Mirko Božić

horvát író

Mirko Božić (Sinj, 1919. szeptember 21.Zágráb, 1995. augusztus 1.) horvát író volt.

Mirko Božić
Élete
Született1919. szeptember 21.
Sinj, Horvátország
Elhunyt1995. augusztus 1. (75 évesen)
Zágráb, Horvátország
Kitüntetései
  • NIN Prize (Neisplakani, 1955)
  • Ivan Goran Kovačić Award (Colonnello, 1976)
  • City of Zagreb Award (1981, 1982)
  • Vladimir Nazor Award (lifetime achievement, 1985)

Élete és pályafutása szerkesztés

Az általános iskolát és a középiskolát (1930–1938) Sinjben végezte. 1938-tól jogot tanult Belgrádban, majd 1941-ben Zágrábban szerzett diplomát.[1] 1941-től 1943-ig a Népi Felszabadítási Mozgalom sinji szervezetével működött együtt, majd a felszabadult területre költözött. A háború alatt a Spliti Regionális Népi Felszabadítási Bizottság (NOO) színjátszó csoportját vezette, majd a felszabadulás után a spliti területi NOO kulturális referense (1945–47), a Spliti Pionir színház vezetője (1946/47), illetve a Spliti Opera énekese (1946–47) volt. 1947-ben és 1948-ban a fiumei Ivan Zajc Nemzeti Színház titkára volt, 1948–52-ben a Horvát Kommunista Párt Központi Bizottsága (CK KPH) agitprop osztályán dolgozott, majd a Zágrábi Horvát Nemzeti Színház színigazgatója (1952–1954) volt.[1] Ezután független íróként dolgozott Zágrábban, a Kulturni radnik (1958), a Literatura (1958), a Književnik (1959–60) és a Telegram hetilapot (1960–65) szerkesztette. 1965 és 1969 között a zágrábi Horvát Nemzeti Színház a színházépület felújításáért felelős intendánsa volt.[2] 1967 és 1974 között a Horvát Szocialista Köztársaság (SRH) Parlament Kulturális és Oktatási Tanácsának elnöke, a Horvát Köztársaság Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Horvát Köztársaság parlamentjének alelnöke (1970- 74.), a Horvát Köztársaság Elnökségének tagja (1974–78), 1978-tól a Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Bizottságának (CK SKJ) tagja. 1956-ban és 1959/60-ban a Horvát Írószövetség és a Ča nyelvjárás parlamentjének elnöke (1969–1973) volt. A Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia (JAZU) rendes tagja (1975) és a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia (SANU) levelező tagja volt.[1] Irodalmi munkásságáért megkapta a Szövetségi Irodalmi Díjat (1949), a Horvát Írószövetség díját (1952), a NIN-díjat (1955) és a Goran-díjat (1976), az AVNOJ-díjat (1979), valamint a Vladimir Nazor-díjat (1986).[2]

Irodalmi tevékenysége szerkesztés

Az irodalomban a „Napad iz hravat” és a „Moderni zvuci” című szatirikus drámai kísérletekkel már középiskolásként letette névjegyét, amelyeket a sinji amatőr társulat adott elő. Később rövid jeleneteket és színdarabokat írt a felszabadult területen lévő színházi csoportoknak. Első megjelent munkája a „Protivnica” (Vjesnik, 1945) című regénye volt. Szövegeket írt és népmeséket adaptált a spliti bábszínház számára. 1947-ben jelent meg a Most című drámája, melynek első előadása Pélmonostorban volt 1948-ban, majd a Devet gomolja (1949), Povlačenje (1949), Skretnica (1951), Ljuljačka u tužnoj vrbi (1956), és a Pravednik (1961) című színdarabok következtek. Božić első darabjai tematikusan a Sinj-Cetina régió háborús körülményeihez kapcsolódnak, és olykor megemlékező jellegűek voltak. A Povlanje és a Pravednik háborús drámákban, valamint a Ljuljačka u tužnoj vrbi és a Svilene papuče című, háború utáni ciklusban Božić etikai és pszichológiai alapon közelíti meg a bonyolultabb dramaturgiai részeket.[1]

A színdarabok, novellák és regények mellett rádiójátékokat, tévésorozatot, filmforgatókönyvet publikált. Esszéi és kritikai cikkei a szocialista társadalom irodalmi, különösen kulturális problémáiról a Vjesnik, Telegram, Forum, Naše teme, Kaj, Hvarska konferencija stb. kiadványokban jelentek meg. Prózáját áthatja az egyszerű ember életének kritikus szemlélése. A maga elemi formájában foglalkozik a természet megnyilvánulásaival: az önfenntartásért folytatott harctól a legfelsőbb humanizmusig. A horvát irodalmi nyelvről alkotott nézeteit a „Zapisi usputni” című könyvében ismertette.[1] A regényekben a háború utáni idők társadalmi negativitása szatirikusan formálódik. Božić azon írók közé tartozik, akik könnyed humorral illetik a népi felszabadító háború témáját.[2] Műveit lefordították albán, bolgár, angol, eszperantó, finn, magyar, macedón, holland, német, lengyel, román, orosz, szlovák, szlovén és olasz nyelvekre.

Művei szerkesztés

  • Most. Zagreb 1947.
  • Devet gomolja. Zagreb 1949, Beograd 1950.
  • Povlačenje. Zagreb 1949, Beograd 1950, 1959.
  • Drame. Povlačenje. Most. Devet gomolja. Zagreb 1950.
  • Skretnica. Zagreb 1950.
  • Kurlani, gornji i donji. Zagreb 1952, Beograd 1958.
  • Novele. Zagreb 1953.
  • Neisplakani. Zagreb 1955, Sarajevo 1958, Beograd 1969.
  • Ljuljačka u tužnoj vrbi. Beograd 1957.
  • Svilene papuče. Zagreb 1959.
  • Drame. Povlačenje. Ljuljačka u tužnoj vrbi. Svilene papuče. Zagreb 1960.
  • Drame. Povlačenje. Ljuljačka u tužnoj vrbi. Pravednik. Zagreb 1968.
  • Odabrana djela Mirka Božića. Zagreb 1970.
  • Hrvatski književni jezik u svjetlu izmjena Ustava SR Hrvatske. Split 1973.
  • Svilene papuče. Djevojka i hrast. Beograd 1973.
  • Colonnello. Zagreb 1975.
  • Djevojka i hrast i druge priče. Zagreb 1975.
  • Zapisi usputni. Split 1975.
  • Bomba. Zagreb 1976.
  • Aktualni tokovi kulture i stvaralaštva u Hrvatskoj (társszerzők M. Bošnjak és D. Grubiša). Beograd 1979.
  • Izabrana djela. Pet stoljeća hrvatske književnosti, 147. Zagreb 1980.
  • Tijela i duhovi. Zagreb 1981.
  • Izabrana djela, 1–6. Zagreb 1986.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Šicel: Miroslav Šicel - Hrvtaski biografski leksikon: Božić, Mirko. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (1989) (Hozzáférés: 2022. szeptember 10.)