Mensáros László

	Mensáros László
	1970-ben
Született	1926. január 26.; Budapest
Elhunyt	1993. február 7. (67 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Juhász Judit; Mikes Gabriella;
Foglalkozása	színész; filmszínész;
Iskolái	Színház- és Filmművészeti Egyetem (1946–1948)
Kitüntetései	Jászai Mari-díj (1956); Jászai Mari-díj (1969); Kossuth-díj (1980); Magyar Örökség díj (2001);
Sírhelye	Farkasréti temető (25-5-16/1)
	Színészi pályafutása
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1951 – 1992
Tevékenység	színész
	Díjai
	Kossuth-díjak
	1980
	Jászai Mari-díj
	1956, 1969
	Kiváló művész-díj
	1978
	Érdemes művész-díj
	1972
	További díjak
	A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992)
	IMDb; PORT.hu;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Mensáros László témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Mensáros László (Budapest, 1926. január 26. – Budapest, 1993. február 7.) Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész.

1926. január 26-án született Budapesten a Ferencvárosban, a Rákos (ma Hőgyes Endre) utca 11.-ben. Anyai nagyapja dr. Springer Ferenc, az FTC alapító elnöke, aki a Rákos utcai bérházat is építtette 1900-ban, ahol öt gyermeke és azok családja is élt. Édesanyja, Springer Piroska konzervatóriumot végzett, ő ismerte fel ﬁa zenei tehetségét, aki öt- hatéves korában kezdett zongorázni, s gyakran játszottak négykezest. A komolyzene iránti szeretete, egy életen át tartó állandó önképzése során szerzett kimagasló zenei műveltsége számos magán- és közéleti nehézségen, buktatón segítette át.

Édesanyja nevelőnője, Hynum Amália (Pipipi – a családban csak így hívták) Mensáros Lászlót is oktatta, főleg német, francia és angol nyelvre. Édesapja, Mensáros Zoltán, József főherceg testőrtisztje volt, majd 1920-ban századosi rangból ment nyugdíjba. Utána jogi egyetemet végzett és az 1930-as évek második felében kormányfőtanácsosi címet kapott. László elemi iskolai tanulmányait a Champagnan francia papi iskolában végezte, itt tanult meg jobban franciául. 1935–1943 között a Budapesti Szent Benedek-rendi Katolikus Gimnázium tanulója volt, ahol 1943-ban érettségizett.

1944-ben, hogy a katonai behívót elkerülje, a Magyaróvári Mezőgazdasági Akadémiára jelentkezett, de tanulmányait nem tudta elkezdeni, mert a nyilasok feloszlatták az iskolát. Közben édesapját Kassa közigazgatási városparancsnokává nevezték ki. A katonai behívó elől ekkor Magyaróvárról Kassára ment és apja segítségével ott bujkált. 1945 januárjában a közeledő szovjet csapatok elől először a Tátrába, majd Győrbe, Szentgotthárdra, később nyugatra menekültek apjával. Klagenfurtban barakktáborba kerültek, majd Salzburgba szállították, innen 1945 novemberében hazatranszportálták őket. A Gerbeaud cukrászdában kezdett dolgozni, ahol fél évet töltött el.

Színészi pályájának kezdetei szerkesztés

Fokozatosan érlelődött benne a gondolat, hogy színész legyen, íróbarátai (Pilinszky János, Thurzó Gábor) beajánlották Góth Sándorhoz a Belvárosi Színházba, és fél évre a „színészfejedelem” tanítványa lett. Góth Sándor 1946 nyarán halt meg. Az 1946–47-es tanév első félévében az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia hallgatója volt. 1947 januárjától a Széll József vezette Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában folytatta színitanulmányait, ahol kiváló tanárok tanították: Ascher Oszkár, Rátkai Márton, Lázár Mária, Pethes Sándor, Várkonyi Zoltán, Sennyei Vera, Apáthi Imre és Gobbi Hilda. A Várkonyi Zoltán vezette Művész Színház ösztöndíjasa lett; színpadra is lépett, és a színház kamaraszínházában, a Kis Kamarában Balázs (Balás) László néven szerepelt.

