Munkaerőpiac

A munkaerőpiac a munkaerő adásvételével kapcsolatos közgazdasági értelemben vett piac. Az eladók (kínálat) a munkát keresők, aminek az összessége a munkaerő-kínálat. A vevők (kereslet) a munkaerőt kereső munkaadók, aminek az összessége a munkaerő-kereslet. A munkaerő-kereslet és kínálat közötti különbség a munkaerőhiány vagy a munkaerő-felesleg (munkanélküliség). A munkaerőhiány előnyös a munkavállalók számára. A munkaerő-felesleg a vevőknek kedvez. A munkaerőpiac az egyes szakmák, foglalkozási ágak és térségek szerint további részpiacokra bontható.

Míg a korábbi történelmi korokban a munkaerő – illetve a segítségével előállított javak – átruházása alapvetően fizikai vagy törvényi kényszer hatására történt, addig a kapitalizmusban a munkaerő is egyfajta áruvá vált: cseréje a domináns közgazdaságtani irányzatok szerint önkéntes alapon, a munkaadók és munkavállalók, illetve képviselőik által kialkudott (és sok esetben az állam által is befolyásolt) árakon történik. A munkaerő árát bérnek nevezzük. (A munkavállalók bérre gyakorolt befolyását, valamint a munkavállalás önkéntességét több közgazdasági iskola, így például a marxizmus is megkérdőjelezi, illetve az előbbi mértékét, különösen azokban az ágazatokban és országokban, ahol nem működnek erős szakszervezetek, jelentéktelennek tartja.)

A közgazdaságtannak a munkaerőpiac elemzésével foglalkozó résztudománya a munkagazdaságtan.

Munkaerő-kereslet szerkesztés

A munkaerő-keresletet a meglévő munkahelyeken történő üresedés illetve az új munkahelyek létrehozása (munkahelyteremtés) határozza meg. A munkahelyek létrehozása a piacgazdaságban elsősorban a magántulajdonon alapuló, nyereségérdekelt szabad vállalkozások feladata, hozadéka pedig a gazdasági növekedés. A közhatalom (kormány, helyi önkormányzat) nyereségérdekelt vállalkozásain kívül is hoz létre munkahelyeket a közfeladatok ellátására, amivel növeli a munkaerő-keresletet és egyben a közfoglalkoztatottak létszámát. Az ilyen tevékenységeknél a jövedelmek közösség általi részbeni újraelosztása is megtörténik a közterhek által. A nagymértékű közfoglalkoztatottság fékezi a gazdasági társaságok versenyképességét és negatívan hat a nyereségtermelő munkahelyek számának az alakulására.

A közhatalom feladata valójában, hogy tartósan olyan körülményeket alakítson ki, amelyek segítik a vállalkozásokat abban, hogy további munkahelyeket hozzanak létre. Ilyenek például a jogbiztonság a kiszámítható gazdasági környezet és az oktatás. Ide tartozik a kreativitás és az innováció – a vállalkozói tevékenységet is beleértve – fejlesztése az oktatás és a képzés minden szintjén. Továbbá a kivitel növelésének, a behozatal csökkentések, a külföldi vállalkozások államon belüli letelepedésének és a javak fogyasztásának az ösztönzése. A külkereskedelmi mérleg javítását a hazai vállalkozók versenyképessége jelentősen befolyásolja, ennek hiányát pedig a versenyszférára kirótt alacsony szintű közteherrel, vámokkal és közösségi támogatásokkal lehet mérsékelni. A fogyasztásra gyakorolt különböző tényezőkkel a fogyasztáselméletek foglalkoznak. A közhatalom további feladata ösztönözni a munkahelyet létrehozó vállalkozások letelepedését a leszakadó térségekben. Ezt a térségek energia-, közlekedés-, telekommunikációs infrastruktúrájának a fejlesztésével és a vállalkozások kiemelt letelepedési támogatásával éri el.

Munkaerő-kínálat szerkesztés

A munkaerő-kínálata a lehetséges munkavállalókból áll. Ezek lehetnek diákok, munkanélküliek, a munkájukat befejező, elvesztő vagy újabb munkát is vállaló személyek és a nyugdíjasok. Mivel a munkaerő-kereslet nincs teljesen összhangban a munkaerő-kínálattal, ezért a közösségi (állami) és munkáltatói szerepvállalással kell a munkaerő-kínálatot segíteni.

A közösségi szerepvállalás szerkesztés

Az állami és közösségi szolgáltatások a következők:

munkaerő-piaci és foglalkozási tájékoztatás nyújtása,
munka-, pálya-, álláskeresési, rehabilitációs, helyi (térségi) foglalkoztatási tanácsadás,
munkaközvetítés,
a munkanélküliek és diákok szakképzésének az elősegítése,
hátrányos helyzetű személyek munkaviszony keretében történő támogatása,
álláskeresők támogatása,
a földrajzi mobilitási képesség javítása.

A munkáltatói szerepvállalás szerkesztés

A munkáltatói szolgáltatások a következők:

a jelenlegi és jövőbeli munkavállaló képzésének az öncélú támogatása,
a munkavállaló földrajzi mobilitási képességének az öncélú javítása.

A munkaerőpiac jellemzésére szolgáló mutatószámok szerkesztés

A munkaerőpiacot számos mutatószámmal jellemezhetjük; a következőkben ezek közül a legfontosabbakat tekintjük át.

