Myrmoborus lugubris
A Myrmoborus lugubris a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
;_Anavilhanas_islands,_Novo_Air%C3%A3o;_Amazonas,_Brazil.jpg) A tojó
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Myrmoborus lugubris (Cabanis, 1847) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Myrmoborus lugubris témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Myrmoborus lugubris témájú kategóriát. |
Rendszerezése szerkesztés
A fajt Jean Cabanis német ornitológus írta le 1847-ben, a Myrmonax nembe Myrmonax lugubris néven.[3]
Alfaji szerkesztés
- Myrmoborus lugubris berlepschi (Hellmayr, 1910)
- Myrmoborus lugubris femininus (Hellmayr, 1910)
- Myrmoborus lugubris lugubris (Cabanis, 1847)
- Myrmoborus lugubris stictopterus Todd, 1927[2]
Előfordulása szerkesztés
Dél-Amerika észak részén az Amazonas-medencében, Brazília, Ecuador, Kolumbia és Peru területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők és mocsári erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 12–13 centiméter, testtömege 20–23 gramm.[3]
Életmódja szerkesztés
Rovarokkal és pókokkal táplálkozik.[3]
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
Az elterjedési területe még elég nagy, de az erdőirtások miatt csökken, egyedszáma is csökkenő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. január 7.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. január 7.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. január 7.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. január 7.)
