A mitoszóma az egysejtű eukarióta szervezetek némelyikében megtalálható, kettős membránba burkolt sejtszervecske. Csak a közelmúltban találták meg és adtak nevet neki,[1] funkcionalitását még nem teljesen ismerjük. Kezdetben „crypton”-nak is nevezték, de ez az elnevezés már nem használatos.

Mitoszómát kizárólag anaerob vagy mikroaerofil életmódú élőlényekben találtak, melyek nem rendelkeztek mitokondriummal. Ezek nem képesek energiához jutni oxidatív foszforilációval, ami általában a mitokondrium feladata. A mitoszómát elsőként az emberi vastagbélben élősködő Entamoeba histolytica amőbában fedezték fel.[1][2] Később azonosították őket a kisspórás gombák több fajában[3][4] és a Giardia intestinalisban.[5]

Szinte teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy a mitoszómák a mitokondriumból erednek. Azokhoz hasonlóan kettős membránjuk van, és a legtöbb fehérje aminosavakból álló célba juttató szekvenciáinak segítségével jut el hozzájuk.[1][3][4] A célba juttató szekvencia hasonló a mitokondriuméhoz és a valódi mitokondriális előszekvenciák eljuttatják a fehérjéket a mitoszómákba is..[1] Több, a mitoszómákhoz köthető fehérjéről mutatták már ki, hogy szorosan köthetők a mitokondriumokhoz[2] vagy a hidrogenoszómákhoz (amiket szintén elcsökevényesedett mitokondriumoknak tartanak).[6]

Jelenlegi tudásunk szerint a mitoszómáknak valószínűleg a vas-kén komplex szintézisében van szerepük, mivel nem találhatók meg bennük a főbb mitokondrium-funkciókhoz (aerob légzés, a hem szintézise) köthető fehérjék, a vas-kén komplex szintéziséhez szükséges frataxin, cisztein-deszulfuráz, Isu1 és a mitokondriális Hsp70 viszont igen.[4]

A mitokondriumokkal ellentétben a mitoszómák nem tartalmaznak géneket. A mitoszóma-komponensek génjeit a sejtmag genomja tartalmazza.[1] Egy korábbi tanulmány DNS-t vélt felfedezni ebben a sejtszervecskében,[7] ám az újabb kutatások erre rácáfoltak.[8]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d e (1999) „The mitosome, a novel organelle related to mitochondria in the amitochondrial parasite Entamoeba histolytica”. Molecular microbiology 32 (5), 1013–21. o. DOI:10.1046/j.1365-2958.1999.01414.x. PMID 10361303.  
  2. a b (2003) „Analysis of genes of mitochondrial origin in the genus Entamoeba”. The Journal of eukaryotic microbiology 50 (3), 210–4. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.2003.tb00119.x. PMID 12836878.  
  3. a b (2002) „A mitochondrial remnant in the microsporidian Trachipleistophora hominis”. Nature 418 (6900), 865–9. o. DOI:10.1038/nature00949. PMID 12192407.  
  4. a b c (2008) „Localization and functionality of microsporidian iron–sulphur cluster assembly proteins”. Nature 452 (7187), 624. o. DOI:10.1038/nature06606. PMID 18311129.  
  5. (2003) „Mitochondrial remnant organelles of Giardia function in iron-sulphur protein maturation”. Nature 426 (6963), 172. o. DOI:10.1038/nature01945. PMID 14614504.  
  6. (2005) „Giardia mitosomes and trichomonad hydrogenosomes share a common mode of protein targeting”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 102 (31), 10924–9. o. DOI:10.1073/pnas.0500349102. PMID 16040811.  
  7. (2000) „The Entamoeba histolytica Mitochondrion-Derived Organelle (Crypton) Contains Double-Stranded DNA and Appears to Be Bound by a Double Membrane”. Infection and Immunity 68 (7), 4319. o. DOI:10.1128/IAI.68.7.4319-4322.2000. PMID 10858251.  
  8. (2004) „Mitosomes of Entamoeba histolytica are abundant mitochondrion-related remnant organelles that lack a detectable organellar genome”. Microbiology 150 (Pt 5), 1245. o. DOI:10.1099/mic.0.26923-0. PMID 15133087.