Nádtoll
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A nádtoll (görögül: κάλαμοι kalamoi; egyes számban κάλαμος kalamos) íróeszköz, amelyet egyetlen nádszál vagy bambusz kivágásával és formázásával készítenek.
Történelem és készítés szerkesztés
Az ókori egyiptomi lelőhelyeken az időszámításunk előtti 4. századból találtak olyan nádtollakat, amelyek szabályos jellemzőkkel rendelkeznek, mint például a hasított hegy. A nádtollal papiruszra írtak, és az ókorban a leggyakoribb íróeszköz volt. Mezopotámiában és Sumerban a nádtollak hegyét agyagtáblákba nyomták, hogy írásos feljegyzéseket készítsenek ékírással.
A nádtoll elkészítéséhez az írnokok egy körülbelül 20 cm hosszú, sértetlen náddarabot használtak, és a hegyesre vágott végét egy ideig vízben hagyták. Ez biztosította, hogy a toll ne törjön szét vágáskor. Egy sor vágást készítettek, addig vágták a toll hegyét, amíg az elég lapos és hegyes nem lett. A hegyes végét ezután levágták, nem túl messze a hegyétől, hogy írásra alkalmas négyzetes véget alakítsanak ki. A végén behasították, amely primitív tintahordóként működött, mindaddig, amíg megfelelő hosszúságú lett. Ügyeltek arra, hogy ne hosszabbítsák meg túlságosan, mert fennállt a veszélye, hogy a toll kettétörik. A nádtollak készítésében való jártasság fontos volt a korai írnokok számára a toll csekély tartóssága miatt.
A nádtollak merevebbek, mint a madártollakból kivágott tollak, és nem tartják meg sokáig az éles hegyüket. Ez oda vezetett, hogy madártollból készült tollakkal váltották fel őket. Mindazonáltal a nádtoll képes merész vonásokra, és továbbra is a kalligráfia fontos eszköze.
A nádtoll a művészetben szerkesztés
Bár a madártollból készült tollak a középkorban nagyrészt felváltották a nádtollakat, a modern művészek időről időre a nádtoll erőteljes vonásait preferálták. A 19. század végéig a legtöbb műalkotást gazdag mecénások vagy olyan intézmények rendelték meg, mint például az egyház. Ennek megfelelően az elfogadott témák hagyományosabb ábrázolása volt a legnépszerűbb és a legszélesebb körben elfogadott. A 19. század folyamán a társadalmi és kulturális változások az irodalomban és a művészetben is megmutatkoztak. Ezzel a művészek különféle módokat kezdtek felfedezni elképzeléseik kifejezésére és saját személyes stílusuk kialakítására. Vincent van Gogh a nádtoll erőteljes vonását kihasználva, barna tintával és grafittal kombinálva, egy más stílusú rajzot hozott létre.
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Reed pen című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.