Mont Cenis (vonat)
A Mont Cenis egy nemzetközi vasúti járat volt, amely összekötötte a franciaországi Lyont az olaszországi Milánóval. A járatot arról a hegyláncról nevezték el, amelyen átment a francia-olasz határon lévő Fréjus-alagútban (francia nyelven: Mont Cenis alagút).[1]
| Mont Cenis | ||||
 | ||||
| ETR 460 sorozatú billenőszekrényes vonat | ||||
| Típus | Trans Europ Express (TEE) (1957–1972) Rapide (1972–1980) InterCity (1980–1996) EuroCity (1996–2003) | |||
| Státusz | megszűnt | |||
| Hely | Olaszország Franciaország | |||
| Névadó | Mont Cenis (Alpine subsection) | |||
| Elődje | Le Transalpin | |||
| Első járat | 1957. június 2. | |||
| Utolsó járat | 2003. december 14. | |||
| Utódja | EC Carravagio | |||
| Volt üzemeltető | SNCF FS | |||
| Vonal kezdete | Lyon | |||
| Vonal vége | Milánó | |||
| Távolság | 465 km | |||
| Járatsűrűség | naponta | |||
| Vonatszám | TEE 15 / TEE 14 | |||
| Nyomtáv | 1435 mm | |||
| Villamos vontatás | 3 kV DC (Olaszország) 1,5 kV (Franciaország) | |||
| Vasútvonal | Fréjus-vasútvonal (Lyon-Torino) | |||
 | ||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mont Cenis témájú médiaállományokat. | ||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | ||||
Története szerkesztés
A Mont Cenis az 1954 óta Lyon és Milánó között ugyanazon az útvonalon közlekedő francia Rapide járat, a Le Transalpin korszerűsített utódja volt. 1957-ben a TEE hálózat nem volt összefüggő, egy északi és déli részből állt. A déli rész központja Milánó volt, és négy TEE járatot terveztek indítani Milánóból. Azonban az olasz ALn 442-448 vonatok nem készültek el időben a TEE hálózat 1957. június 2-i elindításáig, és ennek következtében a francia RGP-825-tel üzemeltetett Mont Cenis volt az egyetlen, amely időben elindult. Az RGP-825-öt 1960. május 29-én az olasz ALn 442-448 sorozatú dízelmotorvonat váltotta fel,[2] így a TEE hálózat teljes déli részét a Ferrovie dello Stato üzemeltette. Ez a csere egyáltalán nem hozott javulást, mert az ALn 442-448 vonatok alig tudtak megbirkózni azzal feladattal, ami a Brenner útvonalon (A TEE Mediolanum útvonalán) várt rájuk, a hegyvidéki környezet lejtői és emelkedői miatt az átlagsebesség 85 km/h-ról 75 km/h-ra csökkent.[3]
1966-ban a Catalan Talgo bemutatkozott a Genf–Portbou viszonylaton, és Chambéry állomáson az időzített átszállási kapcsolat megteremtése érdekében a nyugat felé tartó Mont Cenis menetrendjét fél órával eltolták, ezzel első osztályú összeköttetést teremtve Milánó és Spanyolország között.[4]
Trans Europ Express szerkesztés
Az 1971/72-es téli menetrend szerkesztés
A Mont Cenis utolsó menetrendje a TEE hálózat részeként,[5] Franciaország a közép-európai időzónában, Olaszország pedig abban az időben a kelet-európai időzónában volt megtalálható, így Modane és Bardonecchia közötti a valós utazási idő 20 perc volt.
