Miszláv horvát fejedelem
Miszláv, vagy Mojszláv (horvátul: Mislav, Mojslav, latinul: Mislavus, Muisclavus) a Tengermelléki Horvátország fejedelme volt 835-től haláláig, körülbelül 845-ig. I. Trpimir oklevelében „Mislavus”, de néhány átiratban „Oyislavus”, János diakónus „Chronicum Venetum” című művében pedig „Muisclavus” alakban szerepel.
| Miszláv | |
| Tengermelléki Horvátország fejedelme | |
| Uralkodási ideje | |
| 835 – 845 | |
| Elődje | Vladiszláv |
| Utódja | I. Trpimir |
| Született | 1. évezred |
| Elhunyt | 845 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Miszláv valamikor Vladiszláv után került hatalomra Dalmát Horvátország fejedelmeként. [1] Miszláv uralmáról nagyon keveset tudunk.[1] Az első horvát uralkodó volt, aki összetűzésbe került a Velencei Köztársasággal. A háború okait és lefolyását nem tudni biztosan, de azt tudni lehet, hogy 839-ben Pietro Tradonico velencei dózse és haditengerészete a horvát tengerpart megszállására indult. A tengerparti Sveti Martin váránál azonban a horvát csapatokkal megütközve a dózse meggondolta magát, és kibékült Miszlávval akivel 839-ben szerződést írt alá. Ezután a dózse délre ment, hogy megtámadja a neretvánokat, de ott is kibékült Družak neretvai nagyzsupánnal. Erről számol be János diakónus 1018 után kiadott „Chronicon Venetum” című művében, ahol Miszlávnak „princeps” és Družaknak pedig „iudex” címet ad. A következő évben (840) a neretvánok Deodatus nagyzsupán vezetésével egy tengeri csatában teljesen legyőzték a velenceieket, így Pietro dózsénak, mint nagy vesztesnek, vissza kellett térnie Velencébe.[2]
Miszláv fejedelem ellentétben elődjével jó kapcsolatokat ápolt a szomszédos bizánci uralom alatt álló Dalmácia tengerparti városaival, ami a horvát tengeri hatalom növekedéséhez vezetett, mivel Miszláv a neretvánok és a velenceiek mintájára új hajókat építtetett.
A közép-dalmáciai Klisszából uralkodott, székhelyévé pedig Klissza várát tette meg.[3] Miszláv hitbuzgó uralkodó volt. Putaljon (a Kozjak-hegy lejtőin) megépítette a Szent György-templomot,[4] melynek földet és jobbágyokat adományozott.[1] (A mai Kaštel Sućurac nevét a Sv. Jure (Szent György) faluról kapta, amit a templomról neveztek el.) Spalato városának szomszédjaként, ahol akkoriban Justinus volt az érsek, Miszláv elhatározta, hogy a spalatoi érsekség megkapja a szomszédos Klisszában lévő birtoka termésének és állatainak tizedét.[5] Ez volt az első ajándék, amit a spalatoi egyház egy horvát uralkodótól kapott horvát földön, de egyben bölcs politikai lépés is, mert a spalatoi templom akkor bizánci területen és konstantinápolyi pátriárka fennhatósága alatt állt. Ezzel kezdetét vette a dalmát városokkal való jó kapcsolatok kialakítása.
A szárazföldi és tengeri katonai erő még jobb megszervezésével Miszláv egyre inkább megerősítette a horvát fejedelemséget. Mindig nagyszámú gyalogos és lovas katona állt rendelkezésére, akik íjat és nyilat, kardot, lándzsát és egyéb fegyvereket használtak. Rendelkezésére állt jó néhány hajó is megfelelő legénységgel. 840-től a neretvánoknak és a horvátoknak Bizánccal és a velenceiekkel együtt egy közös veszély ellen kellett megküzdeniük, a Kotori-öblöt, Raguzát és az Adria más részeit ostromló arab kalózokkal. [1] Úgy tűnik, ekkor történt a tengermelléki horvátok frank uralom alóli felszabadulása is. VII. Kónsztantinosz bizánci császár De administrando imperio című művének XXX. fejezetésen említi e horvátok hétéves harcát a frankok ellen és a horvátok végső győzelmét.[6]
A Zára melletti Biljani Donjiban található Begovača lelőhelyen talált leletek közelmúltbeli vizsgálata szerint Miszláv neve szerepel az oltárkerítés dedikációs feliratán. A rekonstruált felirat latinról lefordítva így szól: „Isten kegyelméből és ... ... Miszláv fejedelem idejében ... ... feleségével ... ... lelke üdvösségére helyreállította ezt a templomot.”[7]
Miszlav utóda 845 körüli halála után I. Trpimir lett. Nem ismert, hogy Trpimir rokonságban állt-e vele.[1]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d e Hrvatska enciklopedija
- ↑ Chronicon Venetum 903. o.
- ↑ History of Klis
- ↑ Mužić 268. o.
- ↑ Šišić 103. o.
- ↑ De administrando
- ↑ Josipović 129-148. o.
Források szerkesztés
- ↑ Chronicon Venetum: Joannes Venetus Diaconus: Chronicon Venetum Et Gradense.
- ↑ De administrando: Konstantin Porfirogenet: O upravljanju carstvom, prijevod i komentari Nikola pl. Tomašić (hrvatski), R. [Romilly] J. [James] H. [Heald] Jenkins (engleski), priređivač grčkog izvornika Gyula Moravcsik. Zagreb: Dom i svijet (Biblioteka Povjesnica). 2003. ISBN 953-6491-90-7
- ↑ Hrvatska enciklopedija: Hrvatska enciklopedija: Mislav. www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2021. november 19.)
- ↑ History of Klis: Historical Unit Kliški uskoci: History of Klis and Fortress. www.kliskiuskoci.hr. Klis (Hozzáférés: 2021. november 19.)
- ↑ Josipović: Ivan Josipović: Prijedlog za čitanje imena kneza Mislava na natpisu s Begovače. Archaeologia Adriatica, VI. évf. 1. sz. (2012) Hozzáférés: 2021. november 19.
- ↑ Mužić: Ivan Muzić: Hrvatska povijest devetoga stoljeća. archive.org. Split: Muzej hrvatskih arheoloških spomenika (2011) (Hozzáférés: 2021. november 19.)
- ↑ Šišić: Ferdo Šišić: Povijest Hrvata. Split: Marjan tisak. 2004. ISBN 9532141979
| Előző uralkodó: Vladiszláv |
|
Következő uralkodó: I. Trpimir |
