszteket bizonyos módosabb hívők tiszteletből vagy mint amulettet viselték, és aztán a halottakkal együtt gyakran a sírba temették. Ezek többnyire nem nemesfémből, hanem főleg ólomból, de néha nemesfémből is készültek, olykor Krisztusnak a glóriás ábrázolásával az egyik oldalon, a másik oldalon az Istenanya, mint orans.[7]

Magyarországon jellemző emlékcsoport a román-kori ereklyetartó mellkeresztek csoportja. Bronzból készült, karikán felfüggeszthető és nyitható, kis mellkeresztek ezek, elől a kereszten függő Krisztus kolobionos alakjával, hátul a bizáncias „Maria orans“ vésett vagy domborműves képével.[8]

Pázmány Péter magyar érseknek több mellkeresztje volt. Az egyik táblakővel, rubinnal, zafírral, topázzal és gyönggyel díszített kereszt, feketére zománcozva. Hátlapjain kék alapon fehér bárány zománcozva, feketén a passiónak eszközei. Egy másik zafírral és gyémánttal ékesítve, ezüstbe foglalva.[9]

Ma a római katolikus egyházban a mellkereszt a pápa, a bíborosok, az érsekek és a püspökök által használt pontifikális szimbólumok egyike. A pápák kiterjesztették ezt a kiváltságot az apátokra, apátnőkre és néhány elöljáróra és kanonokra is.[10] Egyes papok csak egyszerű mellkeresztet hordanak.[11]

Képek szerkesztés


Hivatkozások szerkesztés

  1. CATHOLIC ENCYCLOPEDIA: Pectorale. www.newadvent.org. (Hozzáférés: 2021. január 6.)
  2. Zsid. 12,2.
  3. Christianity: an introduction by Alister E. McGrath 2006 ISBN 1-4051-0901-7 pages 321-323
  4. cross | Definition, Symbolism, Types, & History (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2021. január 6.)
  5. a b Révai Nagy Lexikona, Mellkereszt
  6. ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 1961 / 1. füzet, 103-104. oldal, Megay Géza: Honfoglaláskori temető Miskolc
  7. ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 88. ÉVFOLYAM (1961) |. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2021)
  8. Ősműveltség és középkori kultúra - Magyar művelődéstörténet 1. (Budapest, 1939) |. (Hozzáférés: 2021)
  9. Pécsnek régiségei III. rész: Első és második függelék a pécsi székes-egyház magán-iratához és a pécsi ó-keresztény sír-kamra; A bécsi 1873. évi világ-tárlatnak magyarországi kedvelőinek régészeti osztálya (1873-1875/6) |. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2021)
  10. Cæremoniale Episcoporum, Città del Vaticano, Libreria Editrice Vaticana, 1984
  11. Pectoral Cross (angol nyelven). Episcopal Church, 2012. május 22. (Hozzáférés: 2021. január 6.)