1947. május 13-án feleségül vette Juhász Juditot, a Gamma Rt. alapító igazgatójának lányát. 1948. október 25-én megszületett első gyermekük, Péter, 1954. április 12-én második gyermekük, Zsuzsa, majd 1956. március 19-én harmadik gyermekük, Tamás.

1948-ban – az államosítás következtében – átkerült a Színház- és Filmművészeti Főiskolára – polgári származása miatt – Várkonyi Zoltán segítségével. 1949-ben a vezetés politikai okokra hivatkozva a főiskoláról eltávolította. November 17-én – elkeseredésében – Körmendnél tiltott határátlépést kísérelt meg, de elfogták és letartóztatták, 1950. január 1-jétől pedig 13 hónap börtönbüntetésre ítélték. Először Szombathelyen, majd a kaposvári börtönben ült. Itt hat hónapig együtt raboskodott Cziffra Györggyel.

1951 januárjában szabadult ki. Ekkor Görgey Gábor – akit szintén származási okokból eltanácsoltak a Bölcsészkarról – segítségével a Nemzeti Színházba került statisztának, majd a Madách és a Vígszínházban is fellépett néma szereplőként, mint például a Várkonyi Zoltán rendezte Sándor Kálmán: A harag napja című színművében.

1951 tavaszán jelentkezett Szörényi Évánál, hogy mint statiszta képességvizsgát tegyen. Katona József: Bánk bán Melinda–Ottó jelenetét választotta. Néhány mondat után a művésznő megállította és segítségéről biztosította, hogy szerződéshez juttatja.

1952. augusztus 1-jétől 1957 szeptemberéig a debreceni Csokonai Színház tagja volt. 1952–54-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskolán folytatja tanulmányait levelező tagozaton. 1954. április 18-án a Rómeó és Júlia bemutatója után augusztus 25-én színésszé nyilvánították és augusztus 25-én megkapta színészoklevelét.

1956-os tevékenysége szerkesztés

Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiben Debrecenben aktív politikai szerepet vállalt a színházi és a városi Forradalmi Bizottmány tagjaként, többek között neki is köszönhető, hogy a színházban semmiféle atrocitás nem történt. 1957 októberében a Madách Színházhoz szerződött. Akkoriban zajlott első kihallgatása a Budapesti Rendőr-főkapitányságon. 1958. augusztus 22-én Budapesten letartóztatták és a Gyűjtőfogházba vitték, ahol találkozott Darvas Ivánnal, akivel színházi „előadásokat” szerveztek. December utolsó napjaiban Debrecenbe szállították, ahol a fellebbviteli tárgyaláson visszatették az ügyet első fokra, ahová tanúkat is megidézhetett és szabadlábon védekezhetett. 1959. április 9-én a debreceni megyei bíróság – a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntettében – 2 év 2 hónap börtönre ítélte. 1959. szeptember 15-én a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. A szabadságvesztés időszakában elvált a feleségétől. Amnesztia következtében börtönbüntetését felezték, és beszámították az előzetes fogságban töltött négy hónapot is. 1960. július 20-án szabadult, Márianosztráról. Ekkor a Rutex nevű cég textilraktárában segédmunkás, majd a margitszigeti Casinóban és a pesterzsébeti Csiliben pincér volt.

Szabadulása utáni élete szerkesztés

1961 októberétől a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződhetett, amit Berényi Gábor járt ki számára Aczél Györgynél. 1964 szeptemberétől 1984 májusáig a Madách Színház tagja volt. 1968-ban feleségül vette Mikes Gabriellát (Killyt).

1984-ben nyugdíjaztatását kérte. 1985–89-ben a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia levelező hallgatója volt. 1986-tól haláláig a Gór Nagy Mária Színésztanodában tanított. 1989. december 5-én meghalt második felesége, Killy. 1993. február 7-én hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el.