| TEE 15 | Ország | Állomás | km | TEE 14 |
|---|---|---|---|---|
| 18:00 |  Franciaország |
Lyon Perrache | 0 | 11:35 |
| 19:13 | Franciaország |
Chambéry | 107 | 10:23 |
| 19:23 | Franciaország |
Montméllan | 121 | **:** |
| 19:57 | Franciaország |
St Jean de Maurienne | 178 | 09:43 |
| 20:28 | Franciaország |
Modane | 206 | 09:13 |
| 21:48 |  Olaszország |
Bardonecchia | 226 | 09:54 |
| 21:57 | Olaszország |
Oulx C.C.S. | 237 | 09:40 |
| 22:47 | Olaszország |
Torino Porta Nuova | 362 | 08:37 |
| 22:57 | Olaszország |
Torino Porta Susa | 368 | 08:29 |
| 00:25 | Olaszország |
Milano Centrale | 465 | 07:00 |
Rapide szerkesztés
1972. szeptember 30-án az ALn 442-448 motorvonatokat kivonták a forgalomból, és főként az olasz második generációs TEE vonataival helyettesítették őket. A Mont Cenis járatot egy első osztályú Rapide váltotta fel, amely a francia RGP motorvonattal közlekedett. Bár ez a TEE korábbi állományából való volt, a vonat narancssárga/szürke SNCF színekkel volt fényezve, és már nem volt része a TEE hálózatának.[6] 1978. május 28-án a gördülőállományt felváltották a francia Corail és az olasz Eurofima kocsikból álló mozdonyokkal vontatott vonatok.[7] 1980. június 1-jén a Mont Cenis-t nemzetközi InterCity járattá alakították.
EuroCity szerkesztés
Csak 1996. szeptember 29-én, majdnem tíz évvel az EuroCity hálózat bevezetése után vált a Mont Cenis EuroCity-vé. 1996. szeptember 29-én öt EuroCity járatot vezettek be Lyon és Torino között.[8] Közülük három, a Mont Cenis, az Alexandre Dumas és a Manzoni Milánóig közlekedtek; a másik kettő, a Fréjus és a Monginevro csak a Torino-Lyon szakaszt szolgálta ki. Az Alexander Dumas és a Manzoni járatok Milánó és Párizs között közlekedtek TGV szerelvényekkel, a másik hármat az FS ETR 460 sorozatú billenőszekrényes vonatokkal üzemeltették. A billentési tulajdonsága miatt az ETR 460 30 perccel gyorsabban tudta megtenni a távot a hegyeken át, mint egy TGV. Ez az olasz sorozat azonban ugyanannyira megbízhatatlan volt, mint az ALn 442-448 állomány néhány évtizeddel korábban, és két tél után az egyik olasz járatot megszüntették, hogy a másik kettőt a karbantartási idők között elérhető vonatokkal lehessen kiszolgálni. 2000 májusában a franciák meg akartak szabadulni ettől az olasz problémától, és szorgalmazták az ETR 460 motorvonatok helyett mozdony vontatta vonatok forgalomba állítását. Ez 2002. december 15-én valósult meg, és a mozdonycserére Modane-ben került sor. Egy évvel később a Mont Cenis helyét a TGV Caravaggio szolgáltatás vette át, és a Mont Cenis járat végleg megszűnt.
Források szerkesztés
- ↑ La Légende des TEE p. 172.
- ↑ Il TEE Breda p. 17.
- ↑ Das grosse TEE Buch p. 103
- ↑ Il TEE Breda p. 18.
- ↑ Vorfahrt in Europa table 21
- ↑ La Légende des TEE p. 174.
- ↑ Il TEE Breda p. 21.
- ↑ La Légende des TEE p. 175.
Irodalom szerkesztés
- Werbeamt der DB. Vorfahrt in Europa, TEE 1971/72 (német nyelven). Franciaországnkfurt am Main: Deutsche Bundesbahn (1971)
- Hajt, Jörg. Das grosse TEE Buch (német nyelven). Bonn/Königswinter: Heel Verlag (2001). ISBN 3-89365-948-X
- Dell'Amico, Franciaországnco. Il TEE Breda (olasz nyelven). Savona: ACME (2005)
- La Légende des Trans Europ Express (francia nyelven). Vannes: LR Presse (2007). ISBN 978-29-036514-5-9
