Munkaidő
A munkaidő a munka végzésére meghatározott időtartam, amely annak kezdetétől befejezéséig tart.[1] A munkaidő tartalmazza a munka elvégzéséhez szükséges előkészítő és befejező időtartamot is.
Részletes szabályok szerkesztés
Tiltó rendelkezés van a munkaközi szünet és a munkahely lakóhelytől történő elérésére valamint visszaérkezésre szánt időtartam munkaidőbe történő beszámítására, azzal a kitétellel, hogy a készenléti jellegű munkakör tekintetében a munkaközi szünet beszámítható.
Előkészítő és befejező tevékenységnek számít az adott munkakörhöz kapcsolódó szokás szerint, külön utasítás nélkül, rendszeresen elvégzendő feladat.
A munkanap[2] a munkaidő alapvető kategóriája, különös tekintettel a pihenőidőre és a szabadidőre. "Hét a naptári hét vagy a munkáltató által meghatározott megszakítás nélküli százhatvannyolc óra, ha a munkáltató működése miatt a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra esik."[3]
Napi munkaidő a foglalkoztatásban résztvevők által vagy a rájuk vonatkozó jogszabályok szerint meghatározott időtartam, amely lehet teljes munkaidő vagy részmunkaidő. A beosztás szerinti munkaidő napi (a munkanapra elrendelt rendes munkaidő) és heti munkaidő (a hétre elrendelt rendes munkaidő). Éjszakai munkavégzés alatt a huszonkét és reggeli hat óra közötti időszakban teljesített munka. A munkáltató tevékenysége időtartamát tekintve a törvény szerint háromféle lehet, amely figyelembe véve a valóságban többnyire megvalósuló egy műszakos (heti negyven óra általában) tevékenységet is négy
- megszakítás nélküli (azaz szünetel maximum napi hat órát, illetve naptári évenként kizárólag technológiai okból meghatározott időtartamban)
- társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatást biztosító
- termelési technológiából fakadóan objektív körülmények miatt gazdaságosan v. rendeltetésszerűen másként nem folytatható
- több műszakos, ha időtartama hetente eléri a nyolcvan órát
- (egy műszakos, ha időtartama hetente általában negyven óra)
- idényjellegű, amennyiben az év valamely időszakához v. időpontjához kötődik (tiltó szabály, hogy csak a munka szervezésére hivatkozva nem lehet idesorolni tevékenységet).
Készenléti jellegű a munkakör a munkavállaló feladatai miatti időkorlátból (rendes munkaidő egyharmadában nincs munkavégzés) vagy a munkavégzés intenzitásából (általánostól alacsonyabb igénybevétel) fakadóan.[4]
Napi munkaidő szerkesztés
A napi rendes munkaidő nyolc óra, ezt nevezi a törvény általános teljes napi munkaidőnek. A munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján ez maximum tizenkét órára emelhető (hosszabb teljes napi munkaidő) munkakörhöz kapcsolódóan vagy hozzátartozói alapon.[5] A felek megállapodásától függően v. a munkaviszonyra vonatkozó szabályok alapján meghatározható rövidebb időtartamú teljes napi munkaidő (ilyen pl. a nem felszíni bányászatban a hatórás teljes napi munkaidő, vagy az óvoda pedagógusok napi hatórás teljes munkaideje) az általános napi munkaidőnél, ami nem egyezik meg a részmunkaidő fogalmával. A felek adott munkakörre teljes napi munkaidőnél rövidebb napi munkaidőben is megállapodhatnak, s ezt részmunkaidőnek nevezi a törvény.
Munkaidőkeret szerkesztés
A munkavállaló által teljesítendő munkaidőt munkaidőkeretben is megállapíthatja a munkáltató. A munkaidőkeret meghatározásakor figyelembe kell venni a napi munkaidőt és az általános munkarendet; a munkaszüneti napokat figyelmen kívül kell hagyni. A távollét időtartamát figyelmen kívül kell hagyni vagy az adott napra irányadó beosztás napi munkaidő mértékével kell számításba venni. Munkaidő-beosztás hiányában a távollét tartamát a napi munkaidő mértékével kell figyelmen kívül hagyni vagy számításba venni. A munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját írásban kell meghatározni és közzé kell tenni. A munkaidőkeret tartama legfeljebb hat hónap vagy huszonhat hét a munkajogi alapfogalmakban meghatározott munkatevékenység[6] és a 135. § 4. bek. alapján meghatározott munkakörben (repülés, szállítmányozás, közúti menetrendes közlekedés, vasúti fuvarozás területén, kikötőben)[7] foglalkoztatott munkavállaló esetén.
Rendkívüli munkaidő szerkesztés
Rendkívüli munkaidőnek[8] számít
- a munkáltatónál meghatározott munkaidő-beosztástól eltérő
- a munkaidőkereten felüli
- az elszámolási időszak alkalmazása esetén a heti munkaidőt meghaladó munkaidő, továbbá
- az ügyelet tartama.
A törvény az ügyeleti és készenléti idő jelentését külön alcímben (57) fejti ki.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ 2012. évi I. törvény (Munka Törvénykönyve) "86. § (1) Munkaidő: a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama." [1]
- ↑ 2012. évi I. törvény 87. §
- ↑ 2012. évi I. törvény 87. § "(3) Hét: a naptári hét vagy a munkáltató által meghatározott megszakítás nélküli százhatvannyolc óra, ha a munkáltató működése miatt a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra esik."[2]
- ↑ 2012. évi I. törvény 91. §
- ↑ 2012. évi I. törvény 92. § "(2) A teljes napi munkaidő – a felek megállapodása alapján – legfeljebb napi tizenkét órára emelhető, ha a munkavállaló a) készenléti jellegű munkakört lát el, b) a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója (hosszabb teljes napi munkaidő). (3) Tulajdonosnak – a (2) bekezdés alkalmazása során – a gazdasági társaság tagját kell tekinteni, ha a társaságra vonatkozó döntések meghozatala során a szavazatok több mint huszonöt százalékával rendelkezik."[3]
- ↑ 2012. évi I. törvény 94. § "(2) A munkaidőkeret tartama legfeljebb hat hónap vagy huszonhat hét a) a megszakítás nélküli, b) a több műszakos, valamint c) az idényjellegű tevékenység keretében, d) a készenléti jellegű, továbbá e) a 135. § (4) bekezdésében meghatározott munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében. "[4]
- ↑ 2012. évi I. törvény 135. § "(4) A felek írásbeli megállapodása a 99. § (2) bekezdésében foglaltaktól, kollektív szerződés a 101–109. §-ban foglaltaktól a) a polgári repülésben hajózó, légiutas-kísérő, repülőgépes műszaki, továbbá a légi utasok és járművek földi kiszolgálását végző, valamint a légi navigációs szolgáltatások biztosításában közreműködő vagy azt közvetlenül támogató, b) a belföldi és nemzetközi közúti személyszállítás és árufuvarozás körében forgalmi utazó, c) a közúti közlekedésben a menetrend szerinti helyi, valamint az ötven kilométert meg nem haladó útszakaszon végzett helyközi menetrend szerinti személyszállítást végző és a zavartalan közlekedést biztosító, d) a vasúti személyszállítás, valamint a vasúti árufuvarozás körében utazó vagy a zavartalan közlekedést biztosító munkakörben, e) a kikötőben foglalkoztatott munkavállaló tekintetében eltérhet."[5]
- ↑ 2012. évi I. törvény 56. A rendkívüli munkaidő
