Munkás László

Munkás László, 1898-ig Miavecz, névváltozat: Mijavecz (Rozsnyó, 1842. november 28. – Békéscsaba, 1920. február 9.) posta- és távíró-felügyelő.

Munkás László
Született	1842. november 28. Rozsnyó
Elhunyt	1920. február 9. (77 évesen) Békéscsaba
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Szülei Miavecz András kertész és Zámbori/Zámboÿ Eszter. A gimnáziumot szülőhelyén és Iglón végezte. 1859-ben Rozsnyón tett érettségi vizsgát. Ezután a pesti Egyesült Protestáns Theologiai Intézetnek volt három évig növendéke.

1863-ban Ivánka Zsigmond házánál nevelősködött, annak Oszkár és László fiait készítette elő az algimnáziumi osztályokra. 1864. október 24-én iratkozott be a Jénai Egyetemre, ahol egy évet töltött és bölcseleti tanulmányokat folytatott. A 16 magyarból álló frequentia megválasztotta elnökének. Külföldről hazatérve, egy évig segédlelkész volt Temesvárott, utóbb rendes lelkész Kissemlakon hat évig.

Miután a lelkészi pálya hajlamainak meg nem felelt, 1872-ben lemondott állásáról és állami szolgálatba lépett. 1873–1879 között a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium távíró szakosztályában alkalmazták. 1879-ben Békéscsabán lett a távíró-hivatal főnöke. 1895-ben a millenáris távíró-kiállítás előkészítése alkalmából ismét a fővárosba került, és a kereskedelmi minisztérium megbízásából a régi posta-oklevelek és tárgyak felkutatása céljából az országos levéltárban és a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott. Fölfedezte különösen azt, hogy Magyarországban már a török hódoltság idejében volt posta, mely a bécsiből vált ki 1558-ban, de azután egész a Rákóczi szabadságharc megszűnte utánig az osztrák postától függetlenül és külön igazgatás alatt mint magyar posta állott fenn. Később posta-távíró felügyelő a budapesti vezérigazgatóságnál.

78 éves korában hunyt el aggkori végelgyengülésben.

Művei

Cikkei jelentek meg 1873–1879 között a Távirászati Rendeletek Gyűjteményében, a Távirászati Közleményekben, a Vasuti és közlekedési Közlönyben és más szaklapokban.

• 1873-1874 A m. korona területén lévő állami és vasúti távirdák az 1872–74. évekről. Budapest. Három kötet.
• 1874 A magyar korona területén levő állami és vasúti távirdák statisztikája az 1873. évről. A földmívelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterium meghagyásából. Budapest.
• 1875 A transatlanti kábel lerakása. Magyar Közlekedésügy.
• 1875 A természet könyve. Közérdekű olvasmányok a természettudom. köréből. Bernstein A. után ford. Budapest, 1875. Öt kötet. (tsz. Nagy István és Toldy László)
• 1877 Távirászati Rendeletek Gyűjteménye. A földmívelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. miniszterium által az 1867–1876. években kiadott és 1876. év végén még érvényben állott magy. kir. A távirdai teendők egyes szakjai szerint csoportosítva. Budapest.
• 1897 A posta meghonosítása hazánkban. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 4
• 1897 Husz év a magyar posta történetéből 1622–42-ig I-II. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 4.
• 1899 Paar Péter és fiai mint pozsonyi postamesterek 1538–1613. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle.
• 1901 A magyar királyi posta a XVII. század közepén. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 8.
• 1903 A magyar királyi posta a XVII. század második felében (1664–1680). Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 10.
• 1911 A királyi magyar posta története. 1528—1715. Budapest.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903.  
• Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Gömör-Kishont vármegye.

További információk

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
• Tököly Gábor: Ki kicsoda Rozsnyón. Somorja, Méry Ratio, 1999.