Michael Morris
Michael Morris, Killanin 3. bárója (London, 1914. július 30. – Dublin, 1999. április 25.) ír újságíró, szerző, sporttisztviselő volt, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hatodik elnöke. Az Egyesült Királyság főnemesi tagja lett 1927-ben, mint nagybátyja örököse, így 21 évesen bekerült a Lordok Házába, mint Lord Killanin.
| Michael Morris | |
.jpg) | |
| Született | 1914. július 30.[1][2][3][4][5] London |
| Elhunyt | 1999. április 25. (84 évesen)[1][2][3][4][5] Dublin[6][7] |
| Állampolgársága | ír[7] |
| Házastársa | Mary Sheila Cathcart Dunlop (1945. december 17. – )[8] |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Dora Maryan Hall George Henry Morris |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Galway |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Michael Morris témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fiatal évei szerkesztés
Morris Londonban született, George Morris alezredes és Dora Wesley Hall gyermekeként. Édesapját a franciaországi Villers-Cotterêts közelében ölték meg, amikor a brit hadsereg gyalogos alakulatait vezette. Családja tagja volt annak a 14 családnak, amelyek a "Galway-i törzset" alkották. Középfokú tanulmányait az Eton College-ban végezte, majd a Sorbonne-on, illetve a Cambridge-i Magdalene College-ban tanult, utóbbiban elnöke volt a híres Footlight drámai klubnak. Az 1930-as évek közepén újságíróként kezdett el dolgozni, a Daily Express-nek, a Daily Sketch-nek, később a Daily Mail-nek. 1937-1938-ban haditudósítóként dolgozott a második kínai–japán háború idején.
Család szerkesztés
Lord Killanin Sheila Cathcart Dunlop-ot 1945-ben vette feleségül, három fiuk: George, Michael, John, és egy lányuk, Deborah született.[10][11]
Katonaként szerkesztés
1938 novemberében Killanint kinevezték a Brit Hadsereg egyik területi egységéhez, mint toborzót, azzal a feladattal, hogy újságíró társait, illetve zenész és színész barátait hívja be a hadseregbe. Hamarosan elérte az őrnagyi fokozatot, és lehetősége nyílt részt venni a D-day megtervezésében és a normandiai csatában, a 79. páncélos hadosztály 30. páncélos alakulatában, amelyért megkapta a Brit Birodalom Érdemrendjét. Leszerelése után Írországba távozott, és 1951-ben lemondott megbízatásáról.
A NOB elnöke szerkesztés
1950-ben Killanin az Ír Olimpiai Tanács elnöke lett, 1952-től ő képviselte hazáját a NOB-ban. 1968-ban alelnök lett, majd 1972-ben Avery Brundage örökébe lépett, közvetlenül a müncheni olimpia előtt.[12] Elnöksége alatt az olimpiai mozgalom nehéz időszakon ment át, megbirkózott az 1976-os montreali olimpia szervezésével kapcsolatos pénzügyi botránnyal, és az 1980-as olimpia bojkottjával. Egyedüli indulóként Lake Placid és Los Angeles városa lett „kiválasztva” az 1980-as téli, illetve az 1984-es nyári olimpia helyszínéül, más kandidáló város nélkül. Lord Killanin közvetlenül a moszkvai olimpia előtt lemondott, helyét Juan Antonio Samaranch vette át.
Egyéb posztok szerkesztés
Killanin Monaco tiszteletbeli írországi konzuljaként szolgált 1961 és 1984 között.
Filmek szerkesztés
Killanin számos vállalat igazgatója volt, és megfordult a filmiparban is, együttműködve barátjával, John Forddal, például A nyugodt férfiban, mely két Oscar-díjat nyert, illetve számos film producereként is dolgozott.
Halála szerkesztés
Killanin dublini otthonában hunyt el 84 éves korában, a családi kriptában helyezték örök nyugalomra Galway-ben.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ a b Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ a b Catalog of the German National Library (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. január 12.)
- ↑ p38693.htm#i386930, 2020. augusztus 7.
- ↑ BOE-A-1976-19970
- ↑ Double blow to Gold Cup trainer. Sunday Independent, 2007-03-04. Hozzáférés ideje:: 2010-10-23.
- ↑ Haughey in tribute to Lord Killanin. Irish Independent, 1999-04-30. Hozzáférés ideje:: 2010-10-23.
- ↑ (1972. október 1.) „Olympic Review” N59, 355. o. [2011. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 17.)
Források szerkesztés
- Lord Killanin. My Olympic Years, autobiography. HarperCollins (1983). ISBN 0-688-02209-X
- Lord Killanin. Olympic Games 1988. Penguin Group (1988). ISBN 0-7181-2391-3
- Lord Killanin, Michael V. Duignan. Shell Guide to Ireland. Gill & Macmillan (1989). ISBN 0-7171-1595-X