Szakmai pályafutása szerkesztés

Mensáros László terrakotta mellszobra (Juha Richárd alkotása)

Színészi pályafutását Debrecenben kezdte, az 1952–1957-es évadokban szerepelt itt. Majd két évadra a Madách Színházba szerződött. Szabadulása után, 1961–1964 között a szolnoki Szigligeti Színházban játszott, majd 1964–1984 között ismét a Madách Színház tagja volt. 1984-ben vonult nyugdíjba, de továbbra is vállalt szerepeket mind a Madách Színházban, mind pedig vidéken.

Szerepeit mélyen intellektuálisan, ugyanakkor ironikus-bölcsen, humoros megközelítéssel formázta meg. Előadóművészként jelentkezett a XX. század című műsorával, amellyel új műfajt honosított meg a versmondás hazai művészetében.^[4]

Mensáros László nemcsak a politikával került összeütközésbe, hanem nehéz belső terhet is hordozott: „Csak jóval a halála után derült ki, hogy homoszexuális volt. Czeizel Endre 2007-ben közzétette, hogy a neves színész élete vége felé rábízta a titkát. A genetikusnak hátrahagyott üzenete szerint ő maga is vállalta volna nyilvánosan a másságát, ha kora és betegsége nem akadályozza meg benne...az azonban kevéssé valószínű, hogy másságából adódó plusz publicitást aprópénzre váltotta volna: botránykeltésre vagy politikai tőke kovácsolására.” (Deák-Sárosi László)^[5]^[6]

Főbb szerepei szerkesztés

Peter (Goodrich–Hackett: Anna Frank naplója);
Tuzenbach, Csebutikin (Csehov: Három nővér);
Hamlet (Shakespeare);
Hlesztakov (Gogol: A revizor);
Henry Higgins (Shaw: Pygmalion);
Maximus (Illyés Gyula: A kegyenc);
Bicska Maxi (Brecht–Weill: Koldusopera);
Bokor Pál (Örkény István: Vérrokonok);
Férfi (Arbuzov: Kései találkozás);
Norman Thayer (Thompson: Aranytó);
Lucifer (Madách: Az ember tragédiája);
Saját előadóestje: XX. század (1965)

Filmszerepei szerkesztés

Bolond április (1957)
Játék a szerelemmel (1957)
Butaságom története (1965)
Aranysárkány (1966)
Szevasz, Vera! (1967)
Nyár a hegyen (1967)
A múmia közbeszól (1967)
Jaguár (1967)
Ünnepnapok (1967)
Sellő a pecsétgyűrűn (1967)
Falak (1968)
Két nap júliusban (1968)
Három találkozás (1968)
Bánk bán (1968)
Halálnak halála (1969)
Történelmi magánügyek (1969)
Imposztorok (1969)
Próféta voltál szívem (1969)
Az ember tragédiája (1969)
A kegyenc (1969)
Utazás a koponyám körül (1970)
Egy örült éjszaka (1970)
N.N., a halál angyala (1970)
Arc (1970)
Szerelem (1971)
Csárdáskirálynő (1971)
Öt férfi komoly szándékkal (1971) (tévéfilm)
Szerelmespár (1972)
Harminckét nevem volt (1972)
Ártatlan gyilkosok (1973)
Giordano Bruno megkísértése (1973)
…és a holtak újra énekelnek (1973)
Ki van a tojásban? (1973)
Szörnyeteg (1974)
Sosem lehet tudni (1974)
Megtörtént bűnügyek (1974)
Segesvár (1974)
Aranyborjú (1974)
141 perc a befejezetlen mondatból (1975)
Az Elnökasszony (1975)
Az áruló (1975)
A szélhámos (1975)
Valaki (tévéjáték, 1975)
Oszlopos Simeon (1976)
A vihar (1976)
A zöldköves gyűrű (1977)
Sakk-matt (1977)
Feltételes vallomás (1978)
Csillag a máglyán (1978)
Küszöbök (1978)
Bolondok bálja (1978)
Cseresznyéskert (1979)
Telefonpapa (1982)
Humorista a mennyországban (1982)
Napos oldal (1983)
Hosszú vágta (1983)
Osztrigás Mici (1983)
Kémeri (1984)
Édes Anna (1990)
Privát kopó (1992)
Vigyázók (1992)

