Mika Sándor
Mika Sándor (Brassó, 1859. február 12. – Budapest, 1912. május 1.) magyar történész, filozófiai doktor, főgimnáziumi rendes- és egyetemi magántanár.
| Mika Sándor | |
| Született | 1859. február 12.[1][2] Brassó |
| Elhunyt | 1912. május 1. (53 évesen)[1][2] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem (–1879) |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mika Sándor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja szerkesztés
Brassóban született, és itt végezte el középiskoláit is. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári, berlini és párizsi egyetemeken végezte. 1879-ben tett doktorátust és tanári vizsgát a kolozsvári egyetemen. 1883 és 1886 között magántanár a kolozsvári egyetemen, 1886-tól 1892-ig a Brassói Főreáliskola, 1892-től 1895-ig a budapesti VII. kerületi főgimnázium, 1895-től a tanárképző-intézet gyakorló főgimnázium tanára, egyben szakvezető tanár az Eötvös-kollegiumban. Itt nagy hatást gyakorolt, főleg forráskritikai módszerével és egyetemes történeti távlataival a fiatal történésznemzedékre (Szekfű Gyula, Eckhart Ferenc stb.). 1897-ben a budapesti egyetemen Erdély történelmének magántanárává képesítették.
Cikkei a Budapesti Szemlében (1883ː A pápaság felemelkedése a XI. században, 1884; Ranke felfogása a középkor kezdetéről); az Erdélyi Múzeumban (1885ː A franczia forradalom a legújabb világításban és könyvismertetés, 1891ː Egy év Brassó és Erdély történetéből – 1613); a Századokban (1886ː könyvismertetés, 1893ː Történelmi irodalmunk 1892-ben); a brassói állami reáliskola Értesítőjében (1888ː Egy szász történetíró a múlt századból: Hermann Mihály); a Brassó című folyóiratban (1890. 10., 11. számː Menyegzői szokások a XVII. században); a Történelmi Tárban (1893–1894ː I. Rákóczy György összeköttetése Brassóval) jelentek meg, de írt a Turulba és az Uraniába is; illetve a Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa volt.
Főbb művei szerkesztés
- Richelieu bíbornok-minister befolyása Francziaországra és Európára. Kolozsvár, 1879. (Ism. Erdélyi Múzeum).
- Az investitura kérdése Erdélyben. Kolozsvár, 1884. (Különnyomat az Erdélyi Múzeum kiadványaiból).
- Weiss Mihály, egy szász államférfiú a XVII. századból. Budapest, 1893. (Magyar történeti életrajzok IX. kötete → ismerteti a Budapesti Szemle LXXV.) Online
- A hűbériség és keresztes hadjáratok kora. Budapest, 1900. (Nagy képes világtörténet V. kötete → ismerteti a Vasárnapi Ujság 43. sz.); Elektronikus elérés: [1]
- Világtörténet. Budapest, 1902. I–III.
- Béla király névtelen jegyzőjének könyve a magyarok tetteiről. (ford. Szabó Károly, javította és bevezetéssel ellátta Mika Sándor). Budapest, 1898.
Ezenkívül 1901-től Angyal Dáviddal szerkesztett történeti tankönyveket a gimnáziumok és reáliskolák számára.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10514.htm, Mika Sándor, 2017. október 9.
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
Források szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. [2]
- Bokor József (szerk.). Mika Sándor, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2017. január 25.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914. [3]
