Mocsarak és lápok állatvilága
A szabályozatlan vizek partjai mentén mocsaras és lápos területek kínálnak értékes élőhelyeket. A sűrű nádas sok állatfajnak nyújt táplálékot és védelmet, például a barkós cinegének és a törpeegérnek. A mocsarak állandó változáson mennek át. Fejlődésük során a sekély víz helyén száraz földterület alakul ki. A mezőgazdaságilag hasznosítható területek iránti növekvő igények következtében azonban az elmúlt századokban túlságosan felgyorsult ez az átalakulás.
A partok állat- és növényvilága szerkesztés
.jpg)
A mocsarak természetes velejárói a közép-európai geológiai mélyületeknek. Általában sekély, tápanyagokban gazdag tavak és széles, lomha vízfolyások mellett fekszenek és kiterjednek a sík mélyalföldekre. A mocsarakat legtöbbször sűrűn benövi a nád, a szittyó és a sás. Állatok egész sorának nyújtanak védelmet és vadászterületet; olyanoknak is, amelyek a szomszédos lápterületekről vagy egyéb élőhelyekről látogatnak át. Mások itt honosak és teljes mértékben alkalmazkodtak a náderdőben való élethez. A lápvidéket nyáron lepkék, szitakötők és egyéb rovarok nagy tömegei népesítik be. Olykor-olykor a pompázatos fecskefarkú lepke is fellelhető köztük. Előfordul hogy társul hozzá az óriás szitakötő is, amely kisebb rovarokra vadászva és körzetét védelmezve állandóan ide-oda röpdös. A nádasban további gerinctelenek is élnek, különféle pókok (például kaszáspók), csigák és ászkák. Az ászkák fontos szerepet játszanak a mocsár növényzetének lebontásában és a humuszképzésben. A gyepi békáknak viszont óvakodniuk kell a madaraktól és a vízisiklóktól. A vízipocok a nedvdús növényeket rágja meg. Egyik ellensége a menyét, amely vadászni gyakran jár a nádasba, de kölykeit természetesen száraz területen hozza világra.
Madarak a nádrengetegben szerkesztés
A mocsaraknak és lápoknak minden bizonnyal a madarak a legfeltűnőbb lakói, különösen is a seregély és a fecskék, amelyek az éjszakát a dús nádasban töltik. Más fajok, mint például a búbos vöcsök, a nádasban fészkelnek. Madárfajok egész sora kötődik szorosan a mocsári élőhelyhez és válik egyre ritkábbá a vizenyős területek csökkenésével. Némely kiterjedt lápvidéken még mindig felhangzik a bölömbika hangja. Ez a félénk madár a nádasban vadászik: tőrszerű csőrével békákat, gőtéket, férgeket és halakat „döf fel”. Barna csíkozású tollruhája kitűnően álcázza, különösen akkor, ha „rejtekállásban” csőrét feltartja. A guvat és a rétihéja immáron szintén ritka madarak Közép-Európában. A guvat a nádasban puhatestűeket és férgeket keres, míg a réti héja a magasból figyeli a nádrengeteget és leszegett fejjel, hallása és látása segítségével próbálja a kis gerinceseket „kifürkészni”. Kistermetű madarak suhannak ide-oda, amint rovarokat és pókokat keresnek. Közülük az egyik legritkább a jellegzetes hosszú farkú és fekete „bajuszú” barkós cinege. Télen magokkal, nyáron pedig rovarokkal táplálkozik.
Leggyakrabban előforduló állatfajok szerkesztés
barkós cinege, szegélyes vidrapók, kaszáspók, ugrópók, bölömbika, óriásszitakötő, tarkalepke, vízipocok, réti héja, guvat, búbos vöcsök, nádi sármány, fecskefarkú lepke, gyepibéka, mocsári csiga, ászka, nádirigó, foltos nádiposzáta
Források szerkesztés
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6