Rádió szerkesztés

Carel és Jozef Capek: A rovarok életéből (1965)
Lunacsarszkij: Cromwell (1965)
Nikolaj, Aldo: Kilátó (1965)
Schneider, Rolf: A harmadik keresztesháború (1965)
Carr, John Dickson: A császár szelencéje (1966)
Kuncz Aladár: A fekete kolostor (1967)
Giles Cooper: A sültgalamb (1968)
Homérosz: Odüsszeia (1970)
Áprily Lajos: Idahegyi pásztorok (1971)
Mesterházi Lajos: Hobby (1971)
Németh László: Gyász (1971)
Agatha Christie: Alibi (1972)
Balogh László: A tűnékeny alma (1972)
Kunert, Günther: Idővel tűz támad (1972)
Sommerset Maugham: Zsákutca (1972)
Karinthy Frigyes: E korban, melynek mérlege hamis (1973)
Karinthy Frigyes: Kiáltvány (1973)
Karinthy Frigyes: Minden másképp van (1973)
Karinthy Frigyes: Megnyomok egy gombot (1973)
Karinthy Frigyes: Hannibál és társai (1974)
Kolozsvári Grandpierre Emil: Négy-öt magyar összehajol (1976)
Cibula, Václav: Közönséges szombat (1977)
Sluckis, Mykolas: Nem veszett a mi kutyánk? (1977)
Zoltán Péter: Picasso (1977)
Walentin Chorell: Párbeszéd egy ablaknál (1979)
Byron - Rádiómontázs (1981)
Kamarás István: Bulányvölgyi állomások (1984)
Mészöly Miklós: My Jo (1987)
Ruitner Sándor: Lacrimosa (1991)

Kötetei szerkesztés

A XX. század; in: Egyedül a pódiumon. Öt művész, öt előadóest; szerk. Ny. Fazekas Zsuzsa; NPI, Bp., 1977 (Szkénetéka)
Mensáros László; sajtó alá rend. Hexendorf Edit, P. Török Margit Anna; Kairosz–Mensáros László Alapítvány, Szentendre–Bp., 2001
Mit is akartam mondani? Önéletrajz helyett; szerk., jegyz. Balatoni Monika; Kairosz, Bp., 2003 (Magyar Thália)
Mensáros László naplói; sajtó alá rend., szerk. P. Török Margit Anna; Kairosz–Mensáros László Alapítvány, Bp., 2010 + CD
Arany; szerk. Szathmáry István, szöveggond. Fejérvári Gergely; MMA, Bp., 2018 + CD
A XX. század; MMA, Bp., 2019 + CD
Mensáros László: Hamlet; szerk. Szathmáry István; MMA, Bp., 2019 + 2 CD

Elismerései szerkesztés

Emléktáblája a Corvin közben

Jászai Mari-díj (1956, 1969)
Művelődési Minisztérium nívódíj (1965) (a legjobb férﬁ alakítás kategória)^[7]
Magyar Filmkritikusok Díja – Legjobb férfi alakítás díja (1967)^[8]
Magyar Filmkritikusok Díja – Legjobb férfi alakítás díja (1968) (legjobb férﬁszínész alakítás kategória)^[9]
A legjobb férﬁszínész díj /Acapulcó/ (1968)^[10]
Érdemes művész (1972)
A Veszprémi tv-találkozó oklevele (1974)^[11]
Kiváló művész (1978)
Kossuth-díj (1980)
Magyar Rádió nívódíj (1987)^[12]
Nyíregyházi Városi Tanács nívódíja (1988)
Magyar Művészetért díj (1989)
Magyar Ifjúság Nagydíj (1989)
A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház örökös tag (1989)
Országos Rendező Iroda nívódíj (1990)
Erzsébet-díj (1990, 1992)
Pro Libertate 1956-os emlékérem kitüntetés (1991)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje^[13] (1992)
Magyar Örökség díj (2001, posztumusz)
Erzsébetváros díszpolgára (2004, posztumusz)