Wikipédia

Multimodális szállítás

A multimodális szállítás (más néven kombinált fuvarozás) az áruk szállítása egyetlen szerződés keretében, de legalább két különböző fuvarozási móddal; a fuvarozó (jogi értelemben) a teljes fuvarozásért felel, még akkor is, ha azt több különböző fuvarozási móddal (például vasúton, tengeren és közúton) végzik. A fuvarozónak nem kell az összes szállítóeszközzel rendelkeznie, és a gyakorlatban általában nem is rendelkezik; a fuvarozást gyakran alfuvarozók (a jogi nyelvben "tényleges fuvarozóknak" nevezik) végzik. A teljes fuvarozásért felelős fuvarozót multimodális fuvarozónak nevezik.

Félpótkocsikat szállító tehervonat

Az ENSZ nemzetközi multimodális árufuvarozásról szóló egyezményének (Genf, 1980. május 24.) 1.1. cikke (amely csak 12 hónappal 30 ország ratifikálása után lép hatályba; 2019 májusáig mindössze 6 ország ratifikálta a szerződést[1]) a következőképpen határozza meg a multimodális szállítást: "Nemzetközi multimodális fuvarozás": az áruknak legalább két különböző közlekedési móddal, multimodális fuvarozási szerződés alapján történő szállítása az egyik országban lévő olyan helyről, ahol az árut a multimodális fuvarozó veszi át, egy másik országban lévő, szállításra kijelölt helyre."[2]

Áttekintés szerkesztés

A gyakorlatban a szállítmányozók fontos multimodális fuvarozókká váltak; eltávolodtak a hagyományos feladói ügynöki szerepüktől, és nagyobb felelősséget vállalnak fuvarozóként. A nagy tengeri szállítmányozók szintén multimodális fuvarozókká alakultak; ők úgynevezett háztól-házig szolgáltatást nyújtanak az ügyfeleknek. A tengeri fuvarozó a feladó (általában belföldön található) telephelyéről a címzett (szintén általában belföldön található) telephelyére kínál szállítást, ahelyett, hogy a hagyományos "fogástól fogásig" vagy "mólótól mólóig" szolgáltatást nyújtaná. A tengeri hajóval nem rendelkező, középtávú kereskedelmi célú fuvarozókat (még akkor is, ha a szállítás tengeri szakaszt is tartalmaz) a szokásjog országaiban (különösen az Amerikai Egyesült Államokban) nem hajót üzemeltető fuvarozóknak (Non-Vessel Operating Carriers, NVOC) nevezik.

A multimodális szállítás az 1960-as és 1970-es évek "konténeres forradalmával" összefüggésben alakult ki; 2011-től a konténeres szállítás messze a legfontosabb multimodális szállítmányok. Fontos azonban megjegyezni, hogy a multimodális szállítás nem egyenértékű a konténeres szállítással; a multimodális szállítás megvalósítható bármilyen konténer nélkül is. A multimodális fuvarozó a szállító nevében dolgozik; biztosítja a szállítót (és a vevőt) arról, hogy áruját hatékonyan kezelik és szállítják.

Kutatás szerkesztés

A konténer hatása a multimodalizmusra szerkesztés

A multimodális szállítással kapcsolatos kutatásokat számos kormányzati, kereskedelmi és egyetemi központban végzik. Az Egyesült Államok Közlekedési Minisztériumán (USDOT) belül a Kutatási és Innovatív Technológiai Igazgatóság (RITA) elnököl egy ügynökségek közötti kutatási, fejlesztési és technológiai (RD&T) tervezési csoportban. Az országszerte több mint 100 egyetemet tömörítő University Transportation Center (UTC) program multimodális kutatási és oktatási programokat folytat.[3] Az Európai Bizottság a H2020 program[4] keretében jelentős összegeket fektetett be a multimodális kutatásba - erre példa a CORE[5] és a SYNCHRO-NET.[6]

Jogi szempontok szerkesztés

Jogi szempontból a multimodális közlekedés számos problémát vet fel. Az egymódusú szállításokat jelenleg különböző, gyakran kötelező érvényű nemzetközi egyezmények szabályozzák. Ezek az egyezmények különböző felelősségi alapokat és a fuvarozó felelősségének különböző korlátait írják elő. A probléma megoldására 2011-től az úgynevezett hálózati elv jelentette a megoldást. A hálózati elv szerint a különböző egyezmények változatlanul egymás mellett léteznek; a fuvarozó felelőssége aszerint kerül meghatározásra, hogy hol történt a szerződésszegés (például ha az áru a szállítás során megsérült). Problémák merülnek fel azonban, ha a szerződésszegés rendszerszintű (nem helyi jellegű).

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ United Nations Convention on International Multimodal Transport of Goods. treaties.un.org. (Hozzáférés: 2019. május 7.)
  2. ↑ United Nations Convention on International Multimodal Transport of Goods (Geneva, 24 May 1980)
  3. ↑ Testimony of Peter H. Appel RITA Administrator Archiválva 2014. december 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, U.S. House of Representatives Subcommittee on Technology and Innovation, November 19, 2009.
  4. ↑ http://ec.europa.eu/research/participants/data/ref/h2020/wp/2018-2020/main/h2020-wp1820-transport_en.pdf Horizon 2020 Work Programme: Smart, green and integrated transport (European Commission Decision C(2017)7124 of 27 October 2017).
  5. ↑ http://www.coreproject.eu/ Archiválva 2023. március 13-i dátummal a Wayback Machine-ben - technologies for optimising and increasing resilience in multimodal supply chains.
  6. ↑ https://www.mjc2.com/synchronet.htm – synchro-modal optimisation of supply chains.

Irodalom szerkesztés

  • De Wit, Ralph, Multimodal transport: carrier liability and documentation. Lloyd's of London Press, 1995.
  • Bundesministerium für Verkehr (Hrsg.): Bericht zum Kombinierten Verkehr. Berlin 2001.
  • Ramming, Klaus, Hamburger Handbuch Multimodaler Transport, 1. Aufl., München 2011, Verlag C.H. Beck, ISBN 978-3-406-58992-8
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Multimodális_szállítás&oldid=26581916”