Mozart (vonat)

nemzetközi gyorsvonat

A Mozart egy nemzetközi gyorsvonat volt, amely Strasbourgon, Stuttgarton és Münchenen keresztül kötötte össze Párizst Béccsel.[1] 1954-ben indult a szolgáltatás, F-Zugként Strasbourg és Salzburg között, majd tíz évvel később meghosszabbították. 1983-ban újra FD-Zuggá minősítették át, majd 1989-ben felvették az EuroCity hálózatába.[2] 2007-ig üzemelt, amikor is az újonnan megnyitott LGV Est TGV-járat váltotta fel. Nevét Wolfgang Amadeus Mozart zeneszerzőről kapta,[1] és számos olyan várost szolgált ki, amelyhez köze volt.[3]

Mozart
A párizsi Gare de l'Est pályaudvar
A párizsi Gare de l'Est pályaudvar
TípusF-Zug (1954–1983)
FD-Zug (1983–1989)
EuroCity (1989–2007)
StátuszInaktív
HelyFranciaország
Németország
Ausztria
NévadóWolfgang Amadeus Mozart (ember)
Első járat1954
Utolsó járat2007
UtódjaTGV, Railjet
Volt üzemeltetőSNCF, DB, ÖBB
Vonal kezdetePárizs
Vonal végeBécs
Utazási idő13 óra 10 perc
Járatsűrűségnaponta
Vonatszám64/65
OsztályokElső- és másodosztály
Utasellátásétkezőkocsi
Nyomtáv1435 mm
SablonWikidataSegítség

Útvonal szerkesztés

A kelet felé tartó járat a párizsi Gare de l'Est pályaudvarról indult, és a Párizs–Strasbourg-vasútvonal teljes hosszát bejárta, útközben megállva Nancyban. Strasbourg után a vonat átkel a Rajnán, és ezzel együtt a német határon, majd csatlakozik a Mannheim–Karlsruhe–Bázel nagysebességű vasútvonalhoz, és észak felé, Karlsruhe felé halad. Karlsruhe után a vonat nyugat felé, Stuttgart felé halad - eredetileg Pforzheimen keresztül, de 2002-től észak felé, Bruchsalig, ahol éles kanyarral dél felé csatlakozik a Mannheim–Stuttgart nagysebességű vasútvonalhoz.[1]

Stuttgart Hauptbahnhof fejpályaudvar, így itt a vonat irányt váltott, és a Geislinger Steige-en át nyugatra, München felé haladt, többek között Ulm Hauptbahnhof és Augsburg Hauptbahnhof állomásokat érintve. Münchenben a vonat ismét irányt váltott, és nyugat felé hagyta el a várost, mielőtt egy fordulatot tett volna, hogy csatlakozzon a kelet felé tartó München–Rosenheim-vasútvonalhoz. Miután megállás nélkül áthaladt Rosenheimen, a vonat kelet felé folytatta útját, átlépte az osztrák határt, majd megállt Salzburgban, ahol 2-3 kocsit leválasztottak, hogy közvetlen kocsikként Grazot szolgálják ki. Salzburgból a járat a Westbahn teljes hosszán haladt tovább, és a bécsi Westbahnhof pályaudvarra érkezett.

Története szerkesztés

A járat 1983-ban indult az új Fernschnellzug-hálózat részeként (264/265-ös számmal), majd 1989-ben EuroCity-járattá vált, a 64-es és 65-ös vonatszámot vette fel.[2] 2002 decemberében a járatot kettéválasztották:[4] az EC 64/65 csak Párizs-München viszonylatban közlekedett, míg a Mozart nevet az EC 68/69-es München-Bécs viszonylat kapta.[1][5] A Párizs-München vonatot 2007-ben az LGV Est megnyitása után TGV-vel váltották fel,[1] míg a 68/69-es vonatok 2009-ben Railjet szolgáltatássá váltak, és Budapestig közlekedtek tovább. Egyik jelenlegi járat sem visel nevet.

Gördülőállomány szerkesztés

A vonat élete nagy részében az ÖBB Eurofima személykocsijaiból állt, amelyet időnként DB és SNCF kocsikkal egészítettek ki. A vonat általában 11 kocsiból állt, egy étkezőkocsival. A vonat útja során többször váltott mozdonyt: Franciaországban általában egy SNCF BB 15000 sorozatú mozdony vitte a vonatot, míg a francia-német határon egy DB 181-es többfeszültségű mozdony vitte át. Karlsruhe vagy Stuttgart és München között a DB 103-as, vagy később a DB 101-es vontatta, Münchentől keletre pedig egy osztrák mozdony, az ÖBB 1044-es, vagy később egy ÖBB 1016-os biztosította a szükséges vonóerőt. A Párizs-München járat 2002-től DB Intercity kocsikból állt.

Források szerkesztés

  1. a b c d e PARIS - MÜNCHEN - WIEN (EUROCITY) (francia nyelven). [2013. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 4.)
  2. a b EuroCity 1989/90 (német nyelven). (Hozzáférés: 2013. április 5.)
  3. Johanna Senigl. Florilegium Pratense: Mozart, seine Zeit, seine Nachwelt (német nyelven), 52. o.. ISBN 3826032586 
  4. Ja zum Bahnkorridor - Nein zum Eurocity Mozart (német nyelven). WirtschaftsBlatt, 2002. október 5. (Hozzáférés: 2013. április 14.)
  5. EuroCity 2003 (német nyelven). (Hozzáférés: 2013. április 5.)

Irodalom szerkesztés

  • Malaspina, Jean-Pierre. Intercity, Eurocity, EURegio, EuroNight, City Night Line, Auto-trains, Trains d'Europe (francia nyelven). Paris: La Vie du Rail (2005). ISBN 2915034494 
  • Vom Fernschnellzug zum Intercity (német nyelven). Freiburg i. B: Eisenbahn Kurier (1983). ISBN 3882557516 
  • Trautsamwieser, Herbert. Vom Dampfwagen zum EuroCity: 160 Jahre Eisenbahn in Österreich, 160 Jahre Menschen im Zug (német nyelven). Krems: Malek (1998). ISBN 3901207228 
  • EC-Verkehr - 1987 bis heute der EuroCity-Verkehr bei der DB, der Deutschen Bahn AG, den ÖBB und der SBB, BahnProfil (német nyelven). Berlin: adk (2001). OCLC 76217533 

További információk szerkesztés