Foglalkoztatottak száma szerkesztés

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) megfelelő ajánlása alapján Magyarországon egy vizsgált időszakban az tekinthető foglalkoztatottnak, aki legalább 1 óra jövedelmet biztosító munkát végez, vagy munkájától csak átmenetileg (például betegség vagy szabadság miatt) van távol.

Számos részletes szabály is létezik, amelyek alapján például a tanulmányhoz kötött szakmai gyakorlatot végzők vagy korábban a sorkatonák nem tartoznak (tartoztak) a foglalkoztatottak közé.

Munkanélküliek száma szerkesztés

Munkanélkülinek azokat a személyeket tekintjük, akik bár képesek és akarnak is dolgozni, mégsem találnak munkát. Míg a munkaügyi hivatalok a munkanélküliek számát egyszerűen a náluk regisztrált állástalanok számával mérik, a Központi Statisztikai Hivatal szemszögéből egészen pontosan az tekinthető munkanélkülinek, aki:

a vizsgált héten nem dolgozott (és nincs olyan munkája, amelytől átmenetileg távol volt), továbbá
aktívan keresett munkát a megelőző négy hét folyamán, továbbá
rendelkezésre áll, vagyis két héten belül munkába tudna állni, ha találna megfelelő állást, vagy
nem dolgozik ugyan, de már talált munkát, és 90 napon belül dolgozni kezd.

Gazdaságilag aktívak száma vagy munkaerő-állomány szerkesztés

Ez a mutatószám a foglalkoztatottak és a munkanélküliek számának összegével, vagyis tulajdonképpen a munkaerőpiac kínálati oldalán jelen lévők számával egyenlő.

Gazdaságilag inaktívak száma szerkesztés

Gazdaságilag inaktív mindaz a munkaképes korú, vagyis 15 és 74 év közötti személy, aki nem tartozik a munkaerő-állományba. Legnagyobb csoportjuk a 74 évnél fiatalabb nyugdíjasoké. (Az ő „elkülönítésük” érdekében az inaktívak számát olykor csak a 15 és 64 év közöttiek körében mérik.) Ide tartoznak még többek között az úgynevezett passzív munkanélküliek is, akik bár a köznapi szóhasználat szerint munkanélküliek, nem regisztráltatják magukat a lakóhelyükhöz tartozó munkaügyi hivatalnál, vagyis nem vesznek igénybe állami segítséget az álláskereséshez.

A munkanélküliségi ráta alakulása Magyarországon (piros) és az Európai Unióban (kék) 1993 és 2004 között

Foglalkoztatási arány szerkesztés

A foglalkoztatási arány a foglalkoztatottak és a munkaképes korú népesség számának hányadosa.

Munkanélküliségi ráta szerkesztés

Ez az arányszám a munkanélkülieknek a teljes munkaerő-állományon belüli részarányát mutatja.

Aktivitási vagy részvételi (participációs) arány szerkesztés

Ez az arányszám a gazdaságilag aktívak és a munkaképes korú népesség számának hányadosaként képezhető. Magyarországon az aktivitási arány nem éri el a 62%-ot, amivel hazánk elmarad az Európai Unió régi tagállamaira jellemző részvételi aránytól.

Átlagkeresetek szerkesztés

Az átlagkereset az összes foglalkoztatott személy keresetének becsült átlaga. Valójában négy különböző mutatószámot is átlagkeresetnek nevezhetünk.

A bruttó nominális átlagkereset a jövedelemadók és járulékok levonása előtti átlagkereset pénzben kifejezett értéke.
A nettó nominális átlagkereset az említett közterhek levonása utáni átlagkereset pénzben kifejezett értéke.
A bruttó reál átlagkereset a közterhek levonása előtti átlagkereset, valamilyen módon megtisztítva az árszínvonal változásainak hatásától.
A nettó reál átlagkereset a közterhek levonása utáni átlagkereset, szintén az árszínvonal-változástól megtisztítva.

Magyarországon a bruttó nominális átlagkereset 2005 első félévében 156 900 forint volt, ugyanennek a nettó értéke pedig 102 400 forint.

**Magyarország munkaerő-piaci adatai 2000–2007**
	2000	2001	2002	2003	2004	2005	2006	2007
Foglalkoztatottak száma (ezer fő)	3 856,2	3 868,3	3 870,6	3 921,9	3 900,4	3 901,5	3 930,1	3 926,2
Munkanélküliek száma (ezer fő)	263,7	234,1	238,8	244,5	252,9	303,9	316,8	311,9
Gazdaságilag aktívak száma (ezer fő)	4 119,9	4 102,4	4 109,4	4 166,4	4 153,3	4 205,4	4 246,9	4 238,1
Gazdaságilag inaktívak száma (ezer fő)	3 659,6	3 670,0	3 652,8	3 578,5	3 567,9	3 517,1	3 474,9	3 481,3
Foglalkoztatási arány (%)	49,6	49,8	49,9	50,6	50,5	50,5	50,9	50,9
Munkanélküliségi ráta (%)	6,4	5,7	5,8	5,9	6,1	7,2	7,5	7,4
Aktivitási arány (%)	53,0	52,8	52,9	53,8	53,8	54,5	55,0	54,9

Jegyzet: Az adatok a 15-74 éves népességre vonatkoznak. Az OECD országaiban általában ezeket a korosztályokat tekintik gazdaságilag aktívnak. A 15-64 éves szegmensre számolva a foglalkoztatási arány néhány százalékponttal magasabb.